Öt évvel ezelőtt, 2019. június 3-án hunyt el Térey János. Emlékére 10 ezer darab Térey-kötetet ajándékozunk diákoknak, és szűk családi körben felavattuk síremlékét.
Térey János, az 1970. szeptember 14-én született és 2019. június 3-án elhunyt József Attila- és Babérkoszorú-díjjal kitüntetett író, költő, drámaíró, műfordító emléke és életműve előtt tisztelegve a Jelenkor Kiadó és a Libri Könyvesboltok 10.000 példányban teszi elérhetővé az Árnyékunk útra vált című kötetet. A szerző korai verseitől a posztumusz megjelent önéletírásáig (Boldogh-ház, Kétmalom utca. Egy cívis vallomásai) válogattunk jellegzetes és kiemelkedő műveiből, így rajzolva fel a 21. századi magyar irodalom jelentős alkotójának pályaívét.
A tízezer darab ajándékkötetet középiskolai tanulók, főiskolások és egyetemisták – érvényes diákigazolványuk felmutatásával – 2024. június 3-tól az ország minden Libri könyvesboltjában, valamint az Ünnepi Könyvhét idején (2024. június 13–16.) Budapesten, a Vörösmarty téren, a Libri Könyvesboltok 63-as számú standjánál vehetik át – a készlet erejéig.
2021-ben készítettünk először olyan, kifejezetten diákoknak szánt válogatáskötet a Libri Könyvesboltokkal együttműködésében, melyet bevezetésnek szántunk a Jelenkor Kiadó által gondozott szerzői életművekbe. Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Nádas Péter és Borbély Szilárd alkotásai után most Térey János válogatott írásaival ismerkedhetnek meg a fiatal olvasók.
Térey János 2004-ben, a Tiszatájnak adott interjúban így emlékezett pályája indulására: „Mint a legtöbben, én is a gimnáziumban kezdtem verset írni, abban az időszakban, amikor a francia szimbolisták voltak soron. Később a Nyugat első nemzedékének költészete volt rám döntő hatással, elsősorban Ady és Kosztolányi homlokegyenest ellentétes, de egymást ki nem oltó poétikája. A kortársak közül az univerzális Tandori-líra töltött el (és tölt el) csodálattal”.
„»Minden« az önképzőkörben dőlt el; először Tót Ferenc látta a verseimet (…) Akkor nem merészeltem őket sem az Alföldnek, sem a Naplónak elküldeni; bár a Naplóban jelentem meg először, igaz, nem versekkel, hanem egy építészettörténeti tanulmánnyal. Tizenhat éves voltam, büszke is kellőképpen, de versekkel nem mertem előrukkolni” – ezt pedig a litera.hu-nak mesélte el (mindkét beszélgetés olvasható teljes terjedelmében a Szükséges fölösleg című összegyűjtött interjúkötetben).
Ezt az első publikációt számtalan követte – versek, drámák, műfordítások, epikai művek, további tanulmányok, esszék, az első regény – a Káli holtak –,interjúk sora, színpadi beszélgetések és színházi előadások. 2018-ban a HVG-nek adott interjújában azt mondta: „Nem leszek már persze bolgárkertész, sem hajóskapitány, de jó lenne megőrizni az irodalmat a szenvedélyemnek is, aminek indult tizenévesen.” Nagy Gergely így ír Térey és az irodalom viszonyáról a Quibiton megjelent nekrológjában:
„Nemcsak idézte, folytatta nagy költők mondatait, nemcsak párbeszédben állt velük, hanem teljesen otthonosan élt abban az ódon, nagy, félhomályos, zegzugos lakásban, ami a magyar irodalmi hagyomány, ugyanakkor körültekintően mozgott benne, nehogy leverjen, összetörjön valamit, miközben finoman lefújja a port egy verssorról, egy elfeledett kötetről. Térey teremtett és élt egy saját időt, egy saját líra-időt, és környezete, kora, szépen megtanulta ezt az időt, dinamikáját és ritmikáját.”
Ma, Térey János halálának ötödik évfordulóján a budapesti Farkasréti temető 25-ös parcellájában szűk családi körben felavattuk a költőnek állított síremléket, melyet Gálhidy Péter, Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész készített. A felkérést Harmath Artemisztől, Térey János feleségétől kapta. A szobrászművész az elkészült alkotásról elmondta:
„A sírkőnél egy szokatlan arányrendszert alkalmaztam, a magassága az engedélyezett maximális mérethez lett igazítva. Az enyhén sárgásfehér Kanfanar mészkőtömb jobb felső sarkát egyfajta védelmező módon beburkolja János egyik fontos növénye, a felnagyított Gingko biloba-levél. A védelem azonban mégsem sikerül, a sarok szabadon marad. Mindkét elem sérülékenysége, törékenysége és az elhelyezés egyszerre tartós és provizórikus jellege miatt a tervezettség és a sorsszerűség kettősségét is magában hordozza a síremlék. A felirat színe igazodik a levél színéhez, a bronz természetes patináját a vele rokon vörösréz templomtetők kékes-szürkészöld tónusa felé toltam el. A zöld betűszín pedig áthallásos a Tandori-síremlékkel. A felirat és a szoborelem közti nagy távolság, a szokatlan, átlós kompozíció, az osztott, töredékességbe sűrített tartalom számomra plasztikailag és térszervezésben szintén János verseit idézi.”
Szirák Péter 2020-ban, Térey János születésének 50. évfordulóján, a Boldogh-ház, Kétmalom utca megjelenése után így írt barátjáról a Nyugati tér blogon: „Nem tudtál lassítani. Küzdöttél, hajtottál, siettél. Amit leírtál: magadat, családodat, városodat és országodat, az valahogyan megmarad. Az irodalom csodás felhőjében.”
A nyitóképhez Máté Péter fényképét használtuk fel.