Mind jól tudjuk, mit jelent ez a dátum. Bizony, eljött anyák napja, amikor a kevésbé felkészültek hanyatt-homlok rohannak a virágboltba, és viszik-veszik, amit látnak, hogy anyukájukat, nagymamájukat köszönthessék vele. A felkészültebbek ilyenkor csak elnyomnak egy félmosolyt az orruk alatt, ők ugyan már rég megrendelték a csokrot, megvették a csokoládét, és választottak egy kiváló könyvet, amivel szeretett szülőjük egyik fele majd kellemes perceket tölthet el az épp esős vagy napos tavasszal.
Még szerencsére van egy kis idő vasárnapig, így, ha szeretnétek ti is, a mindenre gondoló, szimplán virággal nem megelégedő köszöntők táborát erősíteni, ajánlunk most 5 könyvet, amelyekkel garantált lesz a siker ezen a bizonyos májusi napon, ami idén nem mellesleg a munka ünnepével esik egy időpontra. Éljen a munka, éljenek az anyukák!
Asha Lemmie: Ötven szó az esőre
(Libri Kiadó, fordította: Nagy Gergely)
„Szívszorító történet szerelemről és veszteségről, előítéletekről és fájdalomról, a kötelékekről, amelyek összetartanak egy családot.”
Kristin Hannah így ajánlja Asha Lemmie Ötven szó az esőre című regényét, amelyben talán nem a leghagyományosabb élethelyzetben lévő anyafigura szerepel, a fenti jellemzői miatt a könyv mégis érdekes anyák napi olvasmány lehet.
„Nem kérdezősködsz, nem küzdesz, nem ellenkezel.” 1948-ban ezzel az intelemmel hagyta az anyja a nyolcéves Norikót a nagy hatalmú Kamiza család birtokának a kapujában. És Nori szót fogad. Nem kérdezi, miért hagyta el az anyja, sem azt, miért zárják egy padlásszobába, és zokszó nélkül tűri a mindennapos vegyszeres fürdőket, amivel ki akarják fehéríteni a bőrét.
Nori szerelemgyerek, egy japán nemesúr ágyasának és egy afroamerikai katonának a lánya. Rideg nagyanyja gyűlöli, mert a létezése foltot ejtett a család becsületén, és csak azért fogadja be, hogy elrejtse a világ elől. Az intelligens kislány pontosan érzi, hogy a mássága az oka az elutasításnak, és mindenben engedelmeskedik.
Amikor három év múlva váratlanul megjelenik a birtokon a néhány évvel idősebb féltestvére, Akira, a két gyerek között erős kötelék szövődik. A tehetséges hegedűművész fiú tanítgatja a húgát, és a zenén keresztül új világ tárul Nori elé, ami végérvényesen megváltoztatja mindkettőjük életét. Nori ráébred, hogy igenis van helye a világban, és bármily nagy árat fizet is érte, érdemes harcolnia a szabadságáért.
Colum McCann: Levelek egy ifjú íróhoz
(Jelenkor Kiadó, fordította: Sepsi László)
„Fogadd el a visszautasításokat. Nyerj erőt az összeomlásból. Gyakorold a feltámadást. Ámulj. Viseld el, amit rád osztott a világ. Keress egy olvasót, akiben bízol. Neki is bíznia kell benned. Légy diák, ne tanár, még akkor is, amikor tanítasz. Ne áltasd magad. Ha hiszel a jó kritikáknak, higgy a rosszaknak is.”
Az idén május első vasárnapja elsejére esik. Nemcsak anyák napja lesz aznap, hanem a munka ünnepe is. Ezért most azoknak az ifjú íróknak ajánlunk könyvet, akik örömüket lelik hivatásukban, a kihívásokat kalandnak élik meg, és mindig találnak valami újat, amit megtanulhatnak. Az Apeirogon szerzőjének új könyve, a Levelek egy ifjú íróhoz arra ösztönzi olvasóit, hogy tanulják meg a mesterség szabályait, de aztán vakmerően hágják is át őket, hogy állandóan feszegessék tapasztalásuk határait. Nagy hatalma van a nyelvnek, ezt a szerző érvekkel támasztja alá és példákkal szemlélteti. Az ötvenkét rövid esszé kemény és őszinte vallomás az írásról mint szakmáról és mint hivatásról, és azt a páratlan és embert próbáló feladatot állítja az új nemzedék elé: művészetükkel hozzanak igazságot és fényt sötét világunkba.
„McCann olyan ebben a remek kis könyvecskében, mint egy megbízható fekvőrendőr: nem tűr ellentmondást, miközben csupa jó szándékában nem akar mást, mint odafigyelésre nevelni. Arra biztat, hogy könyörtelen szigorral, egyúttal kellő empátiával viszonyuljunk az íráshoz, és az íráson keresztül magunkhoz is. Sokat tud a kétségekről, ennek ellenére nem veszíti szem elől, hogy az irodalom páratlan örömök forrása lehet.” – Bartók Imre
Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed
(Park Kiadó, fordította: Todero Anna)
Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük. Ez alkalomból egy olyan könyvet ajánlunk a figyelmetekbe, amelyből két lánytestvér sorsát ismerjük meg, akiket többek között az anyai szeretet utáni vágy kovácsolt örök szövetségbe. A visszaadott lány című regényben, amely a Halásznegyed előzménye, a főszereplő kislány kamaszként visszakerül a biológiai szüleihez, egy csapásra egy nagy vidéki olasz család tagja lesz, ahol nehezen találja a helyét, de húgával, az öntörvényű Adrianával hamar összebarátkoznak.
A folytatásban a „visszaadott lány” már felnőttként visszaemlékszik saját és húga ifjúságára. Pescara tengerparti halásznegyedében, ebben a sziklaszilárd törvényekre épülő, mégis befogadó mikrokozmoszban, hol vendégszerető, hol ellenséges emberek közt deríti ki, mi történt a húgával, képes-e megbékélni a múltjával.
„Több mint egy éve nem láttam a húgomat. Kislányként elválaszthatatlanok voltunk, aztán hozzászoktunk a távolléthez. Előfordult, hogy hónapokig nem jelentkezett, de ilyen hosszú időre még soha nem tűnt el. Úgy viselkedett, mint aki valami nomád ösztönnek engedelmeskedik, ha egy hely már nem felelt meg neki, továbbállt. Anyánk mondta is neki néha: micsoda cigány lány vagy. Én is az lettem, csak másképp.”
Zadie Smith: Fehér fogak
(Helikon Kiadó, fordította: Sóvágó Katalin)
Zadie Smith elsősorban a hölgyek kedvence, de persze bárki jó szívvel olvashatja. Okos és szép, kiválóan énekel, és természetesen rendkívül jó könyveket ír. 25 éves volt, amikor Salman Rushdie felfedezte, és ezzel egy csapásra ismertté tette őt, és a csúcsművének számító Fehér fogakat is. A Helikon Kiadó gondozásában már három könyve is napvilágot látott, idén tavasszal pedig végre a Fehér fogak is megjelent.
Zadie Smith ma már szinte klasszikusnak számító műve fergeteges történet barátságról, szerelemről, háborúról, három kultúráról, három családról – és arról, milyen csalafinta módon térhet vissza életünkbe a már elhagyottnak hitt múlt. A negyvenhét éves Archie meghiúsult öngyilkossági kísérlete után úgy érzi, kapott még egy esélyt az élettől. Feleségül veszi a nála jóval fiatalabb, jamaicai származású Clarát, és hamarosan megszületik egyetlen lányuk, Irie. Archie legjobb barátja, a bengáli mohamedán Samad, akit még a második világháborúban ismert meg, szintén családot alapít, ikerfiai együtt nőnek fel Irie-val. A többnyire a ’70-es és ’80-as évek Angliájában játszódó, generációkon átívelő történet a sorsok összefonódásán keresztül mutatja be a másodgenerációs bevándorlók útkeresését, önmeghatározását. A hagyománytisztelet és az asszimiláció köztes terében vívódó fiatalok különböző válaszokat adnak a hovatartozás kérdésére.
Anna Claybourne–Sarah Edmonds: Az állandó változás
(Kolibri Kiadó, fordította: Sárpátki Ádám)
Az univerzumunkban minden változik. Még te is. Néha, ha elég szerencsésnek mondhatjuk magunkat, szemtanúi lehetünk egy-egy ilyen pillanatnak, míg más változásokra több száz évet kell várni.
Ajánljuk ezt a kötetet azoknak az anyukáknak, akiknek kisgyereke már eljutott abba a korba, amikor minden érdekli, és szivacsként szívja magába a rengeteg információt. Hatalmas élmény lesz közösen felfedezni a világ alakulásának részleteit.
Hiszen még azok a dolgok is változnak, amik látszólag egy helyben állnak: a csillagok, a kövek és a kontinensek mozognak, haladnak és átalakulnak, habár ez szemmel nem mindig látható. Ahhoz, hogy bármi megtörténjen, valaminek változnia kell. Változások nélkül itt sem lennénk! Ez a könyv fényt derít a változás számtalan formájára, és arra, hogy mit jelentenek.