5 könyv – 5 napló


Kedves Naplóm! Régóta nem néztem már feléd, de gondolatban nagyon sok emléket feljegyeztem a lapjaidra. Van köztük sok vidám, hajmeresztő kaland, a zsenialitásomat megcsillogtató ötlet, diákéveimet hűen dokumentáló irkafirka, karantén alatti agymenések és a szerelmeimről szóló szép-szomorú történetek is. Minél többet élünk, annál többet tapasztalunk, gondolkodunk és persze felejtünk, ezért jó az, ha időnként tollat ragadva megörökítjük – nem feltétlenül az utókornak, néha elég csak önmagunknak – az élettel kapcsolatos benyomásainkat. Ezen a héten 5 naplót találtam itt, az 5 könyv-rovatban, amelyekben különböző korok különböző emberei (és állatai) engednek bepillantást életük egyes szakaszaiba és legtitkosabb gondolataiba. Miután elolvastam, kedvem lett, hogy én is továbbírjalak.

Salvador Dalí: Egy zseni naplója
(Helikon Kiadó, fordította: Vargyas Zoltán)

„Miután elolvastam az Imigyen szóla Zarathustrát, már másnap határozott véleményem volt Nietzschéről. Gyenge ember, aki gyengeségében megőrült, holott ezen a téren éppen az a lényeg, hogy az ember ne őrüljön meg! E reflexiókból állt össze az első jelmondatom, ami majd életem vezérmotívuma lesz: »Köztem és egy őrült közt az az egyetlen különbség, hogy én nem vagyok őrült!« Három nap alatt bekebeleztem és megemésztettem Nietzschét. Szőröstül-bőröstül fölfaltam, csak egyvalami maradt meg a filozófus személyéből, egyetlen csonton kellett még elrágódnom: a bajuszán! […] Én még a bajusz terén is túl fogok tenni Nietzschén! Az enyém nem wagnerzenés, ködlepte, búbánatos kónya bajusz lesz. Nem! Az enyém hetyke lesz, imperialista, ultraracionalista és égnek meredő, mint a vertikális miszticizmus…”

Bő húsz évvel első önéletrajzi műve, a Salvador Dalí titkos élete megjelenése után a puha óráiról, festett vagy bronzba öntött rinocéroszairól, excentrikus őrültségeiről, valamint polgárpukkasztó és/vagy önreklámozó akcióiról elhíresült festő ismét a nagyközönség elé tárta életének azon eseményeit, amelyeket 1952 és 1963 között jegyzett fel naplójába. Itt csak néhányat említünk meg ezek közül, de reményeink szerint ennyi is meggyőzi a leendő olvasókat arról, hogy a könyvet lapozgatva egy pillanatig sem fognak unatkozni. Dalí többek között beszámol arról, hogy: étkezés végén mindig betesz egy szem szőlőt a bal fülébe; egy alkalommal festés közben – a rátelepedő legyek hatására – hallá változott; egyetlen óra alatt kitalálta a bálnacsigolyák hatvankétféle alkalmazási lehetőségét. S ha ez még nem volna elég, hozzátehetjük azt is, hogy Dalí – saját bevallása szerint – „a permanens szellemi erekció állapotában” élte napjait, és ennek köszönhetően számos zseniális felismerésre jutott. Többek között rájött arra, hogy: „a teherautó a mítosz katalizátora”; „a csigának meg El Grecónak önmagában nincs semmi íze”; „az univerzum struktúrája, minden méretbeli különbség dacára, a perpignani állomáséra hasonlít”.

Anne Frank: Anne Frank naplója. 1942. június 12. – 1944. augusztus 1.
(Park Könyvkiadó, fordította: Bernáth István)

„Anne Frank 1942. június 12-étől 1944. augusztus 1-jéig vezetett naplót. Naplószerű leveleit eleinte csak saját magának írta, de 1944 tavaszán a londoni Oranje Rádióban meghallgatta a száműzetésben lévő holland kormány oktatási miniszterének, Bolkensteinnek egyik beszédét. A miniszter arról beszélt, hogy a háború után össze kell majd gyűjteni és nyilvánosságra kell hozni a német megszállást elszenvedő holland nép mindennemű tanúságtételét. Példaként említette többek között a naplókat is. Ennek a beszédnek a hatására határozta el Anne Frank, hogy a háború után, a naplóját véve alapul, megjelentet egy könyvet.” 

Korai halála – nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a bergen-belseni koncentrációs táborban – megakadályozta terve megvalósításában. A könyvet édesapja, Otto Frank, a család egyetlen tagja, aki túlélte a háborút, jelentette meg először 1947-ben. A csorbítatlan szövegű, teljes kiadás csak a kilencvenes évek elején látott napvilágot holland nyelven, Magyarországon először Bernáth István méltó fordításában olvashatjuk.

Anne Frank ugyan nem érte meg, hogy naplója megjelenjen, de könyvével örökre beírta magát az emberiség történetébe. Egy felmérés szerint a kötet a világ 10 legolvasottabb, sok millió példányban eladott könyve közé tartozik. Anne-ról és a naplóról még több érdekességet itt és itt olvashattok a Nyugati tér blogon.

Benedek Ágota: Rumbarumbamm
(Libri Kiadó)

„DAY 39.
Egy hasizmom volt, azt is elvesztettem.
Ez egy hazugság.
Még megvan, de én már reggel eldöntöttem, hogy tetszik ez a mondat, és le fogom írni. És mint tudjuk, ez a napló azért van, hogy én jól érezzem magam.
Vagy valahogy.
(…)
Összevissza hazudhatok, életem legjobb munkája.”

Ahogy a könyv alcíméből kiderül, Ez egy kib*ott karanténnapló, szóval méltán itt a helye, a naplókat csokorba gyűjtő cikkben. Mielőtt bárki elhamarkodottan hozna ítéletet a szabad szájú, urambocsá’ trágár kifejezés láttán, inkább lapozzon bele Benedek Ágota forgatókönyvíró naplójába – amelyről már korábban itt írtunk –, hogy a saját szemével bizonyosodhasson meg róla; a kemény szóhasználat, a kíméletlen humor mögött érzékeny megfigyelőképesség, önirónia, őszinteség és persze érző szív bújik meg. Aki élvezi a Bridget Jones, Lena Dunham, Sarah Silverman vagy a Fleabag szókimondását és képes magán is nevetni, az egy szuszra fogja elolvasni ezt a könyvet, amely egyszerre vulgáris és intellektuális, érzékeny és durva, vicces és szomorú, infantilis és bölcs. A könyvből itt olvashattok egy részletet.

Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai
(Jelenkor Kiadó, fordította: Dobosi Beáta)

„Másnap reggel Matthias fürdőnadrágot húzott, és a szemem láttára beszaladt a kis úszómedencébe. A folyékony tükör összetört, befogadta az emberi testet és újra megnyugodott. Matthias csak küszködve tudta a víz felett tartani a fejét, mert az nem olyan jó helyen nőtt, mint a kacsáké. Folyton mozgatnia kellett vékony karját, hogy ne fulladjon meg. Az arcára mosolyt erőltetett, hogy megnyugtasson, de számomra világos volt, hogy nem tud kacsává változni. Rémülten szaladgáltam fel-alá a parton, Matthias pedig újra meg újra kiemelte a kezét a vízből, és integetett, de én nem mertem beugrani. Eltartott egy darabig, mire fellélegezhettem, mert Matthias fejcsóválva kiszállt a medencéből. De nem maradt sokáig szárazon. Szemét rám szegezve hanyatt a vízbe vetődött. Valami nem volt rendben vele. Hosszas habozás után én is beugrottam. A víz meglepő módon azonnal barátságosan fogadott, átölelt, hátára vett. A csodálatos víz! A testem már ismerte.”

Yoko Tawadát, a japán származású, anyanyelvén és németül is publikáló szerző Egy jegesmedve emlékiratai című regényét a Berlini Állatkert jegesmedvesztárjának története, Knut története ihlette. A kis bocsot Tosca nevű anyja eltaszította magától, így gondozója, Thomas Dörflein nevelte fel. Kettejük történetének egyik epizódját olvashattuk a fenti idézetben is. Tawada történetében az olvasó három jegesmedve (Knut, a környezetvédő, Tosca, a cirkuszművész és a bestsellerszerző nagymama) szemszögéből pillanthat rá a 20. század második felének történelmére, és egy idegen kultúrában való boldogulás örömeire és nehézségeire. Az Egy jegesmedve emlékiratai az állatmesék hagyományait értelmezi újra, melyből Yoko Tawada egy álomszerűen groteszk szatírát alkotott.

Liz Pichon: Igen! Nem. (Talán…) – Tom Gates 7.
(Kolibri Kiadó, fordította: Horváth M. Zsanett)

Liz Pichon világhírű könyvsorozata bebizonyította, hogy történetet írni és rajzolni együtt a legjobb. Tom Gates a kifogások mestere (főleg, ha házi feladatról van szó), találékony mesemondó és firkálóművész, immár hét és fél köteten keresztül szórakoztatja az olvasóit kreatív naplóival. A legújabb könyvben főhősünk ismét vicces és lehetetlen helyzetekbe keveredik, mivel dönteni nem könnyű. Különösen akkor, ha Anya épp a fejébe vette, hogy megszabadul a kacatoktól. Hiszen Tom szobájában csupa kincs és fontos holmi van! Végül azért csak tele lesz pár doboz a felesleges cuccal, amit Tom és szülei a zsibvásáron próbálnak eladni.

De mért menne minden könnyen, ha döcögősen is mehet? Az autó hajnalban nem indul, Tom képregényeire lecsap az undok Marcus, meg kell találni Anya értékes brossát, és az elképesztően menő minirollerre is pénzt kell szerezni valahogy. Szerencsére Tom mindig számíthat az Őskövületekre, akik most is kihúzzák kedvenc unokájukat a csávából…