,,Billy O’Callaghan olyan író, aki töretlenül bízik a nyelv erejében, hogy közvetítsen az érzelmek és a valóság között.” – írta a Szerelmem, Coney Island szerzőjéről a The Herald. Az ír szerzőnek ez a második regénye, amit nyolc nyelven – köztük magyarul Pék Zoltán fordításában – olvashatnak szerte a világon, mi is mutattunk belőle egy részletet már korábban itt, a blogon.
A történet szerint Michael és Caitlin huszonöt éve titokban találkozgat Coney Islanden. Ezek az együtt töltött, lopott órák éltetik őket, hiszen egyikük sem mer kilépni boldogtalan házasságából. Egy fagyos téli délutánon, a bezárt, holt szezoni fürdőhelyen válik számukra nyilvánvalóvá, hogy egyik pillanatról a másikra minden megváltozhat, mert a férfi felesége súlyos beteg, a nő férje pedig a Közép-Nyugatra akar költözni. Michaelnek és Caitlinnek fél életnyi szenvedélyes viszony után el kell dönteniük, milyen sorsot választanak, és számot kell vetniük kötelezettségeikkel és vágyaikkal. A Szerelmem, Coney Island egyetlen napba sűríti két egymás mellé sodródott ember életének történeteit, tájait, tragédiáit és meghitt pillanatait.
Februárban a Szerelmem, Coney Island a Nincs időm olvasni kihívás közös könyve.
Szabados Ági írása a Nyugati tér blogon
Mind emberileg, mind az olvasmányélmény szempontjából kivételes lehetőség első kézből, a szerzőtől értesülni arról, hogyan született egy rövid vagy hosszabb szöveg, vers, novella vagy regény. Honnan jött az inspiráció? Mennyire van benne a szerző, a személyisége, az élete, a vágyai, a problémái az adott történetben? És egyáltalán, hogyan születik meg az, amit ezrek, tízezrek olvasnak később, akár szerte a világon?
Billy O’Callaghan Szerelmem, Coney Island című regénye a Nincs időm olvasni kihívás közös könyve februárban, ennek apropóján kerestem meg az ír származású írót, akit arra kértem, meséljen arról, hogyan, milyen körülmények között és milyen indíttatásból írta meg ezt a regényét, és mit jelent neki ez a történet?
O’Callaghan rendkívül lelkesen – és meglepően gyorsan – tett eleget a kérésnek. Levelében – amely a Libertine Könyvesboltban vagy a webshopjában a megvásárolt könyvhöz jár – őszintén mesél annak a távkapcsolatnak az örömeiről és nehézségeiről, ami tulajdonképpen a Szerelmem, Coney Island kiindulópontja. Ha ugyanis 2010-ben egy torontói novellafesztiválon nem kerül közös szobába egy tajvani nővel, talán meg sem születik ez a regény. „Belekeveredtem egy távkapcsolatba” – írja O’Callaghan, a szerelem pedig azóta is tart, hatására pedig egy eredetileg novellának tervezett szövegből az évek során kibomlott a Szerelmem, Coney Island című regény.
A körülmények és a valóságban zajló élet meghatározták a munkafolyamatot, O’Callaghan ugyanis addig írta tovább és tovább a szöveget, amíg már nem tudta, milyen hosszúra duzzadt, így kinyomtatta, bekezdésenként szétvagdosta, és felragasztotta a szülei padlásszobájának a falára. Így böngészte végig az elejétől a végéig.
Levelében mesél a regény legfontosabb alkotóelemeiről, a szereplőihez fűződő mély és szoros kapcsolatáról, illetve arról is, miképpen tükrözi ez a történet őt mint a szerelemről és az életről gondolkodó embert. „Olvassák lassan!” – tanácsolja O’Callaghan exkluzív üzenetében, amely a lassú, értő olvasás mellett ugyancsak hozzájárul az olvasmányélmény teljességéhez.