Ki tudja, miért, de az az érzésünk, hogy ezen a télen valahogy mindenki sokkal, de sokkal jobban várja a havat, mint máskor. Kisgyermeki áhítattal lógunk az ablakban és kémleljük az eget, mikor hullik végre az égből az a gyönyörű fehérség, amely a legcsúnyább tájat is mesebeli helyszínné képes változtatni. Irigykedve nézzük ismerőseink képeit, akiknek sikerült kiszabadulni egy-egy magaslatra, hogy élvezzék a porcukorral bevont, dermedt természet látványát, és találgatjuk, vajon mikor fog már a mi lábunk alatt is ropogni a hó.
Igaz, az időjárást nem tudjuk befolyásolni, de ezen a héten 5 olyan könyvet ajánlunk, amelyekkel készülhetünk az igazi télre. Készítsétek elő a hólapátokat, keressétek meg a kesztyűk párját, és amíg a havat várjuk, olvassatok valami igazán télit!
Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
(Jelenkor Kiadó)
„(…) szembesít azzal, hogy a traumák nagyon könnyen kisajátíthatók, és önös érdekeknek rendelődhetnek alá. Selyem prózájának nagyszerűsége éppen abban áll, hogy megmutatja a kommunista rendszer kiszámíthatatlanságában rejlő terror alakzatait: azt, hogy a szó, a tett hogyan változtatható fegyverré egyik pillanatról a másikra” – írja kritikájában Bíró Árpád Levente a Várad folyóiratban Selyem Zsuzsa Moszkvában esik című kötetéről.
A 20. századi családtörténet Romániában játszódik, középpontjában Trianon, a kitelepítések, és a kommunista idők kezdeti szörnyűségei állnak. Beczásy István földbirtokosból földönfutó lesz, az ő felmenőinek történeteit vonultatják fel a novellafejezetek, 1789-től 1989-ig. Selyem Zsuzsa szakít a hagyományos elbeszélésmóddal, és novelláiban állat- és növényelbeszélők perspektíváján keresztül mutatja be a Beczásy család viszontagságait a diktatúra alatt. A World Literature Today 2020-ban is összeállította listáját a legfontosabb idegen nyelvű könyvekről: a 75 legmeghatározóbb fordítás között szerepel Selyem Zsuzsa Moszkvában esik című kötete is, olyan nevek mellett, mint Elena Ferrante vagy Elisabeth Åsbrink. Igaza van Nádas Péternek, aki azt írta: „Selyem Zsuzsa őrületesen tud mesélni”.
Rene Denfeld: Hol vagy, Madison Culver?
(Libri Kiadó, fordította: Varga Bálint)
Szerintünk az idei tél egyik legszebb (egyben talán legmegrázóbb) olvasmánya Rene Denfeld regénye. Ez a Grimm-mesék hangulatát idéző, felkavaró történet az oregoni hegyekben játszódik, a téli vadonban, ahol eltűnik egy ötéves kislány. Egy nyomozó elindul, hogy megkeresse, és a kutatás során saját, eltemetett múltjához is közelebb kerül. Sűrű oregoni fenyves erdők, havas hegyvidék, félelem, magány és lassan felengedő, jéggé dermedt érzések egy letehetetlenül izgalmas kötetben, amely egyszerre tündérmese és thriller, lírai elbeszélés és a brutális valóság ötvözete.
Érdekes „kulisszatitok”, hogy a szerző maga is nyomozóként dolgozott, és az így szerzett tapasztalatait is beépítette a történetbe. „Ha csak egyetlen igazságot is tanultam a munkámból és az életből, az ez: sosem késő, hogy megmentsenek. Mindig van remény a gyógyulásra, az igazságra, a megváltásra, az örömre és a szeretetre. A Hol vagy, Madison Culver? tanúságtétel a remény mellett.” – írja. Reméljük, sikerült kedvet csinálni ehhez az érzelmekkel teli, téli „utazáshoz” az oregoni hegyvidék tájaira és az emberi szív mélységeibe.
„Mrs. Cottle ügyelt arra, hogy ne azt mondja: Otthon vagy. Mrs. Cottle nem tudta meghatározni, mit jelent az otthon Naomi számára. Néhány gyereknek rettegést jelent. Ezért mondta inkább azt, hogy Itt vagy. Itt vagy a konyha fehér fényében, a frissen sülő almás pite illatának ölelésében, az asztalon álló, íróval teli üvegbe dugott fahéj aromájának közelében – Mrs. Cottle-nak ez volt a titkos összetevője, amire az almás piténél esküdött.
Itt vagy két emberrel, akik szeretnek.”
John Williams: Butcher’s Crossing
(Park Könyvkiadó, fordította: Gy. Horváth László)
Tavaly volt 5 éve, hogy John Williams elfeledett regénye, a Stoner (1965), amelyről korábban itt írtunk, 50 évvel első megjelenése után világsiker lett. Az „egyetemi regény”-t megelőzte egy „vadnyugati”, a Butcher’s Crossing (1960).
A főhős, Will Andrews feladva egyetemi tanulmányait, a városi életformát, az ország vad, ismeretlen nyugati részén próbál szerencsét talán abban a reményben, hogy visszatalál régi önmagához, és megtalálja az élet értelmét. Butcher’s Crossing a hely, ahova tart. Valaha az átutazók tipikus megállóhelye volt ez a város. Abban az időben még bölénycsordák legelésztek a prérin, a regény cselekményének idejére (1873) azonban az irhakereskedelem leáldozóban van, de néhány eltökélt kalandor még reménykedik, hogy felhajthatja az utolsó bölénycsordát.
Andrews, a messziről jött idegen beáll közéjük, megtakarított pénzét bölényexpedícióba fekteti, a nagy fogás reményében belevág a nagy kalandba, de fogalma sincs, hogy mi vár rá…
„A harmadik nap reggelén Andrews legyengülve megfordult a hó súlya alatt, és kiásta magát a hosszú buckából, amely a fejénél gyülemlett fel. Valamennyire hozzászokott ugyan a hideghez, amely még alvás közben is beburkolta teste vékonyka melegét, mégis összerezzent, és be kellett hunynia a szemét, be kellett húznia a nyakát, amint a húsa érintkezésbe került a hó sűrű hidegével.
Már kibújt a hó alól, de szeme még mindig be volt hunyva; kinyitotta, és olyan vakító fényességgel találkozott, hogy szinte átfúrta a fehérizzás. Tenyeréről még éppen csak olvadt a hó, mégis a szeme elé kapta, és addig dörzsölgette, míg valamennyire enyhült a fájdalom. Fokozatosan, apró sandításokkal szoktatta szemét a nappali fényhez. Amikor végre körül tudott nézni, olyan világ tárult elé, amilyet még sohasem látott.”
Agatha Christie: Adventi krimik
(Helikon Kiadó, fordította: Borbás Mária, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Katona Tamás, Prekop Gabriella, Sipos Katalin)
Egy olvasást ösztönző Facebook-csoport szerint mindig novemberben érkezik el a krimik igazi ideje. Ahogy az időjárás a négy fal közé zavar bennünket, úgy húzunk magunkra egy jó meleg pokrócot, és választunk olvasmánynak izgalmas krimiket. Állítólag. Agatha Christie legújabb novellaválogatását mintha csak ehhez a tézishez találták volna ki. Bár az Adventi krimik történeteit jórészt már ismerhettük innen-onnan, így egyben a könyv tökéletes társ lehet egy az olvasólámpa fényénél eltöltött hangulatos estéhez.
Tomboló hóviharok, veszélyes ajándékok, méreg a portóiban és egy váratlan látogató… Ezekben az advent és újév között játszódó novellákban Agatha Christie minden híres nyomozójával találkozhatunk. Miss Marple egy gyógyszállóban tölti a karácsonyt, Hercule Poirot vidéken, Parker Pyne Mallorcán, Mr. Quin és Mr. Satterthwaite egy kastélyban, Tommy és Tuppence pedig egy vidéki fogadóban – a nyomukban pedig ott jár a halál…
Tavaly volt épp száz éve (ma már 101), hogy 1920 tavaszán jelent meg Agatha Christie első regénye, A titokzatos stylesi eset. A Helikon Kiadó a jubileumhoz méltóan ezzel a kötettel folytatta népszerű életműsorozatát tavaly februárban, év végén pedig a centenárium ékköve is elérhető lett, megjelent az Adventi krimik. Aki tehát nem éri be ezzel a karácsonyi novellaválogatással, ne keseredjen el, kövesse bátran az Agatha Christie krimik Facebook-oldalát, ahol a kiadó hamarosan hírt ad a sorozat 2021-re tervezett köteteiről.
David Walliams: Mamut a múltból
(Kolibri Kiadó, fordította: Vereckei Andrea)
David Walliams neve most már sokak számára egyet jelent az önfeledt nevetéssel, hiszen számos regénye jelent már meg magyarul, köztük a nagy kedvenc, a 11. kiadásánál tartó Gengszter nagyi is. A világszerte ismert szerző – akiről korábban itt írtunk – legújabb könyvében pedig egy igazán különleges, téli történettel, egy mondhatni mamutméretű kalanddal ismerkedhet meg az olvasó.
Amikor Elisa, a viktoriánus korabeli London utcáin élő árva először hall a jégszörnyről – vagyis az Északi-sarkon talált gyapjas mamutról –, azonnal kíváncsi lesz, és mindent tudni akar róla. Egy véletlen folytán aztán szemtől szemben találja magát a behemót teremtménnyel, és innentől kezdve nincs megállás: az életre szóló kaland során Londonból egészen az Északi-sarkig jutnak!
A Mamut a múltból, melynek keletkezési körülményeiről itt írtunk korábban, David Walliams eddigi legnagyobb szabású kalandregénye, amely egy tízéves kislány és egy tízezer éves mamut örök barátságának lenyűgözően izgalmas történetét meséli el.
„Képtelenség volt elhinni, hogy már tízezer éve halott. Ránézésre pont olyan volt, mintha csak tegnap pusztult volna el. A teremtmény úgy nézett ki, mint egy elefánt és egy plüssmackó keresztezése.”