Az idei Booker-díj esélyesei között szerepelt Ia Genberg Részletek című regénye, amely magyarul is olvasható Petrikovics Edit fordításában.
Túry Melinda írása a Nyugati tér blognak
„Néhány nappal azután, hogy a vírus felüti a fejét a szervezetemben, belázasodom, és váratlan késztetést érzek arra, hogy újraolvassak egy bizonyos regényt, és csak akkor értem meg az okát, amikor az ágyban elhelyezkedve kinyitom a könyvet. A címoldalon kék golyóstollal és összetéveszthetetlen kézírással ez áll:
„1996. május 29.
Jobbulást!
A Fyra Knopban isteni francia palacsinta és almabor van.
Alig várom, hogy újra ott üldögéljünk.
Csókok (amelyek inkább az ajkadra kerülnének),
Johanna.”
Így indul Ia Genberg rövid, de annál sikeresebb regénye, a Részletek, amelyet valóban lázas betegen kezdett el írni. A svéd szerző 2020 tavaszán covidos lett, hetekig nyomta az ágyat, majd egy nap odaszédelgett a polchoz, és pontosan az történt vele, ami a regénye elbeszélőjével: a leemelt könyv első oldalán egy üzenetre talált, ami visszarepítette életének abba a szakaszába, amelyet egy régi kedvesével töltött. „Mindenre azonnal emlékeztem – mesélte Genberg a Rowohlt Verlagnak. – Leültem az ágy szélére, és rögtön belefogtam az első [részbe], anélkül hogy tudtam volna, mit is akarok kihozni belőle.” Nos, a történet, amelyet váratlanul, egy erős kísértésnek engedve – minden értelemben lázasan – kezdett papírra vetni, végül nemzetközi bestsellerré vált, irodalmi díjakat nyert, és a 2024-es Booker-díj rövidlistájára is felkerült.
A Részletek egy középkorú svéd írónő élettörténete, amelynek elsősorban „tűnődő, nosztalgikus, ugyanakkor eleven és szellemes hangját”, valamint nyelvi választékosságát emeli ki a Booker-díj zsűrije. A regényt emellett az teszi különlegessé, hogy bár egyes szám első személyű visszaemlékezés, látszólag nem is az elbeszélőről szól: fejezetei – mint egy-egy portré – azt a négy személyt ábrázolják, akik a legnagyobb hatással voltak az írónőre eddigi élete során. Ám ahogy megismerjük a műsorvezető Johannát, az eltűnt barátnőt, Nikit, a derült égből villámcsapásként felbukkanó Alejandrót és a depresszióval küzdő anyát, Birgittét, szükségszerűen kialakul egy kép a szerzőről és a korabeli Stockholmról is. A koncepció jól tükrözi Genberg meggyőződését, miszerint személyiségünket elsősorban a kapcsolataink formálják: minden fontos emberből magunkkal viszünk valamit, ahogy ők is belőlünk, így „mikor elmondunk egy történetet valakiről, óhatatlanul elárulunk egyet s mást magunkról is” – vélekedik a fent említett interjúban.
Genberg újságíróként kezdte pályafutását; első regénye, a Söta fredag 2012-ben jelent meg, amelyet a 2013-as Sent farväl követett.
A Részletek nemzetközi sikere kellemes meglepetés számára, és azzal magyarázza, hogy elsősorban „emberi találkozásokról szól, így sokakban eltalál valamit. Sokan ráismernek bizonyos karakterekre a saját életükből (…), és azt mondják, a könyv hatására beszélni kezdtek magukról, emlékeikről és az emberekről, akikkel találkoztak”.
Tényleg így hat a regény: arra ösztönöz, hogy a múltba révedjünk, megpróbáljuk megérteni, más szemszögből vizsgálni életünk meghatározó személyeit és eseményeit. Talán visszagondolunk arra, mikor internet híján a telefonkönyvben kutattunk az után, aki eltűnt az életünkből, meg hogy milyen is volt rettegni az ezredfordulótól.
És persze visszagondolunk a szerelmeinkre is! Genberg elbeszélője jól tudja, milyen érzés lázasan vágyakozni valaki után. „Amint hurrikánt kívántam magamnak, az le is csapott. Arra vágytam, hogy elsodorjanak, hogy belegabalyodjak valamibe, és szerencsémre pontosan azt kaptam, amit kértem, szerencsétlenségemre megkaptam mindent, amiről azt hittem, hogy magaménak akarom, szerencsémre és szerencsétlenségemre a szenvedélyes szerelemért mondott imáim meghallgatásra találtak” – árulja el az írónő. Jóleső, hogy biszexualitása minden kommentár nélkül, természetes tényként jelenik meg a könyvben: előbb a könyvmoly Johannába, később a lehengerlő Alejandróba szeret bele, sőt egy ponton még Sallyhez is vonzódik, akivel végül örök barátok maradnak.
Igaz, olykor a barátságai is hevesre sikerülnek: Niki például időről időre hangos veszekedéseket kezdeményez. Barátnője összetett személyiségével kapcsolatban az írónő eltűnődik, hogy bár annak idején egyszerűen csak „zavartnak” tartották Nikit, ma már pontosan tudnánk, milyen pszichés problémával küzd. A mentális zavarok többször előkerülnek a regényben: Birgitte, az írónő depressziós anyja egyedül a fehér pirulákkal áll szoros barátságban. A Részletek teljes elfogadással ábrázolja az ilyesféle nehézségekkel küzdő embereket, ami ugyancsak aktuális és kikerülhetetlen művé teszi. A regény azt sugallja: akármilyenek legyünk és akárki iránt vonzódjunk is, mind azért vagyunk itt, hogy megállás nélkül keressünk: az utunkat, a megfelelő embereket, önmagunkat. Ezt pedig a kapcsolataink mellett az szépítheti meg, ha megpróbálunk a jelenben élni: „Mindaz, amit keresek, itt van bennem, a körülöttem lévő dolgokban, és azokban az átmenetinek gondolt munkákban, amelyek végül a tényleges munkáimmá váltak, a mindennapok taposómalmában, azoknak az embereknek a szemében, akikkel akkor találkozom, amikor nem kapom félre a pillantásomat.”
Persze a könyvek is sokat segítenek, tehetnénk hozzá.
Az elbeszélő Paul Auster remekművének, a New York Trilógiának példányában talál rá Johanna – prousti madeleine-ként funkcionáló – soraira.
A sors úgy hozta, hogy Auster a Részletek magyarországi megjelenése után pár nappal elhunyt, ami megannyi olvasót és szakmabelit sújtott le. Innen nézve az elbeszélő mintha előre elbúcsúzott volna példaképétől: „markáns egyszerűsége és sallangmentessége olyan eszménnyé vált számomra, amely kezdetben a nevéhez fűződött, majd nélküle is tovább élt”. Genberg valóban Austerhez méltó igényességgel ír – a Booker-díj oldalán bevallja, „a legtöbb napot azzal töltöttem, hogy töröltem és átfogalmaztam. Volt, hogy nap elején harminc oldalam volt, nap végére meg már csak huszonöt”. Ez a pontosság pedig Petrikovics Editnek köszönhetően a magyar fordításban is érzékelhető. Érdemes beszerezni és elolvasni – nem is részletezzük tovább, miért.