Az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóját az ENSZ közgyűlése 2005-ben a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Január 27-én minden évben megemlékezünk az áldozatokról – történetük, üldöztetésük, haláluk nem merülhet feledésbe.
Ebben a mai összeállításunkban túlélők és egy neves történész könyveit ajánljuk a Nyugati tér olvasóinak figyelmébe. Mindegyik mű a maga módján segít megismerni és – ha ez egyáltalán lehetséges – értelmezni az emberiség történetének egyik legnagyobb tragédiáját.
Viktor E. Frankl: Az élet értelméről (Kalocsai-Varga Éva fordítása, Libri Kiadó, 2020)
Viktor E. Frankl pszichiáter 1946-ban, tizenegy hónappal azután, hogy túlélte a holokausztot, Bécsben mutatta be később világhírűvé vált terápiás módszerét, a logoterápiát, amelynek középpontjában az élet alapvető értékei állnak. A Frankl által alapított logoterápia és egzisztenciaanalízis a három nagy bécsi pszichoterápiás iskola egyike a pszichoanalízis és az individuálpszichológia mellett. Frankl vendégelőadóként oktatott a Harvardon, a Stanfordon, a Dallasi Egyetemen, a Pittsburgh-i Egyetemen, valamint a logoterápia tiszteletbeli professzora volt az Amerikai Nemzetközi Egyetem San Diegó-i kampuszán.
Frankl megfigyelte, hogy azok a foglyok találták meg legnagyobb valószínűséggel a túléléshez szükséges erőt, akik még láttak valamilyen értelmet az életükben. De vajon mi az élet értelme?
Az élet különféle helyzetekbe sodor bennünket, de saját döntésünk, hogy ezekre miként reagálunk. Frankl logoterápiájának célja, hogy ebben a folyamatban megéljük a döntési szabadságot, mert ha ezzel tisztában vagyunk, megérthetjük saját, személyes célunkat is. A világ alakulása időről időre bizonyítja, hogy Frankl gondolatai minden körülmények között aktuálisak.
Viktor Frankl szövegei arra bátorítanak, hogy ne csak akkor szembesüljünk önmagunkkal, ha egy sorscsapás következtében minden lényegtelenné vált és értelmét vesztette, ha „a pénz, a hatalom, a hírnév megkérdőjeleződött”, vagy ha mindezeket elveszítettük.
Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere (Nagy Gergely fordítása, Libri Kiadó, 2021)
Eddie Jaku 1920-ban Németországban született Abraham Jakubowicz néven. Mindig és elsősorban németnek tartotta magát, és csak azután zsidónak. Büszke volt a hazájára. De ez egy csapásra megváltozott 1938 novemberében, a Kristályéjszakán, amikor megverték, letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták.
Az ezt követő hét évben Eddie-nek nap mint nap elképzelhetetlen szörnyűségekkel kellett szembesülnie előbb Buchenwaldban, azután Auschwitzban, majd a nácik halálos erőltetett menetében, ahonnan végül 1945-ben sikerült megszöknie. Elveszítette a családját, a barátait, a hazáját.
De mivel mindezt ő maga túlélte, Eddie megesküdött: ezentúl mindennap mosolyogni fog. Azzal tiszteleg az elveszítettek előtt, hogy elmondja történetét, közkinccsé teszi bölcsességét, és a lehető legjobb életet éli. És meggyőződése volt, hogy ettől ő „a világ legboldogabb embere”.
Ebben a megrázó, szívbemarkoló, de végső soron reményteli visszaemlékezésben a tavaly, 101. életévében elhunyt Eddie – Edith Eva Egerhez és Viktor E. Franklhoz hasonlóan – arról ír, hogyan találhatunk rá a szabadságra és a boldogságra a legeslegsötétebb időkben is.
Munkácsi Ernő: Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához (Park Könyvkiadó, 2022. április)
„Hogyan történt? Ezt kérdezi ma minden magyar zsidó és nem zsidó, aki ismerni akarja az utolsó esztendők tragédiájának történetét.”
Munkácsi Ernő 1947-ben, a katasztrófa után alig két évvel megjelent visszaemlékezése a magyar zsidóság deportálásának nehéz, ellentmondásos nézőpontból megírt krónikája. Munkácsi a Horthy-korszakban a neológ zsidó közösség főtitkára, jogász, 1944-től pedig a német nyomásra létrehozott, a német és magyar hatóságokkal kooperálni kényszerülő budapesti Központi Zsidó Tanács főtitkára. A Hogyan történt? a holokauszt tragédiájának fontos korai összegzése és értelmezése, Munkácsi személyes számvetése a Zsidó Tanács felelősségével, válasz az ellenük felhozott vádakra, helyenként elkeseredett kísérlet a szervezet felmentésére.
Ez a Bohus Kata, Csősz László és Laczó Ferenc történészek jegyzeteivel és kísérőtanulmányaival, valamint korábban nem közölt forrásokkal kibővített új kiadás arra tesz kísérletet, hogy hetvenöt év távlatából visszatekintsen a magyar holokauszt tragédiájára. Munkácsi és a zsidó elit tragikus, valódi döntési szabadságot nélkülöző pozíciója fontos példája az olyan radikális helyzeteknek, amelyben választás és felelősség fogalma értelmezhetetlenné válik, noha súlyuk változatlan terhet ró minden résztvevőre.
A kötetet a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjához kapcsolódva április második felében mutatjuk majd be, éppen úgy, mint Laurence Rees brit történésznek a Libri Kiadónál előkészületben lévő, Holokauszt – A gyűlölet gyökereitől a Harmadik Birodalom összeomlásáig című monumentális művét.
Laurence Rees huszonöt éven keresztül készített interjúkat a Harmadik Birodalom és a holokauszt túlélőivel és az elkövetőkkel. Átfogó írásában ötvözi ezeket a tanúvallomásokat a legfrissebb tudományos kutatásokkal, amelyek annak feltárására irányulnak, hogyan történhetett meg az emberiség történetének legnagyobb bűntette.
Rees bebizonyítja, hogy noha a zsidógyűlölet állt a náci gondolkodás epicentrumában, nem érthetjük meg teljesen a holokausztot anélkül, hogy figyelembe vennénk: a nácik nem-zsidó emberek millióinak megölését is tervezték. Arra is rámutat, hogy nem létezett egy nagy átfogó terv a holokauszt megvalósítására. Ehelyett eszkalációk sorozata vezetett a borzalomhoz. Bár a legnagyobb részben Hitler volt a felelős a történtekért, Rees arra emlékeztet: a felelősségre vonás széles körre terjed ki és a következmények tartósak.
Rees könyve olvasmányos és hiteles beszámoló az emberiség történetének legsötétebb pillanatáról.