Gormenghast: a világ, ami rabul ejt


Mervyn Peake monumentális regénye burjánzó képeivel, groteszk figuráival, erős atmoszférájával és labirintusszerű helyszíneivel hatalomról és szabadságról, hagyományról és újításról, tűzről és vízről, jóságról és gonoszságról mesél. „Mervyn Peake a borzongás mestere, aki bejárta a képzelet sötétebb mélységeit is” – írta róla a The Times. A Gormenghast-trilógia a szó legszorosabb értelmében világteremtő mű, amely ugyanúgy rabul ejti a fantasy és a spekulatív fikció rajongóit, mint a legszigorúbb irodalomkritikusokat. A Jelenkor Kiadó gondozásában most megjelent kötetben a teljes trilógia, valamint a Titus szökéséről szóló elbeszélés, a Fiú a sötétben először olvasható magyarul, a szöveget a szerző rajzai illusztrálják. A rajongók legnagyobb örömére a történet alapján hamarosan Neil Gaiman készít sorozatot. Ebből az írásból pedig kiderül, hogyan készült a kötet borítója és könyvterve.

Váradi Zsolt írása a Nyugati tér blognak

Amikor a Jelenkor Kiadó világirodalmi szerkesztője, Nádor Zsófia (az ő írását A Gormenghast-trilógiáról itt olvashatod el) azzal keresett meg, hogy egy nagyon különleges könyvhöz kellene borítót tervezni, egyből izgatott lettem. Ez az érzés pedig tovább fokozódott, amikor elkezdtem átnézni a szerző által készített illusztrációkat és vázlatokat. Egyből világossá vált, hogy nem lelkes amatőrrel állok szemben, hanem képzett művésszel, aki egyaránt otthonosan mozog a tusrajzok, a pár vonalas krokik és akvarellképek világában. Innentől kezdve nem volt megállás, pár nap alatt átrágtam magam A Gormenghast-trilógián, közben pedig Mervyn Peake életéről is mindent elolvastam, amit csak találtam.

Hiába előzi meg az összes Jelenkor-kötet borítójának megszületését komoly eszmecsere a kiadón belül, a Gormenghast alaposan kimozdított mindenkit a komfortzónájából. Nem volt egyszerű folyamat, mire megtaláltuk azt a megoldást, amivel elégedettek lehetünk, és ami reményeink szerint az olvasóknak sem okoz csalódást. Itt pedig el is jutottunk ahhoz a nagyon fontos kérdéshez, hogy kinek is szól ez a könyv. Egy jó PR-os azt mondaná, hogy mindenkinek, és nem is tévedne nagyot. Fantasy-rajongóknak? Igen. A történelmi regények szerelmeseinek? Abszolút. Kamaszoknak, fiatal felnőtteknek, akik keresik a saját helyüket? Naná! És persze minden Jelenkor-olvasónak, aki megszokta és el is várja a legmagasabb irodalmi minőséget. Ezért is voltunk bajban a tervezés során azzal, hogy úgy szólítsuk meg az egyes célcsoportokat, hogy közben egy másikat ne ijesszünk el.

Abban már a tervezés legelején biztos voltam, hogy a szerző valamelyik munkáját szeretném felhasználni a borítón. Peake képzőművészként végzett Londonban, és rövid élete során rengeteg rajzot és festményt készített az írásaihoz, illetve azok alapján. A könyvben található illusztrációk az olvasók számára is egyértelművé teszik, hogy különleges tehetségű alkotóval van dolguk. Viszont hiába szerettem bele több rajzba is, hamar kiderült, hogy a legtöbb túlságosan karakteres, és túlságosan egy irányba vinné el a borítót. Peake ugyanis roppant kísérletező kedvű művész volt, aki gyakorlatilag minden stílusban otthon érezte magát, és el is mélyedt bennük. Ezért hosszas keresgélés után egy apró tusrajzára esett a választásom, aminek szerepeltetésével a borító inkább csak tiszteleg a szerző képzőművészi munkássága előtt, mintegy invitálva az olvasót, hogy lépjen be Gormenghast különleges világába, és a szöveggel együtt ismerje meg a szerző vizuális műveit

Miután megtaláltam az utat, amin Peake-hez közelíthetek, már egyértelműnek tűnt, hogy a táblaborító és az előzék is egyfajta interpretációja legyen egy-egy alkotásának. Az előbbihez az első kiadás harmadik kötetének, a Magányos Titusnak a szerző által tervezett borítóját választottam. Az utóbbihoz pedig egy olyan rajzot, ami már a legelső pillanatban nagyon erős hatást gyakorolt rám. Ez „mindössze” egy tompa grafitceruzával, alig pár mozdulattal feldobott skicc, amin egy alak – valószínűleg Titus, a könyv (egyik) főszereplője – áll egy sziklán, amit a hold világít meg. Szerettem volna, ha ez a szuggesztív kép hangsúlyosabban is megjelenik.

Visszatérve a regényhez, számomra A Gormenghast-trilógia elsősorban a személyes útkeresésről szól. Nevezhetjük ezt egyfajta lázadásnak is, ami már csak ezért és Titus életkora miatt is különösen erősen szólhat a fiatalabb olvasókhoz. Bár azt gondolom, hogy a betagozódás, a kötelességtudattal szemben álló szabadságvágy, a valahová tartozás igénye univerzális problémák, és későbbi életszakaszokban is nagyon erősen meghatározzák az identitásunkat. Tehát nem pusztán egy coming-of-age történetről beszélhetünk, pláne, ha összevetjük a könyvben Titus menekülését Gormenghast várából azzal, hogy már felnőttként maga Peake is hosszú évekre hátat fordított Londonnak, és Sark szigetére költözött.

Ezeket a fontos témákat teszi nagyon jól olvashatóvá Peake borzasztóan eredeti és bravúros stílusa, aminek köszönhetően ez a vaskos könyv tényleg nagyon gyorsan magával ragadja az olvasót. Izgalmas ráismerni a vár lakóiban az emberi gyarlóság egy-egy aspektusának élő megtestesülésére, és lassanként megérteni, miért is olyan fojtogató és mégis otthonos ez a környezet Titus és a könyv antihőse, Steerpike számára. Egészen különleges, ahogy a szerző ezen a két figurán keresztül mutatja meg, hogyan adható közel azonos élethelyzetekre két nagyon eltérő válasz, amelyekre még azt sem tudom mondani egyértelműen, hogy az egyik jó, a másik pedig rossz lenne.


Peake zsenialitása abban rejlik, hogy Tolkiennel ellentétben nem osztja fel a világot jókra és gonoszokra, meghagyja az olvasónak a véleményalkotás szabadságát. Az olvasó nagyon hamar rájön, hogy nem tud száz százalékig azonosulni egyetlen szereplővel sem, a legtöbbükben egyaránt talál szerethető és ellenszenves, sőt, kifejezetten viszolyogtató tulajdonságokat is. Ugyanígy a döntéseik sem konzekvensen ártók vagy jobbítók, ahogyan a hús-vér embereké sem.

Számomra mindenképpen 2020 egyik legjobb és egyértelműen a legkülönlegesebb irodalmi élménye A Gormenghast-trilógia, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek, különösen azoknak, akik készen állnak arra, hogy nagyobb nyitottsággal forduljanak az őket körülvevő világ és saját maguk felé.

A cikk képeihez Mervyn Peake rajzait és Váradi Zsolt könyv- és borítóterveit használtuk fel.