Végre itt a karácsony és a láblógatós napok, amik úgy az igaziak, ha kimaxoljuk az élvezeteket; evésben, kikapcsolódásban, érzelmekben ilyenkor eldobhatjuk a mértéktartást és mindent töményen fogyaszthatunk – hiszen ebben az időszakban ez bocsánatos bűn.
Ilyenkor belefér egy-egy kedves, romantikus történet, néhány vers vagy egy kis lelkünket-elménket fejlesztő könyv. Mi sem fogtuk vissza magunkat, az idei év utolsó 5 könyves ajánlójában olyan kötetekkel készültünk, amelyek a tél, a karácsony és a szeretet témáit ölelik fel, és igazi kikapcsolódást nyújtanak az év utolsó napjaiban.
Boldog ünnepi napokat kívánunk!
Jules Wake: Hóesés Notting Hillben
(Libri Kiadó, fordította: Bosnyák Gabriella)
Idén Jules Wake új regénye lehet az ideális választás a pihenéshez, mert minden megvan benne, amire ilyenkor vágyunk. Ez a szívmelengetően szívderítő romantikus történet tökéletes olvasmány mindazoknak, akik szeretik a Hugh Grant-féle romantikus vígjátékokat.
A szerző pályája is épp olyan romantikus, mint hősei élete, hiszen Jules Wake húszévnyi PR-karrier után döntött úgy, hogy szakmát vált, és több időt és energiát szán az írásra. Napközben egy általános iskolában dolgozik, éjjelente pedig romantikus történeteket ír – olyanokat, amilyeneket maga is mindig szívesen olvasott.
A Hóesés Notting Hillben egyik főszereplője, a kedves és bohókás Viola Smith a Londoni Metropolitan Operatársulat zenekarában brácsázik, és a főnöke kérésére kénytelen segíteni az egyik Notting Hill-i iskolában a karácsonyi műsor összeállításában.
Nate Williams igazi Grincs: nem mondhatni, hogy fellelkesítené a közeledő karácsony gondolata. Ám mivel a kislánya, Grace a főszereplő az ünnepi műsorban, beadja a derekát, és segít Violának a szervezésben. Viola és Nate között úgy szikrázik a levegő, mint a parázs a Portobello Road-i piacon a sült gesztenye alatt. És amikor Londonban havazni kezd, Viola és Nate azon kapják magukat, hogy csapdába estek. Ráadásul nem is egybe…
Bruce D. Perry–Maia Szalavitz: Szeretni születtünk – Hogyan veszélyezteti modern világunk az empátiát, és miért fontos megóvni?
(Park Kiadó, fordította: Dudik Annamária Éva)
„Mindannyian szeretni születünk. Ez a létezés rendezőelve és egyetlen célja.” Benjamin Disraeli volt angol miniszterelnök gondolatát választotta új kötetének mottójául A ketrecbe zárt fiú című könyv szerzőpárosa. 2021 végén az utolsó könyveink között jelent meg a Szeretni születtünk, azonban – főleg így a karácsony közeledtével – talán ez az egyik legfontosabb megjelenésünk az idén.
A nagy sikerű szerzőpáros, Maia Szalavitz újságíró és Bruce D. Perry gyerekpszichiáter ezúttal arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként alakul ki az empátia, miért elengedhetetlen mind az egyéni boldogsághoz, mind a társadalom működéséhez. Rámutatnak, miért veszélyes modern világunk atomizálódása, a technológiai eszköztár és a munkaalapú kultúra hogyan hat empátiánkra, közösségeinkre.
„Az emberek az elmúlt 150 000 év nagy részében többgenerációs, több családot magába foglaló csoportokban éltek. Ezeket a viszonylag kis közösségeket az emberi interakciók gazdagsága jellemezte, ez a fejlett nyugati társadalmakból már kiveszett. A klánokban négy az egyhez volt a felnőttek és a gyermekek aránya, azaz minden kicsire négy gondoskodó felnőtt jutott. Apák, testvérek, nagybácsik, idősebb unokatestvérek, nagynénik és mindenféle egyéb rokon vette körül a gyerekeket – és mindannyian tudták őket tanítani, fegyelmezni, gondozni, életüket gazdagítani. Akkor is két szülő volt, de sok gondviselő. Agyunk a mai napig ilyen gazdag társas környezet létét feltételezi.”
Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek
(Helikon Kiadó, fordította: Soproni András)
„Brodszkij azt a határvidéket térképezi fel, ahol a remény hitté változik, mert kétségbeesetten szükségünk van hitre, mert sehogy sem tudunk jól élni ebben az életben anélkül, hogy hinnénk valamiben, ami túl van a puszta létezésünkön.” – Michael Austin
1962-ben, azaz huszonkét éves korában írta Joszif Brodszkij az első „karácsonyi köszöntőjét az Istenember” születésnapjára. Ő maga fogalmazott így, visszatekintve, élete vége felé, amikor már egy egész ciklus született ilyen típusú költeményekből. Az a legelső vers – a Karácsonyi románc – ma már az orosz költészet rejtélyes, sokat elemzett, véglegesen talán nem is megfejthető klasszikusa. Mint ahogy sok más vers is gyakran idézett klasszikus lett: a Menekülés Egyiptomba, a Karácsonyi csillag, a Bölcsődal, a Szónoklat a kiömlött tejről. A költemények jó része magát a krisztusi történetet idézi meg: a gyermek Jézus rácsodálkozását a világra, sorsa megsejtését, az aggódó Mária alakját – s mindazt, amit a művészek azóta is oly sokszor próbáltak már elképzelni. Vannak versek, melyekben a költő önmagát mint az ateista Szovjetunióban vergődő embert mutatja meg. Ez a kis könyv így nemcsak egy nagy költő ajándéka karácsonyra, hanem költészetének kvintesszenciája is: gondolatilag, formailag, érzelmi amplitúdójában is roppant változatos ciklus, amely ugyanakkor a hitről való elmélkedés és az emberi sorsot vállaló keresztény Istennel való törődés, vívódás, együttérzés csodás történetévé áll össze.
A Karácsonyi versek idén kétnyelvű kiadásban, Soproni András fordításában jelent meg, melyet Keresztes Dóra illusztrációi díszítenek.
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás
(Jelenkor Kiadó)
„Megállunk az állomás előtti téren. Szikrázó napfény: mínusz tizennyolc fok. Belém mar a hideg, érzem a havasok tiszta, közeli jelenlétét. Ez a hideg teljesen más, mint Magyarországon. Ettől az ember nem fázik, először fájdalmat okoz, később aztán könnyű zsibbadást, aztán nem érez semmit.”
Polcz Alaine Karácsonyi utazás című kötete egy kalandos utazás története egy erdélyi temetésre a hetvenes évek egyik rideg, zimankós karácsonyán. Három nap boldog találkozásokkal, temetéssel, családi perpatvarral, betlehemesekkel, vonatozással Vízakna és Kolozsvár között – megannyi szereplővel és eseménnyel, melyek az írónő nagy élettapasztalata, asszonyi bölcsessége, tartózkodó humora révén varázstükörré rendeződnek. Az írói látásmód a groteszk világot olyan közvetlenül ábrázolja, hogy az olvasó rádöbben, a jelentéktelennek tűnő események, a véletlen találkozások, szegényes vacsorák mögött valódi emberi sorsok húzódnak, és ezekből tevődik össze egy korszak igaz története. Mintha karácsonyi üdvözletet kapnánk a hetvenes évekből, amit szívesen nézegetünk újra meg újra, mert derűsen és megnyugtatóan a szeretet fontosságára figyelmeztet.
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
(Kolibri Kiadó, fordította: Magyari Andrea)
Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Glimpi? Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Hiszen Matt Haig, kisfiának köszönhetően, sokat gondolkozott ezeken a kérdéseken, és meg is találta a válaszokat ebben a varázslatos történetben. Végre mindent megtudhatunk a Mikulásról, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli kalandját? Akkor kezdődjék a karácsonyi csoda!
A fiú, akit Karácsonynak hívnak egy meghatóan kedves regény Nikolasról, aki visszacsempészi az ünnepekbe az önfeledt boldogságot. A könyv alapján idén egy film is készült, amelyet már ti is megnézhettek a Netflix műsorán. Egy kis kedvcsinálóként pedig olvassatok bele a történetbe itt, a Nyugati tér blogon.