Olvasni jó. Olvasni és zenét hallgatni még jobb. És mi itt, a Nyugati tér blogon, azon igyekszünk, hogy minden feltételt megteremtsünk az olvasás ideális légköréhez. Azon kívül, hogy hetente jobbnál jobb könyveket ajánlunk, most összeállítottunk nektek egy-egy lejátszási listát, amelyek az e heti kötetek atmoszféráját idézik. Legyen szó fülledt hangulatú tangóról, francia sanzonról, a 60-as és 70-es évek slágereiről, mágikus vagy túlvilági dallamokról, mindet megtaláljátok egy helyen, a Nyugati tér Spotify csatornáján.
Válasszátok akár könyvhöz a zenét vagy zenéhez a könyvet, vessétek bele magatokat egy jó történetbe igazán jó dalokkal, hogy teljes legyen az élmény! Ezen a hétvégén nyomjátok meg a bekapcsgombot a kikapcsolódáshoz.
Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt
(Libri Kiadó, fordította: Varga Bálint)
„Ne csak próbáljatok boldogok lenni, amikor rám gondoltok – legyetek boldogok. Nézzétek az óceánt, és mosolyogjatok. Szívjátok be az illatát, és ünnepeljetek. Emlékezzetek rám. Emlékezzetek, hogy a szomorúságom mindig csak egy napig tartott, de néha csak pár órát. Emlékezzetek az együtt töltött csodálatos időkre, meg arra, hogy milyen lökött egy csaj voltam. Emlékezzetek arra, hogy féltem minden teremtménytől, aminek négynél több lába volt, de nem ismertem félelmet a kalandokban. Emlékezzetek. Legyek láng bennetek, ami bevilágítja a világotokat, és minden jobb lesz általa. Nem akarok űr lenni, egy lyuk, egy árnyék. EMLÉKEZZETEK RÁM!”
A családjával síelni induló, tizenhat éves Finn Miller számára az élet egyetlen szempillantás alatt véget ér, amikor a lakóautó, amelyben utaznak, lezuhan a havas szikláról. Finn tehetetlenül, két világ között lebegve szemléli, ahogy azok, akiket szeret, a túlélésért küzdenek. A döntések, amelyeket ebben a lehetetlen helyzetben hoznak, az egész életükre kihatnak. És nem csak abban az értelemben, hogy egyetlen jó vagy rossz döntés az életet vagy a halált jelentheti. A túlélés ugyanis sokszor fájdalmasabb és nehezebb, mint maga a halál…
Az Egyetlen szempillantás alatt szívszorító és felemelő történet egy család pusztító tragédiájáról és annak utóhatásairól. Suzanne Redfearn regénye – amelyet gyakran hasonlítanak Alice Sebold Komfortos mennyország című könyvéhez – arra emlékeztet bennünket, hogy bár mindannyian esendők és sebezhetők vagyunk, a szeretet végső soron mégis megmenthet bennünket.
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
(Park Kiadó, fordította: Sárközy Éva)
Párizs mindig jó ötlet: ezt a címet adtuk Spotify lejátszási listánknak, amelynek andalító dallamai azonnal a szerelem városába repítenek bennünket, ahol hőseink, Madeline és Gaspar három eltűnt festmény nyomába erednek. Azért előtte történik egy és más… Madeline, a londoni rendőrnő, pihenni, feltöltődni érkezik a francia fővárosba, Gaspar az Egyesült Államokból utazik oda, hogy új könyvén dolgozhasson. Találkozásuk egy félreértésnek köszönhető: mindketten ugyanazt a párizsi apartmant vették ki, amelynek korábbi tulajdonosa egy tragikus sorsú festő volt. „Kényszeregyüttlétük” eredménye, hogy közös nyomozásba kezdenek, miközben saját démonaikkal is meg kell küzdeniük.
„Madeline nehezen hagyta ott a műtermet. Mámorító és zavarba ejtő volt, hogy itt jár a festő otthonában. Visszament a nappaliba, és kilépett a teraszra nyíló üvegajtón. Elbódította a belső kert virágainak illata, és mosolyt csalt arcára a falra szerelt madáretető körül piruettező vörösbegypár. Mintha nem is Párizsban, hanem vidéken lenne. Már tudta is, mit fog csinálni: fürdik egyet, aztán kiül a teraszra egy csésze teával és egy jó könyvvel. Hála ennek a háznak, újra mosolygott. Jól tette, hogy követte a megérzését, és idejött. Párizs tényleg az a hely, ahol bármi megtörténhet.”
Quentin Tarantino: Volt egyszer egy Hollywood
(Helikon Kiadó, fordította: Sepsi László)
Quentin Tarantino filmjeinek elmaradhatatlan kelléke a zene. A videótékákban edződött amerikai rendező előszeretettel nyúl gyerekkorának, a 60-as, 70-es évek zenéinek slágereihez, ha legnépszerűbb filmjei aláfestésére gondolunk. Amellett, hogy a kiváló érzékkel megválasztott dalok tökéletesen szolgálják a rendező atmoszférateremtő képességét, a legnagyobb bulihimnuszok közé röpítette azokat, újra reflektorfénybe hozott elfeledett előadókat, vagy éppen a világ távoli végein is „befuttatta” őket. Ma már nincsen valamirevaló esküvő Tarantino-féle twist nélkül, és valószínűleg a The Statler Brothers, Al Green vagy Bobby Womack neve sem mondott sokat a nagyközönségnek a hetvenes évek Magyarországán.
Bár a könyv egészen más műfaj, Quentin Tarantino várva várt első regénye sem éppen néma olvasmány. Sőt! A zene szerves része a cselekménynek. Elég, ha Charles Manson áhított zenészkarrierjére, és az abban közreműködő Beach Boys-tag, Dennis Wilson szerepére gondolunk. (Igen, a két Oscar-díjat nyert legutóbbi filmjének továbbgondolásaként tálalt regény bizony sok olyan eseménysort villant fel, ami a filmből kimaradt.) De ezen kívül is kevés olyan jelenet akad, ahol Tarantino ne rágná az olvasó szájába, hogy szereplője éppen melyik Los Angeles-i rádió, melyik slágerére pattogtatja ujjait a kormányon vezetés közben, vagy a moziban Brad Pitt által megformált Cliff Booth aktuális hódítása milyen viszonyban áll Tom Jones zenéjével. És éppen ez az erőssége a Volt egyszer egy… Hollywood megregényesítésének, ahol Tarantino fantáziájának sem a játékidő, sem a filmforgatás költségei nem szabnak határt, nyakunkba zúdítva azt az ellenállhatatlan esszenciát, amiért remegve várjuk a rendező újabb filmjeit, és egy kicsit drukkolunk annak, hogy a filmes karrierjének végével – amit egy ideje már meglebegtetett – az írás legyen az a műfaj, ahol a jövőben kiteljesedik.
Jorge Luis Borges: Tangó
(Jelenkor Kiadó, fordította: Kürthy Ádám András)
„Nem haszontalan dolog, ha tanulmányozzuk a tangót, mert általa az argentin lélek különféle viszontagságait tanulmányozzuk” – írja Jorge Luis Borges. És valóban, a Tangó lapjain feltárul előttünk egy letűnt város, a 19. század végi Buenos Aires, és kiderül, hogy egy szinte alvilági eredetű, lenézett, megvetett táncból miképpen válhatott nemzetközi divat, és hogyan lett egy egész ország védjegye. A tanulmányozáshoz ajánljuk Szenvedélyes kígyók módján gabalyodtak hevesen elnevezésű Spotify-playlistünket, ami a Tangó című kötethez készült.
A La Nación 1965. szeptember 30-i száma adott hírt róla, hogy „a tangó témájáról Jorge L. Borges ad elő (…) az előadás-sorozatot októberben, hétfőnként 19 órától a General Hornos utca 82. 1-es számú lakásában tartják”. Az előadások hanganyagát tartalmazó magnókazetták 2002-ben bukkantak fel. Egy volt baszk képviselő juttatta el az író Bernardo Atxagához, és elmondta, hogy egy galíciai férfi tulajdonában voltak, aki még gyerekként ment Argentínába, később pedig zenei producerként dolgozott Németországban. Atxaga meghallgatta az anyagot, digitalizálta, majd hitelességéről is meggyőződött. Ahogy a Tangó spanyol kiadója, César Antonio Molina nyilatkozta: „ez az egész körutazás szimbolikusan jellemzi a mi spanyol–amerikai közösségünket: egy galíciai ember felveszi egy argentin előadásait, majd átadja egy baszknak a felvételt, a baszk pedig továbbadja egy másik galíciainak, hogy így végre napvilágot lásson ez a dokumentum egy argentin szerzőtől, minden idők irodalmának egyik nagy mesterétől”.
A Tangó megjelenésekor Kutasy Mercédesz így írt a kötetről az Élet és Irodalomban: „[Borges] Szinte mindegy, miről gondolkozik, vagy milyen műfajban ír, mert írásain rendre átdereng az a nagyszerű elme, akit akkor is öröm volna hallgatni, ha történetesen a telefonkönyvet mesélné el.”
Jessica Townsend: Kámforkór
(Kolibri Kiadó, fordította: Pék Zoltán)
„Leginkább varázslat, amit az ember már nem is igen remél fellelni ezen a világon…” és mégis vannak olyan történetek, amelyek ezt lehetővé teszik. Ilyen történet Jessica Townsend Nevermoor-sorozata is, amely immár a harmadik részével dobogtatja meg a rajongók szívét.
A lélegzetelállító kötetek középpontjában egy elátkozott lány, Morrigan Crow áll, aki a halál torkából megmenekülve egy varázslatos és szabad világban, Nevermoorban találja magát. Morrigan és barátai sikeresen túlélték az első tanévet (ami nem kis szó!), és immár büszke tagjai a Csudálatos Társaságnak. Bizonyították a 919-es egység iránti lojalitásukat, és komoly részt vállaltak a Rémséges piac felszámolásában. Most Morriganre új kaland vár: igazi Csudamívessé kell válnia, méghozzá egy meglehetősen szokatlan tanulási módszerrel.
Mindeközben egy furcsa és ijesztő betegség üti fel a fejét Nevermoorban. A békés csudállatok egyik pillanatról a másikra vérengző fenevadakká válnak. Ahogy nő az áldozatok száma, úgy nő az elégedetlenség és a pánik. Morrigan pedig azzal szembesül, hogy egyedül rajta áll, meg tudja-e fékezni a kámforkórt, akár annak árán is, hogy magát eddig sohasem látott veszélybe sodorja…