„Képzeld el, milyen érdekes volna, ha megjelentetnék egy regényt a Hátsó traktusról. Már csak a címe miatt is azt hinnék az emberek, hogy detektívregény.” Regény sajnos nem született, de ma a holokauszt egyik legjobban dokumentált személyes története Annelies Marie Frank nevéhez köthető.
Otto Frank és Edith Holländer második lánya 1929. június 12-én született Frankfurtban. Anne a naplóján keresztül nemcsak saját és családja életének, de közös történelmünk egyik legsötétebb fejezetének is jelen idejű krónikása lett (erről itt írtunk korábban). Anne írásos hagyatéka, amit sikerült a Hátsó traktusból megmenteni, mintegy kétszázezer leírt szót tesz ki: a napló három különböző füzetben, 215 színes papírlap (a napló újraírt, kiadásra szánt, de befejezetlen verziója), a Szép mondatok könyve (hosszabb-rövidebb idézetek a bujkálás alatt elolvasott kedvenc könyveiből) és a nálunk is megjelent Mesék és történetek a Hátsó traktusból című kötet. Ebben olvasható annak a regénynek a töredéke is, amelybe Anne belefogott, és a Cady élete címet adta neki. A történetet édesapja, Otto élete inspirálta, de végül nem fejezte be, még nem tartotta magát elég tapasztaltnak a téma megírásához. Anne úgy gondolta, saját meséi közül az Eva álma sikerült a legjobban. A rejtekhelyről szerette volna elküldeni egyik történetét (álnév alatt) a De Prins nevű holland magazinnak, de az ötlet végül túl kockázatosnak bizonyult, így elvetették.
Anne a naplóban írt leveleit eredetileg sok lánynak – például Pop, Jet, Emmy, Lou, Marianne, Conny – címezte. A legtöbbjüket csak kitalálta, azonban a címzettek között szereplő Jackie valóban az egyik legjobb barátnője volt. Anne nagyon szerette Cissy van Marxveldt Joop ter Heul című népszerű könyvsorozatát. Amikor úgy döntött, hogy a naplóját immár kiadásra szánva írja újra, egyedüli címzettjének ezen történetek egyik szereplőjét, Kittyt választotta.
A külvilágtól való elzártság – Anne összesen 761 napot töltött a Prinsengracht 263. Hátsó traktusában – miatt nem meglepő, hogy a természet visszatérő motívumává válik a meséinek, míg egyes történeteiben az utazás és felfedezés kalandja kap nagyobb hangsúlyt. A kislány bizonyos értelemben ezekkel a szövegekkel is tanítja magát a nagybetűs életre; az egyik történetben például képzeletbeli tapasztalatokat szerez a filmsztárok fárasztó kötelezettségeiről, aminek eredményeképp elveti gyerekkori álmát a filmszínésznővé válásról (Illúzió a filmcsillagok életéről). Egy másikban az általa életre hívott Tündér tanácsain keresztül kap betekintést a különböző növényekként (!) megjelenő emberi személyiségek és magatartásformák sokféleségébe (Eva álma). „Milyen csodálatos, hogy egyetlen percet sem kell várnia senkinek, hogy belekezdjen a világ fokozatos megváltoztatásába!” – írja filozofikus hangvételű Adj! című esszéjében, amelynek szinte minden sorát érdemes volna idézni, annyira örök érvényű és aktuális a mondanivalója.
„Mindenki egyenlőnek született, mindenki magatehetetlenül és szeplőtelenül jött a világra. (…) Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben és a jóságban.”
Anne Frank 1945 februárjában, a bergen-belseni koncentrációs táborban uralkodó embertelen körülmények között hal meg tífuszban, alig valamivel a nővére után. A brit csapatok mintegy két hónappal később, április 15-én érik csak el a tábort. A Hátsó traktusban rejtőző nyolc ember közül egyedül Otto Frank éli túl a háborút. Lányai haláláról csupán hónapokkal később, Amszterdamban értesül. Miep Gies (egyik segítőjük a rejtőzködés alatt) ekkor adja át neki Anne írásos hagyatékát. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem Otto az, aki a napló kiadásának gondolatát elsőként felveti. Barátok és ismerősök győzik meg, hogy így kell tennie, mert ez volt a lánya kívánsága. A naplót eredeti címén (Het Achterhuis; A Hátsó ház/traktus) 1947-ben adják ki a holland Contact Kiadó gondozásában.
Napjainkban több mint 70 nyelven elérhető Anne Frank naplójának immár csorbítatlan szövegű kiadása. Az évtizedek óta magyarul is olvasható kötet most megjelent, legújabb kiadásában olvasható Heller Ágnes Aki a múltat jelenné változtatta című beszéde, ami 2019. június 12-én a frankfurti Paulskirchében hangzott el, Anne Frank születésének 90. évfordulója alkalmából.
Egy őszinteséggel és tehetséggel írt könyv, melynek lapjain tizenéves írója érzelmeinek teljes spektruma teret kap. Ennek is köszönhető, hogy a tragikus végkimenet ellenére a napló nem csupán a zsidóüldözés hiteles dokumentuma, hanem egy békés világba és az alapvető emberi jóságba vetett hit örök testamentuma is.
Otto Frank élete hátralévő részét a történelmi emlékezet ápolásának, az oktatásnak és a lánya naplójában megfogalmazott eszmék és ideák közkinccsé tételének szentelte. Arra törekedett, hogy Anne története minél több emberhez eljuthasson világszerte, hogy ezzel is közös értékeik felismerésére és egymás elfogadására ösztönözze őket. Az 1960-ban múzeumként megnyíló egykori rejtekhely, az Anne Frank Ház ma is változatlanul képviseli az Otto által hatvan éve kitűzött célokat. Missziójuk, hogy világszerte felhívják a figyelmet Anne élettörténetére, munkásságára és ezáltal arra biztassák az embereket, hogy mérlegeljék az antiszemitizmus, a rasszizmus és a kirekesztés veszélyeit, valamint a szabadság, az egyenlő jogok és a demokrácia fontosságát.
Magyarként nem gondolhatunk Anne Frankra anélkül, hogy ne jutna eszünkbe az a több mint százezer magyar zsidó gyerek, akiket Magyarországról hurcoltak el és gyilkoltak meg a holokauszt során. Hátborzongató tény, hogy ők, „Saul gyermekei” csaknem annyian voltak, mint a hollandiai holokausztáldozatok összesen, és sokuknak még a nevét sem tudjuk. Olvassunk bátran többet és tovább, például Anne Frank magyar sorstársai – Heyman Éva, Weinmann Éva, Ecséri Lilla – ránk maradt kamasznaplóit, melyek más és más helyzetből számolnak be a velük történtekről.
Hédi Fanni, az Anne Frank Ház oktatási részlegének munkatársa
Az Anne Frank Mesék és történetek a Hátsó traktusból című kötetéből való idézeteket Gera Judit fordításában közöljük
A cikk első részét itt olvashatod.