Ashley Audrain régóta elismert név a könyvszakmában, saját kötettel azonban csak nemrég jelentkezett. Nehéz olvasmány A szív sötétje, és a szerkesztői munka is nehéz volt. Nem formailag, hiszen a fordító, Getto Katalin ismét kiváló munkát végzett. Érzelmileg volt nehéz.
Ferenczy Zsófia írása a Nyugati tér blognak
Egy olyan időszakban, amikor a mindennapjainkat felőrli az állandó bizonytalanság, amikor a hétköznapi teendőink mellé a szeretteink, a jövőnk miatti aggodalom szolgáltatja a folytonos háttérzajt, nem feltétlenül ilyen könyv után nyúlna az ember. Hiszen Blythe, Fox és Violet történetét minden egyes oldalon átjárja a csillapíthatatlan fájdalom, kapcsolati kudarcok és félresiklott párbeszédek követik egymást, miközben egyre inkább növekszik a feszültség, és a tragédia elkerülhetetlennek látszik. Miért tartom mégis az idei év egyik legfontosabb megjelenésének A szív sötétjét? Mert bár a könyvben leírt történet fiktív, az általa megfogalmazott problémák nagyon is valósak. Rengeteg család szenved a szeretethiánytól, a társas magánytól, attól, hogy bizonyos konfliktusok és aggályok örökre kimondhatatlanok maradnak. Ha már kimondhatatlanság: a szülő–gyermek kapcsolatokat, az anyaságot a mai napig temérdek tabu övezi. Sokak életében egyszerűen nincs arra mód, hogy megfogalmazzák azokat a nyomasztó gondolatokat, amelyek szülőkként vagy gyermekként foglalkoztatják őket.
Egy teljesnek tűnő családban, ahol nem feltétlenül vannak látható konfliktusok, ILLIK boldognak lenni, ha beleszakadunk is. Pedig ahogy Ashley Audrain is fogalmaz, a legtöbben egyfajta szürkezónában mozgunk: nem vagyunk tökéletes szülők, gyermekek, partnerek, és ez így van rendjén. Ahhoz viszont, hogy ezt elfogadjuk, beszélni kell a kétségeinkről, meg kell fogalmazni, láthatóvá kell tenni őket, hogy észrevegyük, gondjainkkal nem vagyunk egyedül, nem mindig „bennünk van a hiba”. Ebben látom Audrain könyvének igazi erejét: hogy párbeszédet kezdeményez egy nagyon nehéz kérdéskörről, a családi idill alatt húzódó traumákról, gyötrő kétségekről, és arra bátorít minket, hogy elfojtások helyett szembenézzünk saját, olykor félve megfogalmazott problémáinkkal is.
Ashley Audrainnek tettem fel ezeket a kérdéseket első regényéről, A szív sötétje című lélektani thrillerről. A szerző válaszait az alábbi videókra kattintva láthatjátok, hallhatjátok itt, a Nyugati tér blogon.
– Egy nagyon könnyű, és egyben egy nagyon nehéz kérdéssel kezdeném: Ön szerint mi tesz valakit rossz emberré? És rossz anyává?
– Kérem, meséljen egy kicsit a könyv születéséről! Mi volt a fő inspirációja?
– A könyv egyik legkülönlegesebb vonása, hogy a főhős, Blythe a férjének beszéli el hármójuk történetét, a regény tulajdonképpen az ő gyónása, egyfajta visszaemlékezés a közös évekre. Mennyire tekinthető Blythe megbízható elbeszélőnek?
– A könyvben megjelenő négy generáció mind más-más környezetben nő fel, az emberi kapcsolatokkal azonban mind a négyüknek problémáik vannak. Mit gondol, ez mennyire tudható be a genetikának, illetve mennyire a környezeti hatásoknak?
– Mit gondol, kikhez szól elsősorban A szív sötétje?
Ha még többet szeretnél megtudni a szerzőről, olvasd el korábbi anyagunkat itt, ha pedig már el is olvastad a könyvet, csatlakozz A szív sötétje-kihívásunkhoz, írd meg, mit gondolsz a regényről!