„Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.”
William Shakespeare: Ahogy tetszik
(Szabó Lőrinc fordítása)
Szeretünk jó történeteket olvasni. De abban is nagy örömünket leljük, ha kedvenc könyveink szereplői testet öltenek, és megelevenednek a világot jelentő deszkákon. A színházi kulisszák mögé lesünk ezen a héten. Könyvválogatásunkban szerepelnek olyan történetek, amelyekből nemrég készültek színpadi adaptációk, de van itt memoár egy híres színész életéről, egy másik könyv, ami 51 magyar színészlegenda életébe enged bepillantást és egy különleges kötet, amely nem is egy, hanem két színművet tartalmaz, melyek egymással játékos párbeszédben állnak.
Azon túl, hogy olvassatok színházzal (is) kapcsolatos könyveket, mindenkit arra buzdítunk, hogy járjon is színházba, főleg most, hogy végre újra van erre lehetőségünk.
Térey János: Káli holtak
(Jelenkor Kiadó)
„A Káli holtaknak lelke lesz. A többi nekem már szinte mellékes.”
Térey János 2018-ban megjelent Káli holtak című első regényéből Dömötör András és Bíró Bence készített színdarabot, melynek bemutatója tavaly szeptemberben volt a Katona József Színházban. Csáky Alex szerepében Tasnádi Bencét láthatjuk.
A történet szerint Zombiapokalipszis készül a Káli-medencében. A régen eltűnt falvak egykori lakói a temetőkből kikelve elözönlik a festői tájat, betörnek az újvonalas gasztropanziókba és biofarmokra: egész nyáron forog a Káli holtak című új magyar sorozat a fiatal sztárszínész, Csáky Alex főszereplésével. Akinek aztán a Füst Milán Színház római vendégjátékán a kificamodott időt kell helyre tolnia a Trianoni Hamletként elhíresült előadás címszereplőjeként. Majd indul az évad, kezdődnek az új próbák – „mindig az a kurva rohanás”. Alex pedig harapja az életet, a szerepeket, a sikereket, egyre magasabbra szalad, mígnem a csúcson beleszédül az őt figyelő mélységbe. Térey János egy nyaraláson látta meg először a Fear the Walking Dead című sorozat óriásplakátját, ebből és a POSZT-válogatói élményeiből indult ki a regény megírásakor.
Dömötör András rendező exkluzív írásában a Nyugati tér blognak így mesélt a színdarab születéséről: „Talán még nem tartottam a regény első harmadánál sem, amikor felhívtam Jánost. A buszon ültem. Siettem, ahogy egy buszon ülve sietni lehet. Hirtelen ötlet volt, csupa feltételes mód, az egész helyzetben volt valami számomra is váratlan, miközben én magam generáltam. Mondtam neki, hogy éppen elkezdtem csak a Káli holtakat, de azon kaptam magam, hogy már egy előadást nézek, és kérdeztem, benne lenne-e abban, hogy adaptáljuk, amennyiben kitart a lelkesedésem. János kedvesen, élesen és egy kicsit titokzatosan azt mondta, jussak el a végéig először, de persze odaadja és örül, bár neki magának nem lesz ideje dolgozni egy színpadi verzión. Sorolta, mi mindent csinál, miért nem fér bele, mellékesen azt is említette, hogy azért ott van egy-két új eleve színpadra írt szövege is. Ezekről tudtam, ismertem is párat és szerettem is őket, de nekem nagyon ez kellett. Tulajdonképpen szabad kezet adott, és biztosított róla, hogy majd ránéz.”
Dömötör András teljes írását itt tudjátok elolvasni.
Huszti Péter: Köszönöm, Prospero!
(Helikon Kiadó)
„Titokzatos világ a színház. Egyre veszedelmesebben szív be minket a tragédia örvénye. A padlás szűk tere, az összezártság különös hangsúlyt adott a gesztusoknak, szemvillanásoknak, félbehagyott mondatoknak, elhallgatott szavaknak.”
A Köszönöm, Prospero! Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának harmadik kötete. A legendás szerepek sokaságát eljátszó színművész életműve – szerencsére – még korántsem zárult le, de itt elmesélt történeteiben olykor mégis tetten érhető az összegzés szándéka. Huszti Péter ez alkalommal is a tőle megszokott pontos és szép szavakkal tárja elénk emberi és művészi tapasztalatainak kvintesszenciáját. A korábbi kötetekhez hasonlóan, e könyv lapjain is gyakran felbukkannak a nagy elődök és az egykori kollégák, hol vidám, hol szomorú történetek idézik fel a ma már „égi színházban” játszó hajdani barátokat. A kötet egyik különösen izgalmas fejezetében Huszti Péter megosztja velünk azt a titkot is, hogyan, milyen forrásokból, élményekből, mélyen megélt érzelmekből táplálkozik, születik meg egy-egy színházi előadás.
Sal Endre: Mi, magyarok a színpadon
(Libri Kiadó)
Sal Endre nagy sikerű könyvsorozatának legújabb kötetében 51 magyar színészlegenda életébe nyújt betekintést. Latinovits, Ruttkai, Törőcsik, Sinkovits, Garas, Psota… sokáig sorolhatnánk a huszadik századi magyar színjátszás felejthetetlen alakjait. Könnyedén fel tudjuk idézni csodálatos alakításaikat, még mindig fülünkbe cseng a hangjuk. De kik voltak ők a színfalakon kívül? Mit éltek meg ezek a tehetséggel és érzékenységgel megáldott emberek, mielőtt felgördült volna a függöny? Mennyit tettek hozzá a személyes kudarcok, örömök, bánatok a művészi teljesítményükhöz?
Sal Endre, a népszerű Mi, magyarok és Mi, magyarok a századelőn című könyvek szerzője ezúttal a színművész mögött rejlő emberre irányítja olvasói figyelmét. Az esendő, olykor hibázó, küzdő, szeretetre, elismerésre éhes hétköznapi emberre, aki a tapasztalataiból és az őt ért hatásokból olyan kimagasló művészi teljesítményt tudott felépíteni, ami generációk számára nyújtott és nyújt a mai napig maradandó élményt.
Michalik Alexis: Edmond
(Park Kiadó, fordította: Bognár Róbert, Várady Szabolcs)
A kötet két részből áll: Michalik Edmondját, amelyet a Cyrano keletkezésének története ihletett, maga a mű követi, Bognár Róbert és Várady Szabolcs újrafordításában (Bognár Róbert írt is erről nekünk itt, a Nyugati tér blogon).
Edmond Rostand Cyranóját 125 éve mutatták be Franciaországban, egy évvel később Ábrányi Emil fordításában magyarul is megjelent. Bognár Róbertet Zsámbéki Gábor kérte fel az újrafordításra a 2010-es évek elején, aki társfordítóként Várady Szabolccsal egy új, friss szöveget alkotott. A mű színre vitele végül ezúttal elmaradt, fordításuk teljes egészében ebben kötetben jelent meg először.
Alexis Michalik, író, rendező, színész, ahogy mostanság nevezik, a „francia színház ifjú hercege” az Edmondban a Cyrano szerzőjét, Edmond Rostand alakját kelti életre. A darabot 2016-ban mutatták be Párizsban, a szerző rendezésében. 2017-ben hét jelölésből öt Molière-díjat nyert el, azóta is folyamatosan műsoron van. A hazai közönség Keszég László rendezésében láthatja a darabot a debreceni Csokonai Színházban. Michalik a történetből filmet is rendezett Edmond és Cyrano címmel.
„Ez minden idők legnagyobb, ha nem a legnagyobb színpadi sikere. Az egyetlen olyan darab a francia színháztörténetben, amely kivétel nélkül minden alkalommal üzembiztosan megtölti a nézőteret, e tekintetben nincs az a francia klasszikus – sem Corneille, sem Racine, sem Molière –, aki a nyomába érne. De a nem franciáknak, még Shakespeare-nek sincsenek ilyen jó mutatói. A franciák legnagyobb kedvence: úgy a darab, mint a hőse.” Alexis Michalik, Magyar Narancs (Köves Gábor interjúja)
David Walliams: Gengszter nagyi
(Kolibri Kiadó, fordította: Totth Benedek)
„Ben nagyija pontosan olyan, amilyennek az ember a nagyikat elképzeli:
– ősz haja van és műfogsora
– a használt zsepit mindig a kardigánja ujjába gyűri
– és nemzetközi hírű ékszertolvaj”
David Walliams kortárs angol író kiskamaszoknak szóló regényeiben olyan társadalmi-emberi kérdéseket, problémákat jár körül, mint a kitaszítottság, a kívülállás, a különbözőség elfogadása vagy elutasítása. A Gengszter nagyi főhősei egy unalmasnak látszó, a családja által elhanyagolt öregasszony és 11 éves unokája, az önbizalomhiánnyal küszködő Ben. A fiú rettegve gondol a péntek estékre, mert olyankor mindig a nagymamájánál kell aludnia. Ő ugyanis minden idők legunalmasabb nagyijának látszik: állandóan szókirakót játszik és káposztalevest főz. De van egy dolog, amit Ben nem tud róla…
Kalandos és megindító történet, amelyből a Budapest Bábszínház készített előadást, és amely érzékenyen, rengeteg humorral szól a nagymama és unokája különös barátságáról, valamint arról, hogy bár 11 és 78 évesnek lenni sem könnyű, sosem késő elkezdeni játszani.