„Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, hogy ez egy jó regény: idővel talán még azt is gondolják majd róla, hogy kifejezetten jó.” – írta 1963-ban John Williams ügynökének, Marie Rodellnek. Megjelenésekor a Stoner szinte visszhangtalan maradt, szerzője nem érte meg könyve dicsőségét. Ötven évet kellett várni, hogy felfedezze a világ, magyarul éppen öt éve, 2015. szeptember 15-én jelent meg először, és sikere azóta is töretlen. Ahogy egy névtelen olvasója írta: „Ez egy zseniális könyv, de nemcsak a könyv zseniális, hanem az az író is, aki a semmiről így tud írni – John Williams”.
Gy. Horváth László írása a Nyugati tér blognak
2014. szeptember 9-én keresett meg Tönkő Vera az ajánlattal, hogy fordítsam le a Stonert. Megtiszteltetésnek tekintettem, addig még sohasem dolgoztam a Park Könyvkiadónak. Aztán elolvastam a könyvet, és főbe kólintott. Sok úgynevezett „egyetemi regényt” ismertem, de ehhez még csak hasonlót sem. Egy tanyasi gyereket 1910-ben ösztöndíjjal felvesznek a Missouri Egyetem agrárkarára. Segíthet majd ágrólszakadt szüleinek a tudományos földművelésben. Vág az esze, a szaktárgyak jól mennek, de két szemeszter irodalmat is kell hallgatnia. Végigkínlódja a Beowulfot, Chaucert – aztán a tanáruk felolvas a szemináriumon egy Shakespeare-szonettet, a 73.-at. És Stoner megdöbben, nem érti, hogy lehetett ő öt perccel előbb még a korábbi énje, hogy nézhetett ki a tanterem, a kert, a kampusz úgy, ahogy. Hiszen most már minden más. Amikor a tanár megkérdi, miről szól a vers, nem jön ki hang a száján.
Ezután viszont szokványosnak is nevezhető élet, karrier következik. Rossz házasság, félrenevelt leánygyermek, kései szerelem, halál. Amit Stoner tanári pályájáról, módszeréről megtudunk, nem sok, és különben is folyton beleszólnak a magánbajok. Milyen tanár hát? Csak egy-két kollégájáról van még valamilyen összképünk, és náluk biztosan jobb. A diákjai tulajdonképpen kedvelik. Az egyetemi intrikákhoz nem ért, erről is mondhatnánk, hogy pokollá teszi az életét. Ír egy monográfiát, amellyel elégedetlen. Megismerkedik egy fiatal tanársegéddel, aki PhD-re készülve bejár a szemináriumára. Egymásba szeretnek. Botrány, Katherine-nek távoznia kell az egyetemről. Stoner nagybeteg. Katherine is megírja a maga monográfiáját, Stoner beszerzi. Jobb, mint az övé. Stoner haldoklik. A világirodalom egyik legszebb jelenete zárja le a regényt.
S hogy mi zajlik mindeközben – a műben, az olvasó tudatában, lelkében? A „semmi”, ahogyan az anonim értékelő mondja? Egyrészt igen, másrészt – az élet, ahogyan mindnyájan éljük. (Bár azt, hogy létezhet-e ilyen szörnyeteg házastárs, ilyen szerencsétlen gyerek, szeretnénk nem elhinni.) Ki elégedett teljesen önmagával? Ki nem érezte úgy, hogy nem méltányolják eléggé? Viszont hányan fogadjuk ezt olyan sztoikusan, mint Stoner? Elvégre többé-kevésbé azt csinálja, csinálhatja, míg hagyják, amit szeret. Ez már önmagában is óriási szerencse. Mi nem így vagyunk vele?
Azt hiszem, az a ritka fajta regény ez, amelyben minden olvasó máshol találja meg a súlypontokat. Nekem ezek: a tanyáról, a földtúrásból egyenesen az angol irodalom szakra. Meg hogy egy háromszáz éve halott költő megszabhatja egy ember egész további életét. A családi nihillel szemben mások tisztelete, szeretete. A halál jelenlétében a gondtalan, hosszú lábú lányok, akik könnyű nyári ruhában lépkednek át a kerten. A könyv, ami lassan kihull a kézből, és már nem is a mi könyvünk. Kié? Értsük ezt valamilyen áttételben? Vagy Katherine-é esetleg? Ez a kristálytiszta, szenvtelen szöveg sok mindent megenged az olvasójának.
Igen, zseniális könyv, zseniális író, ahogyan értékelőnk mondja. De tényleg a semmiről szólna? Vagy mindnyájunk életéről? Az Everymanéről? Ajánlom megfontolásra John Williams válaszát, amikor arról kérdezték, miért írt ilyen szomorú regényt. De hát Stonernek jó élete volt, tárta szét a karját.
Igazán nem akarok szexistának látszani, de szerintem nem véletlen, hogy félszáz évvel a megjelenése után éppen egy nő, egy nagyszerű francia írónő fedezte fel Európa s aztán Amerika számára ezt a művet. Ezen is elgondolkodhatunk. Anna Gavaldának hála gazdagabb lett az életünk, amikor a Stoner 2015-ben, öt évvel ezelőtt magyarul is elérhetővé vált.
John Williams Stoner című regénye magyarul Gy. Horváth László fordításában olvasható.