A környezettudatosság elsőre bonyolult dolognak tűnhet, de a titok a fokozatosságban rejlik. Ha egyszerre szeretnénk életünk minden területét ökobarát, zerowaste verzióra cserélni, ne csodálkozzunk, ha hamar elmegy a kedvünk az egésztől, és inkább visszaállunk – főleg magunk előtt restelkedve –a jól bejáratott, de sajnos egyszer használatos eszközeinkhez. Felejtsük el a tökéletességet, a megfelelési kényszert, ha csak egy apró lépést teszünk, például a hulladékcsökkentés érdekében, már azzal is előbbre van az emberiség, és ha ezt az apró lépést sikerül másoknak is megtanítanunk, akkor már nem is lesz olyan kicsi a haladásunk mértéke.
E heti válogatásunkban olyan könyveket hoztunk nektek, amelyek különböző oldalakról, különböző műfajokban érintik a környezet, a környezetvédelem témáját. Ki volt Magyarországon az első, aki szót emelt ebben az ügyben? Hogyan „viselkedjünk jól” az érintetlen természetben? Mi történik azzal, amit a szemetesbe dobunk? És hogyan tud a szépirodalom kapcsolódni mindehhez? Olvassatok tovább, és kiderül!
Wu Ming-yi: Rovarszemű ember
(Jelenkor Kiadó, fordította: Major Kornélia)
Vajo-vajo szigetét egy ősi rítus miatt minden tizenötödik életévét betöltött másodszülött fiúnak el kell hagynia, így áldozva a tengeristennek. Atile’i viszont nem akar erre a sorsa jutni, elhatározza, ő lesz az első, aki életben marad. Eközben a negyvenes tajvani egyetemi tanár, Alice, akinek férje és fia örökre eltűnt a hegyekben, öngyilkosságra készül. Terve meghiúsul, amikor egy hatalmas szemétsziget, amelyen Atile’i menedéket talált magának, Tajvan partjainak ütközik, ezzel elárasztva Alice tengerparti házát.
Wu Ming-yi tajvani író, esszéista, kritikus, irodalomprofesszor, festő, fotográfus és lepidopterológus (lepkékkel foglalkozó biológus). Negyedik regénye, a Rovarszemű ember (egyre több kortárs szépirodalmi műhöz hasonlóan) a Föld legfontosabb megoldandó környezetvédelmi problémáit boncolgatja és tárja olvasói elé: a megtermelt hulladék létezése, végleges elhelyezése és bolygónk ökoszférájának állapota. Ezeket a regényeket a 2000-es évek kezdetétől új kifejezéssel is illetik: cli-fi regény (a climate-fiction rövidítése, a sci-fi mintájára). A cli-fi regények, ahogy Csuhai István fogalmaz az Élet és Irodalomban megjelent kritikájában, „olyan szépirodalmi, fikciós művek, amelyek a klímaváltozás, tágabban értve a környezetvédelem és a zöld gondolat általánosabb problémáját használják a jelenben vagy a közvetlen jövőben játszódó történetük kulisszájaként. (…) A cli-fi saját fikciós terében megkerülhetetlen tényezőként kezeli a természet az emberi tevékenység következtében megindult erózióját, a Föld romlását, tartalékainak kimerülését vagy a környezetszennyezést; a szereplőknek valamilyen módon szembesülniük kell ezzel a kérdéskörrel abban a történetben, melybe belekerülnek.”
A Rovarszemű ember története elbeszéli a természetközeli népek és a modern ember között feszülő szakadékot, felvázolja az emberiség környezetszennyezésének lehetséges következményeit, de nem kínál megoldást, csak megfigyel és mesél.
Alastair Fothergill–Keith Scholey: A mi bolygónk
(Libri Kiadó, fordította: Dr. Molnár Csaba)
„Elismerjük vagy sem, végletesen függünk a természettől. Tőle kapjuk ételünk minden falatját, minden lélegzetvételnyi levegőnket. A természet legdrágább kincsünk, ezért meg kell védenünk.”
A mi bolygónk című kötet – melyhez a természetvédelem kultikus alakja, Sir David Attenborough írt előszót, amelyből a fenti mondat is való – lenyűgöző fotókkal, rendkívül olvasmányosan mutatja be közös otthonunk, a Föld élővilágát, miközben azt is elmagyarázza, hogyan óvhatjuk meg környezetünket, mit kell tennünk azért, hogy ezeket a csodákat a következő generációk is láthassák. Legyen szó a sarkvidék elszigetelt vadonjáról, az óceán rejtélyes mélységéről, a messzeségbe nyúló afrikai füves pusztákról vagy a változatos dél-amerikai őserdőkről, az emberi faj felelősséggel tartozik a természetért. Itt az ideje, hogy szembenézzünk a ténnyel: bolygónk fennmaradása a mi kezünkben van. A természet még nem bukott el: a folyamatok helyreállíthatók, a vadvilág új életre kelthető. Ehhez azonban azonnali tettekre van szükség. Ez a páratlan album abban segít, hogy felmérjük, mit veszíthetünk, és megértsük: megmenthetjük a bolygót és ezáltal önmagunkat, az emberi fajt is.
A mi bolygónk a Netflix első, a Silverback Films és a WWF együttműködésének eredményeként megvalósuló, Our Planet című természetfilm-sorozatára épül.
Peter Wohlleben: Erdei kalauz – Növények, állatok, évszakok, kirándulás
(Park Könyvkiadó, fordította: Malyáta Eszter)
Peter Wohlleben nevét akkor tanulták meg a magyar olvasók, amikor öt évvel ezelőtt megjelent itthon is A fák titkos élete című sikerkönyve, amelyet azóta több Wohlleben-kötet (Az állatok érzelmi élete, A természet rejtett hálózata) is követett. Az Erdei kalauz a Piper Kiadó felkérésére született, akik azzal az ötlettel álltak elő, hogy a szerző írjon egy használati utasítást az erdőhöz.
„Az erdő az egyik legutolsó menedék, ahová félrevonulhatunk a világ zaja elől.” A könyv izgalmas felfedezőútra hív ebbe a varázslatos világba. Sok tévhitet is eloszlat, például hogy a hangos szó egyáltalán nem zavarja az erdő állatait, inkább csak saját nyugalmunk miatt érdemes csendben maradnunk, és azért, hogy megpillanthassunk egy-egy erdőlakót. Valamint számos hasznos információval szolgál, amelyet jó tudni kirándulásaink során: az erdőt akkor védjük igazán, ha szerves hulladékot sem dobunk el, a szalamandra csak a legtisztább vizekben él meg, ez az infó jól jöhet, ha elfogyott az ivóvizünk. De kiderül, hogyan kerüljük el a kullancsokat, vagy ha tüzet raknánk, hogyan találhatunk száraz ágakat, akár nedves időben is. Az Erdei kalandból kiderül, milyen erdei gyümölcsöket, gombákat, leveleket és hajtásokat szabad és érdemes szedni, s megtudhatjuk, hogy a bükkfa leveleiből finom saláta készíthető. Megtudhatjuk, miből lesz az erdei rágógumi, mi az az erdei telefon, és miként tehetnek szert a fák vízhasra. És persze praktikus tanácsokat kapunk még arra is, hogy milyen ruházatot viseljünk, ha kirándulni indulunk.
Bálint György–Bánó András: Bálint gazda, a százéves kertész
(Helikon Kiadó)
Ha kertészkedésre, növénynevelésre, zöldség- és gyümölcstermesztésre gondolunk, akkor elsőre szinte mindenkinek Bálint György neve ugrik be. Ebben, a századik születésnapja előtt forgatott kisfilmben el is mesélte nekünk, hogyan lett egy ország Bálint gazdája. És bár elsősorban a kertészkedés jut eszünkbe róla, érdemes megjegyezni, hogy nagy nyilvánosság előtt ő volt az egyik első, aki környezet- és természetvédelemről beszélt ebben az országban, aki felhívta a figyelmet ezekre a fogalmakra, és arra, hogy törekednünk kell harmóniában, egészséges szimbiózisban együtt élni a minket körülölelő természettel. Nagyszerű életrajzában Bálint gazda sokat mesél száz évének fontos eseményeiről, sok olyan történetet oszt meg olvasóival, amelyeket korábban nem ismerhettünk. Mesél gyerekkoráról, a második világháború megpróbáltatásairól, eddig jóformán titkolt lágerélményeiről, felesége elvesztéséről, de ahova mindig visszakanyarodik, vagy amitől tulajdonképpen el sem tud szakadni, az a föld és a természet. Egész életében kizárólag ez érdekelte igazán, és bár fontosnak tartotta, hogy folyamatosan publikálja eredményeit, tapasztalatait, kísérleteit, egész életében az foglalkoztatta, hogy gondozni tudja virágait, veteményeseit. Könyvének társszerzője, Bánó András tavaly nyáron ebben az írásban búcsúzott tőle itt, a Nyugati tér blogon.
Hannah Wilson: Mocsok műanyag és számtalan szemét
(Kolibri Kiadó, fordította: Bús Réka Teodóra)
Mi, emberek, évente több milliárd tonnányi szemetet termelünk. De mi történik azzal, amit a kukába dobunk? A Mocsok műanyag és számtalan szemét című kötet részletes választ ad erre a kérdésre, és segítséget nyújt, hogy már a fiatal korosztály is megismerje ezt az egész világot érintő problémát. A műanyag, papír, üveg és fém előállítása és hulladékgazdálkodása mellett külön fejezetek szólnak a textil- és élelmiszergyártást érintő túltermelésről és újrahasznosításról. A szemléletes rajzok és képek mellett rengeteg tanáccsal lát el a könyv, melyek segítenek csökkenteni a felhalmozott szemetet, és újrahasználni, új dolgokat előállítani a kidobásra szánt anyagokból. Hogyan lehetünk egyszerűen környezettudatosak? Kezdésnek olvassuk el ezt a könyvet és fogadjuk meg a tippjeit, amelyből itt, a Nyugati tér blogon már megosztottunk néhányat. Ne várjunk tovább, eljött a cselekvés ideje!