2023. szeptember 28-tól vehetik át érvényes diákigazolvánnyal rendelkező középiskolások, főiskolások és egyetemisták a Borbély Szilárd műveiből készült, Egyre rövidebb szavak című válogatáskötetet – melyet a Libri Könyvesboltok és a Jelenkor Kiadó 10 ezer példányban ajándékoz nekik. A könyvet a Libri Könyvesboltokban találják meg a fiatalok – a készlet erejéig.
2021-ben jelent meg az első olyan kiadvány ebben az együttműködésben, melyhez kifejezetten a szerzői életműbe való bevezetésként válogatott szövegeket kötetbe a Jelenkor Kiadó. Így adtuk közre Mészöly Miklós születésének 100. évfordulóján a Nem felelt meg neki, majd tavaly Nemes Nagy Ágnes születésének centenáriumára a Szilánkos fényjelek és Nádas Péter 80. születésnapjára a Berlini szürke című könyveket. Alig pár hét alatt fogyott el mindhárom, melyek közül egyik sem került kereskedelmi forgalomba.
A most megjelenő Borbély Szilárd-kötet, az Egyre rövidebb szavak is egy évfordulóhoz kapcsolódik, hiszen a tragikusan korán, 2014-ben elhunyt szerző idén november 1-jén ünnepelné 60. születésnapját. A szövegeket Schein Gábor válogatta. A közel 100 oldalnyi lírai és prózai szövegrészlet ugyan nem öleli fel a teljes Borbély Szilárd-életművet, mégis átfogó képet nyújt róla. Szándéka szerint kihívó és izgalmas bevezetést kínál a fiatal olvasóknak.
A Jelenkor Kiadó 2021 februárjától gondozza Borbély Szilárd (1963. november 1.–2014. február 19.), író, irodalomtörténész életművét. Az azóta eltelt évek alatt megjelent a szerző két regénye – a Nincstelenek és a hagyatékából származó, befejezetlenül maradt Kafka fia, valamint három verseskötete, a posztumusz Bukolikatájban, a Halotti Pompa és A Testhez. 2024-ben újabb könyvvel bővül az életműsorozat, februárban kerül a könyvesboltokba az Árnyképrajzoló és egyéb prózai írások.
„Két nagy titok van az emberben: a test és a nyelv. És mind a kettő az időnek van alávetve. Az idő tapasztalata ezen a két dolgon keresztül mutatkozik meg számunkra. Az idő a létezés eltörlése, rombolása által tapasztalja a testet magát, akárcsak a nyelvet. Semmi nem megragadható, kipereg a markunkból minden. A költészet ezzel a két dologgal foglalkozik, azt gondolom, mániákusan.” – nyilatkozta 2011-ben, A Testhez című kötet megjelenése után a szerző.
Borbély Szilárd világában a nyelv és az emberi egzisztencia ugyanúgy elszenvedője és okozója az ismétlődő tragédiának, amelyben minden és mindenki meg van fosztva az irgalom egyszerre transzcendens és emberi léptékétől. Ennek a tragédiának egyedül a nyelv állíthat emléket, válhat lenyomatává, és így visszaidézi az emberen túli megfosztottságban az emberit. Ez a szemlélet alkalmas a zsidó és keresztény hagyományok illúziótlan és bátor újraírására.
„Ritka, hogy írás és személyiség ilyen egységben legyen egymással. Borbély Szilárddal közös sétáinkról éppen ez a legerősebb emlékem. A közös hallgatás. A folytonos csöndközeliség. Az elgondolkodások. A szavak, a mondatok súlya, és hogy ezen nevetni is tudunk. Szilárd kisfiús mosolya. És a félelem.”
– írta Schein Gábor a Nyugati tér blogon, mikor 2021-ben a jelenkoros Borbély Szilárd-életműsorozat első köteteként megjelent a Nincstelenek, ebbe a javított kiadásba a szerző által jelölt hibák és apró változtatások is bekerültek, a könyvtárából kapott példányából.
Borbély Szilárd 2014. február 19. óta nincs velünk, Nádas Péter Én oly sok című nekrológjában írja, „A három napot még sokáig nem fogjuk elfelejteni. A hétfő estét, mikor tört szavait mintegy százharmincan követték néma csendben Budapesten, amint Jánossy Lajos kérdéseire válaszolt, majd a keddet, amikor az ÉS szerkesztőségében Térey János kérdésére várták válaszát, válasza meg is érkezett, elég zseniális válasz volt, ő pedig közben a debreceni egyetemen megtartotta óráit, s egészen szerda délig úgy nézett ki, hogy minden rendben megy a maga útján ezen a világon, mikor is a nagynénje már hiába várt rá az ebéddel. Valamikor kedden éjjel tette. Gyanútlanságunk szerda délig kitartott. Az idő hamis kis haladéka volt. Aki személyesen ismerte őt ebben a nagy magyar sokaságban, jó helyen tudta. Két kislányával és a feleségével egy egész évre a bécsi Embertudományok Intézetének meghívottja volt. Brutálisra sikeredett a halála. Irántunk érzett kíméletéből ennyi volt az evilági tartaléka. El kell fogadnunk, hogy nem volt több.”