2000. február 4-én Párizsban az első rákellenes világkongresszus résztvevői aláírták a betegség elleni világméretű összefogásra felszólító dokumentumot. A rákellenes világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára, hiszen az áldozatok fele megmenthető lenne, ha az elváltozást idejében felismernék és megfelelően kezelnék.
Európában minden harmadik embernél diagnosztizálnak daganatot – az ismeretterjesztés, a felvilágosítás kulcsfontosságú az egészségnevelés, a megelőzés szempontjából. Ehhez járulnak hozzá mindazok, akik megosztják a betegséggel és a gyógyulással, túléléssel kapcsolatos személyes történetüket. A rákellenes világnap alkalmából két könyvet ajánlunk a Nyugati tér olvasóinak.
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam (Libri Kiadó, 2020)
„Az idő szalad. Az élet rövid. Baromi nagy közhely az egész.
A könny leszedi az arcomról az alapozót. Ahogy folyik az állam vonala felé, úgy barázdál egyre fényesebb vonalakat. Az orrom alatt összekeveredik a takonnyal, és folyik tovább. Nem törölgetem. Egy idő után elkezd leválni a szempillafesték – ami nem vízálló, mert azt utálom, esténként sose tudom lemosni –, és némi fekete is keveredik a csillámló anyagba. Mindig csodálattal néztem, ahogy a tus szétszalad a vizes akvarellpapíron. Most az arcom a papír, a fájdalom festi rá a portrét.”
Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a wmn.hu főmunkatársa. 2013 decemberében áttétes méhnyakrákot diagnosztizáltak nála. Elhatározta, hogy betegségét nem kezeli magánügyként, hanem kiáll a nyilvánosság elé. Megírta a Hamvaimból című könyvét, és elindította rákellenes kampányát. Első regénye 2019-ben jelent meg a Libri Kiadónál Pedig olyan szépen éltek címmel, és előkészületben van egy új regénye, ami várhatóan idén tavasszal jelenik majd meg.
A legfontosabbat utoljára hagytam című kötetéről így írt 2020-ban: „2015. május 13-án megkaptam életem legfontosabb eredményét: negatív lett a PET CT eredményem, azaz a teszt szerint a daganat tökéletesen eltűnt a szervezetemből. Azért is volt nagy szó ez, mert az orvosok ennek leginkább nulla, de legfeljebb is maximum egy százalék esélyt jósoltak. Azóta eltelt szinte percre pontosan öt év, az állapotom fontos fordulóponthoz érkezett, s a legfrissebb eredmények még mindig negatívak. Ez a könyv részben ennek az ünneplése, részben pedig egyfajta tudás és élményanyag átadása. Ebben a kötetben benne van mindaz, amit megtanultam a lelkemről és a fizikai valómról a sokszor fájdalmas gyógyulás és testi-lelki rehabilitáció kőkemény évei alatt.”
Suleika Jaouad: Két királyság határán (Libri Kiadó, 2022)
„Elhatároztam, hogy túlélésemet alkotásként értelmezem újra. Ha a kemó okozta sebek a számban túl fájdalmassá teszik a beszédet, más módot találok a kommunikációra. Amíg ágyhoz vagyok kötve, képzeletem lesz a közeg, melynek révén szobám falain túlra szárnyalhatok. Ha pedig a testem annyira kimerül, hogy csak napi három órát vagyok magamnál, tisztázom magamban, mi a legfontosabb, és a lehető legjobban használom ki a rendelkezésemre álló időt.”
Azon a nyáron, amikor Suleika Jaouad lediplomázott a Princeton egyetemen, ahol közel-keleti tanulmányokat folytatott, arra készült, hogy elkezdi a felnőttek életét élni; szerelmes lett, és Párizsba költözött, hogy valóra váltsa régóta dédelgetett álmát, és haditudósító legyen. Ám hamarosan egy egészen másféle háborús övezetben találta magát. Néhány héttel a huszonharmadik születésnapja előtt kiderült: leukémiája van, és a túlélés esélye harmincöt százalék. Az élet, amelyet elképzelt magának, egyetlen szempillantás alatt semmivé foszlott. Az ezután következő négy évet nagyrészt kórházi ágyakban töltötte, és az életéért vívott harcáról az Emmy-díjjal kitüntetett Life, Interrupted (Megszakított élet) című, a The New York Timesban vezetett rovatában tudósított.
Ezerötszáz napot töltött el úgy, hogy egyetlen cél lebegett a szeme előtt: túlélni, bármi áron. És miután túlélte, ráébredt, hogy fogalma sincs, hogyan kellene élnie. Hogyan legyen képes mindazok után, amin keresztülment, visszatérni az életbe? Hogyan nyerhetné vissza mindazt, amit elveszített?
Suleika Jaouad arra vállalkozott, hogy új társa, Oscar, egy örökbe fogadott kutya társaságában beutazza Amerikát, és száz nap alatt tizenötezer mérföldet tesz meg egy lakóautóval. Elhatározta, hogy találkozik azokkal az ismeretlenekkel, akik a kórházban töltött években írtak neki: egy floridai kamaszlánnyal, aki ugyancsak a rákkal vívott harcot, egy fiát gyászoló kaliforniai tanárral, és egy texasi halálraítélttel, aki éveket raboskodott magánzárkában. Utazása ráébresztette Jaouadot arra, hogy a beteg és az egészséges emberek között húzódó határ illékony, és hogy legtöbbünk e két birodalom között ingázik egész életében.
A Két királyság határán szívbe markoló krónikája a betegségnek és a gyógyulásnak, melyben Jaouad nagy szenvedéllyel és érzékenységgel tárja fel, hogy mit jelent túlélőnek lenni és újrakezdeni.
Suleika Jaouad első könyve megjelenése után megalapította a The Isolation Journals elnevezésű globális projektet azzal a céllal, hogy segítsen az embereknek inspirálódni és közösségre lelni a megpróbáltatást jelentő időkben.