És aztán a sötétség…


Megy le a nap Caracasban. Mellbevágó történet. Minden szava dübörögve ég be a fülünkbe. Hát még ha olvasás közben az is eszünkbe jut, hogy a szépírói eszközökkel, a sűrítés technikájával elénk varázsolt valóságos pokol az, amit a venezuelai írónő, Karina Sainz Borgo olvasói elé tár. Szürreálisnak tűnő, hamisítatlan valóság.

Dornbach Mária írása a Nyugati tér blogon

Huszonévvel ezelőtt kezdődött, azóta tomboló, hétköznapi pokol. Amikor Hugo Chávez 1998-ban hatalomra került, vérbeli latin-amerikai populista politikusként meghirdette a szocializmus – addigra Kubában már megbukott – latin-amerikai változatát. Néphatalom, ingyenkonyha, osztogatjuk a barátoknak (elsősorban Kubának) az ingyen kőolajat, de az államkassza még tele van a kőolajból származó dollármilliókkal. Aztán minden a népé: jön az esztelen államosítás, ürül a kassza, jönnek az ellátási zavarok, az élelmiszerek elosztását a katonaság felügyeli, az ipar leamortizálódik, nincs koncepció és nincsenek technikai eszközök a korszerűsítésre és az átszervezésre, ha bedöglik egy olajkitermelő kút egy meghibásodott alkatrész miatt, akkor leáll, mert nincs háttéripar. Egyre nő a káosz, a 2000-es évek elején megszervezik a népi ellenőrzést megvalósító rohamosztagokat, amelyek a népszuverenitás nevében foglalhatnak, fosztogathatnak… Virágzik a feketepiac – a katonaság ellenőrzése mellett… Az élelmiszer-szállítmányokat a katonaság fogadja és osztja szét, a lakosság részére jön a fejadag-csomag. Közben fogy a levegő a legnagyobb hadúr körül, Chávez „boszorkánykonyhát” működtet az elnöki palotában, már csak a mágia segíthet, van ott minden: afrokubai és vudu rítusok, állatáldozatok, olykor még a televízió is közvetíti. Beavatják mindenféle afrikai eredetű szinkretikus vallási kultuszba. Ez sem elég: a halottak segítségére is szükség van már: nosza, kihantoltatja Simón Bolívar, a legnagyobb latin-amerikai szabadságharcos földi maradványait, hogy csontjából egy darabot betehessen a bantu isteneket jelképező vasüstbe, és elnyerje a nagy előd erejét. Szükség is van rá, mert erősen megcsappant a népszerűsége, az isteneket és a halottakat hívja segítségül, hogy megnyerje a 2010-es választást. De már beteg, 2012-ben meghal. Halálát is misztikus homály övezi: utóda, Nicolás Maduro hivatalos bejelentése szerint 2013. március 5-én halt meg Caracasban, miután februárban visszatért Havannából.

Caracas, 2014. június 10. Hugo Chávezt ábrázoló falfestmény (fotó: AFP/LEO RAMIREZ)

Szemtanúk szerint azonban Kubában halt meg, a koporsóban pedig, amiben Caracasba szállították, egy viaszbábu feküdt. Erről cikkeztek a spanyol sajtóban is. Az igazi holttest feltehetően Havannában maradt, hogy a santería és a palero vallás szerint elvégezhessék a halotti rítust. Maduro ráadásul elszólta magát, amikor azt latolgatták, hová temessék a haza hős fiát. Egy interjúban azt találta mondani, hogy bebalzsamozzák a holttestét, miután már hét napja fel volt ravatalozva… Aztán megfeledkezik erről a nyilatkozatról. És jön a poklok pokla: a koncepciótlan Nicolás Maduro máig tartó országdúlása, mindennapos éhezés, nyomor. A 2020-as választásokon hiába alakít kormányt az ellenzék Juan Guaidó vezetésével, a választási csalások hatalomban tartják Madurót. Persze a világgazdaság hullámvölgyei sem segítenek, az olajár esése végleg agónia közelébe sodorja az országot. Ráadásul Venezuela olajtermelése 2020-ra a húsz évvel korábbinak az egyharmadára csökkent, azt is jobbára orosz és kínai cégek felügyelik, cserébe pénzelik Maduro káoszba fulladt populista rendszerét. Nincsenek gépek, nincsenek szakemberek, általános a korrupció. Aki teheti, menekül az országból. Az Egyesült Államok viszont 2017 óta súlyos szankciókkal próbálja megbénítani Venezuela gazdaságát, és ezzel megbuktatni a regnáló kormányt.

Közben pedig a „Haza Gépesítettjei”, a Forradalom Fiai teljhatalmat kaptak az „Elnök-Parancsnoktól”, hogy kedvükre raboljanak, fosztogassanak, cserébe tartsák rettegésben az embereket, hogy némán, engedelmesen húzzák meg magukat. „Senki sem volt biztonságban az otthonában. Kint a dzsungelben tökélyre fejlesztették az ellenállók semlegesítésére bevetett módszereket. Abban az országban csak a gyilkolás, a rablás, a fosztogatás gépezete működött…” (Megy le a nap Caracasban – 57. oldal)

És az ország fölött egyre sötétebb az égbolt: rohamosan megy le a nap a Caracasban…

Hát így olvassuk ezt a regényt!

Karina Sainz Borgo Megy le a nap Caracasban című regénye Dornbach Mária fordításában jelent meg magyarul 2021-ben a Jelenkor Kiadó gondozásában.