Hűvös őszi esték, csípős szeptemberi reggelek. Ugye, nálatok is egyre gyakrabban gőzölög az asztalon egy bögre finom tea? Legyen ez fekete, gyümölcs- vagy zöld tea, biztos, hogy megtaláljátok hozzá a megfelelő olvasmányt is, ami lehet romantikus, történelmi vagy egy messzi-messzi galaxisban játszódó történet. És ha közben újra eljön az indián nyár, ez sem lehet kifogás: készítsetek egy jegesteát! Válasszatok teát és hozzá azt a könyvet, ami a legjobban tetszik e heti 5 könyves kínálatunkból. Hódoljatok két kedvenc őszi szenvedélyünknek, a teázásnak és az olvasásnak.
Náray Tamás: Volt egyszer egy varrodám
(Libri Kiadó)
Náray Tamás regényeiről bizton állíthatjuk: letehetetlenek. Így van ez a várva várt legújabb könyvvel is; ha egyszer elkezdjük a Volt egyszer egy varrodámat, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy megfeledkezünk minden másról – a szerző olyan érzékletesen mutatja meg a főhősét körülvevő kulisszákat és olyan szemléletesen láttatja Dárnay Dávid alakját, hogy nehéz kivonni magunkat a hatása alól. Szóval, ha teázás mellé választjuk ezt a könyvet, készüljünk fel: egy csésze biztosan kevés lesz. Sőt, jó, ha tudjuk, a regény annyiféle érzelmi és hangulati állapotot idézhet elő olvasójában, hogy jobb, ha nem egyféle teát kortyolunk mellé. A klasszikus fekete tea mellett olykor szükségünk lesz egy csészényi nyugtató vagy lazító teakeverékből készült italra, hogy végiggondolhassuk az olvasottakat…
A Volt egyszer egy varrodám bizonyos értelemben Náray Tamás eddigi legkimagaslóbb sikerű nagyregényének – Az utolsó reggel Párizsban – folytatása, amely ugyanakkor azok számára is hiánytalanul élvezetes olvasmány, akik nem ismerik az előzménytörténetet. A „valóságos regény” ez esetben is merít a neves divattervező saját emlékeiből – ettől megkapóan közeli és olykor szemérmetlenül szókimondó –, ugyanakkor a szerző bátran él a fantázia szabadságának a lehetőségével, hogy olvasói minél önfeledtebben merülhessenek el ennek az ízig-vérig 21. századi mesének a kelmékben és kellemetlenségekben, izgalmakban és indulatokban, érzelmi magaslatokban és erkölcsi lejtmenetekben bővelkedő miliőjében.
Rachel Cusk: Tranzit
(Park Könyvkiadó, fordította: Kada Júlia)
Bár a teázás világszerte elterjedt, a délutáni tea „intézményét” angol hagyománynak tekintjük. Nem beszélve arról a szokásról, hogy ők a teát tejjel isszák. A miértről megoszlanak a vélemények: vannak, akik szerint a teafű intenzív ízét finomítják tejjel, korábban pedig azért volt hasznos először egy kis tejet önteni a csészébe, hogy az a hő hatására ne repedjen el…
Heti 5 könyves-teás tematikánkba mi egy születését tekintve kanadai, de Angliában élő szerzőnk könyvével neveztünk. Rachel Cuskkal idén ismerkedhetett meg a magyar közönség, amikor tavasszal megjelent Körvonal-trilógiájának első kötete, a Körvonal. A második könyvben, a Tranzitban a főhős, Faye visszatér Londonba, hogy válása után újraépítse életét. Egyrészt független nőként, két gyerek anyjaként kell helytállnia, másrészt új otthont kell teremtenie maguknak: lakást vásárol, és belevág az emberpróbáló felújításba. A regényt az alapokig szétvert lakás felújításának epizódjai tagolják. A Tranzit fő motívuma a továbblépés, amelyet a szerző több szemszögből rajzol meg: finoman szatirikus társadalmi tablóján kelet-európai építőmunkások, kiégett művészek és angol nagypolgárok kerülnek egymás mellé, hogy az élet közepéhez érve átgondolják, kivé, mivé váltak, kivel és milyen célokkal élnek.
„– A helyzet az – jelentette ki –, hogy az ilyen élet, a bulikkal, a drogokkal, az éjszakázással, lényegében önmagát ismétli. Nem vezet sehová, nem is az a dolga, hiszen a szabadságot képviseli. – Fölvette a rózsaszín műanyag tálat és megkeverte tartalmát az ecsettel. – És aki szabad akar maradni – vonta be az ecsetet a sűrű barna kenőccsel –, annak el kell vetnie minden változást.”
Jennifer Egan: Manhattan Beach
(Jelenkor Kiadó, fordította: Simon Márton)
„Csak egy vékony selyemsálat viselt – alig volt több egy kravátlinál –, és egy keménykalapot, de hát híresen, szinte nevetségesen jól tűrte a hideget. Dexter sosem látta izzadni, még amikor szmokingot viselt a nyár derekán, akkor sem. Az öreg lendületes, merev léptekkel járt, Dexternek jócskán igyekeznie kellett, ha tartani akarta vele a tempót, pedig jó néhány hüvelykkel magasabb volt nála.”
Jennifer Egan Pulitzer-díjas író magyarul megjelent második regényét, amit Simon Márton fordításában vehetnek kézbe az olvasók, azoknak ajánljuk egy jegestea mellé, akik szintén „nevetségesen jól tűrik a hideget”. A Manhattan Beach a tizenkét éves Anna története, aki a gazdasági válság alatt elkíséri apját a nagy hatalmú üzletemberhez, Dexter Styleshoz. A kislányt megbabonázza a ház előtt hullámzó tenger és a két felnőtt között vibráló feszültség – bár nem érti, érzi, hogy a férfi kulcsszerepet játszhat apja és a családjuk jövőjének alakulásában.
Sok évvel később újra összehozza vele a sors – ekkorra az ország háborúban áll, Anna apjának pedig nyoma veszett, így anyjával ketten gondoskodnak sérült és magatehetetlen kishúgáról. Hogy biztosítsa családja megélhetését, a haditengerészet gyártelepén dolgozik, ahol a tengerentúlon szolgálatot teljesítők helyett már nők is végezhetnek férfimunkát. Anna azonban a lehető legveszélyesebb feladatra vágyik: az az álma, hogy ő legyen az első női búvár.
Az elszúrt idő nyomában szerzőjének történelmi regénye egy fiatal lány nővé érésének történetén keresztül, mesterien adagolt feszültséggel tár fel egy sorsfordító korszakot, amikor gyökeresen átalakul a férfi és női szerepekről, Amerikáról és a világról alkotott kép.
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
(Helikon Kiadó, fordította: Kada Júlia)
A Brit Birodalom egyik kikezdhetetlen alappillére sokak szerint mindig is az ötórai tea volt. Ehhez híven mi mást is választottunk volna egy jó Earl Grey mellé, mint egy hamisítatlan angol regényt, a brit arisztokrácia történetének egy különösen érdekes fejezetéből. Mindezt egy japán származású Nobel-díjas írótól, csak hogy még erősebben kapaszkodjunk a Földön valaha létezett legnagyobb kiterjedésű, lakosságú és gazdasági erejű gyarmattartó birodalom ellentmondásos múltjába.
Kazuo Ishiguro, a japán származású, Nobel-díjas brit szerző 1989-ben megjelent regénye a környezetéhez, a történelemhez, a mindenkori elvárásokhoz vakon igazodó ember szívszorító története. Stevens, a főkomornyik utazása Angliában s egyúttal életének emlékeiben lélektani mélységével nemcsak varázslatos, hanem zavarba ejtő olvasmány is: a főhőssel együtt tűnődhetünk az igazi „méltóság” mibenlétén, az élet elveszett-elvesztegetett lehetőségein – s egyúttal a harmincas évek Angliájába is bepillantunk, legalábbis annak az angol arisztokráciának a világába, amely oly sokáig mint úriemberekkel próbált tárgyalni és barátkozni a náci Németország vezetőivel. „Ez csak egy érzelmes szerelmi történet” – mondja a regény egyik szereplője, éppen azt sugallva, hogy a regény sokkal több annál: a történelmi vakságról, gyávaságról és az erkölcsösségnek álcázott meghunyászkodásról szóló örökérvényű regény. Kazuo Ishiguro ezzel a könyvével robbant be a világirodalomba, elnyerte vele a Booker-díjat, s film is készült belőle Anthony Hopkins és Emma Thomson főszereplésével.
Star Wars: A klónok háborúja – Szereplők nagykönyve
(Kolibri Kiadó, fordította: Habony Gábor)
Egy finom pirosgyümölcsös tea és egy hét évados animációs sorozat, ami összehozza a Star Wars-rajongó generációkat. Több mint 130 részen keresztül a Star Wars: A klónok háborúja elmesélte a galaxist feldúló háború történetét, mely szembeállította a jedi lovagokat és a Köztársaság hadseregének bátor klónjait az árnyak között rejtőzködő sith gonosztevők által irányított, milliárdnyi szeparatista rohamdroiddal.
A történet hősöket adott, akiknek drukkolhattunk, mint Anakin Skywalker, Rex százados és Ahsoka Tano. Félelmetes gonosztevőket is kaptunk, mint például Darth Sidious, Dooku gróf és Grievous tábornok. És bemutatott olyan szereplőket is, akik a két tábor közé rekedve próbáltak életben maradni, mint Hondo Ohnaka, az elbűvölő kalóz.
A Szereplők nagykönyve több mint 350 karaktert mutat be, információkat rejt az otthonukkal, a képességeikkel, a hátterükkel és a sorsukkal kapcsolatban. A könyvben az egyes szereplőket az fogja össze, hogy hová tartoznak, és kivel állnak szövetségben. Az idővonalakon használt dátumrendszer azt mutatja, hogy egy esemény hány évvel történt a Star Wars: Egy új remény előtt (röviden: SW4E).
Ezzel a könyvvel ünnepeljük meg a sorozatot, amely megismertette velünk ezeket a karaktereket, és új fejezeteket mutatott be a messzi-messzi galaxis folyton bővülő történetéből…