El sem hisszük, de már megint itt van a december. Valami sohasem változik világjárvány ide vagy oda. Villognak a fények, a rádió az All I Want for Christmas Is You-t bömböli, és mi újra azon morfondírozunk, kinek mi kerüljön a csizmájába. Ilyenkor általában a gyerekek vannak előtérben, a felnőttek már „kinőtték” az ilyesmit, de szerintünk idén mindenkinek szüksége van egy kis extra kényeztetésre! Ragadjunk meg minden lehetőséget, felejtsük el a virgácsot, és kedveskedjünk egymásnak szóval, tettel és esetleg néhány könyvvel.
E heti válogatásunkban 5 könyvet ajánlunk: ezekkel bármilyen korú szerettünket meglephetjük, sőt vannak olyanok is köztük, amelyek a közös olvasásra, az együtt mesélésre is kiváló alkalmat adnak.
Varró Dániel: Diótörő – Szegedi Katalin rajzaival
(Jelenkor Kiadó)
„A diótörő tehát nemcsak egy egyszerű fabábu, hanem a karácsony megmentője is. Egy szokatlan hős, a remény szimbóluma, és nemcsak az olvasó, hanem elsősorban Mari számára, aki a diótörő segítségével tör ki a hétköznapok tüchtig rendjéből (ahol például csak akkor mesélnek neki meg a testvérének, ha nem rosszalkodnak »direkte«), és repül el vele egy olyan világba, ahol minden – és bármi – megtörténhet. Szegedi Katalin illusztrációi pont ezt az álomszerűséget csempészik vissza, Varró Dániel verses meséje pedig egy újabb generációnak hozhatja meg a kedvét, hogy belépjen a sokszínű Diótörő-univerzumba.” – így ajánlja Ruff Orsolya a Könyves Magazinon Varró Dániel és Szegedi Katalin Diótörőjét.
E. T. Hoffmann karácsonyi klasszikusa, a Diótörő rengeteg feldolgozást megért már: készült belőle balett, bábszínházi előadás, musical, film és számtalan átirat. Varró Dániel átiratát Szegedi Katalin különleges képi világa kíséri, a Diótörő történetéből igazi 21. századi mesekönyv született. Varró Dániel a Nyugati tér blognak adott interjúban elmondta, hogy a Hoffmann-mese és a balett volt a saját kiindulópontja, de az újragondolt szövegben megjelennek az egyedi „Varró Danis” rímek, megtűzdelve a 21. század elemeivel. Szegedi Katalin pedig valódi karácsonyi hangulatot varázsol illusztrációival a versszakok mellé: a Diótörő főszereplője egy kevésbé ijesztő, inkább viccesen szeretni való figuraként jelenik meg a könyvben, miközben a klasszikus karácsonykép sem marad el az oldalakról.
Edith Eva Eger: Az ajándék
(Libri Kiadó, fordította: Mesterházi Mónika)
Mi mást is hozhatna idén a Mikulás az arra érdemeseknek, mint Edith Eva Eger mélységes empátiával, lényeglátással és humorral megírt, Az ajándék című inspiráló kötetét, amely gyakorlati tanácsokkal segít, hogy megszabadulhassunk romboló mintáinktól és bénító gondolatainktól, s ezáltal szabadon élvezhessük az életet. A döntés című sikerkönyv szerzője ebben a kötetben saját pácienseinek történeteiből vett példák segítségével mutatja be az olyan, lelkünket fogva tartó érzelmi állapotokat, mint a félelem, a gyász, a düh, a titkolózás, a stressz, a bűntudat, a szégyen vagy a hárítás – és egyúttal szelíden bátorít bennünket a múlt béklyóitól való szabadulásra.
„Amíg nem vagyunk rá készen, nem változunk. Néha egy nehéz körülmény – mondjuk, egy válás, egy baleset, egy betegség vagy egy haláleset – kényszerít rá, hogy szembenézzünk valamivel, ami nem működik, és valami mást próbáljunk helyette. Néha olyan hangossá és kitartóvá válik a belső fájdalom vagy a kielégítetlen vágyódás, hogy egy percig sem hagyhatjuk már figyelmen kívül. De a készenlét nem kívülről jön, és se siettetni, sem erőltetni nem lehet. Akkor vagy készen, amikor készen vagy, amikor valami elmozdul belül, és eldöntöd: Mostanáig ezt csináltam. Most valami másba kezdek.” – írja a magyar származású szerző, akit 1944-ben családjával Auschwitzba deportáltak. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Könyveiből mindannyian erőt meríthetünk ahhoz, hogy szembenézzünk mindazzal, amit rendeznünk kell magunkban és a környezetünkben annak érdekében, hogy boldogabbak lehessünk. Edith Eva Eger májusban videóüzenetet is küldött a Nyugati tér olvasóinak, amit itt nézhetsz meg újra.
David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére – Egy ifjú természettudós újabb történetei
(Park Könyvkiadó, fordította: Szabó Olimpia)
David Attenborough neve világszerte ismert: a természetfilmezés úttörője, filmjein generációk nőttek fel. Az utóbbi évtizedekben hírnevét a számára legfontosabb ügy szolgálatába állította: minden fórumon arra figyelmeztet, hogy ha meg akarjuk menteni a Földet a pusztulástól, ha el akarjuk kerülni az ún. hatodik kihalást, akkor most kell cselekednünk. Azokban az években azonban, amikor a fenti könyv alapjául szolgáló filmeket is forgatta (1954–1964), még nem tudta, nem tudtuk, hogy pár évtizeddel később milyen kihívásokkal kell majd szembenéznie az emberiségnek.
Az 1950-es évek közepén született Egy ifjú természettudós történetei – Állatkerti gyűjtőutak című könyvének sikere után az 1960-as évek elején az ifjú David Attenborough újabb utakra indul. Ezúttal Madagaszkárt, Új-Guineát és a Csendes-óceán térségét, valamint az ausztráliai Északi területet keresi fel filmes stábjával. Ennek az útnak a tapasztalatairól olvashatunk ebben a könyvben, amelyben nemcsak a természetről és a benne élő állatokról, hanem az ott élő népek szokásairól is sok mindent megtudhatunk.
„Fújják ki magukat, biztattam őket, most muszáj továbbmennünk. Végül Wawawi válaszolt. Azért nem hajlandók egy tapodtat sem továbbmenni, mondta, mert az átjáró csúcsa az ő törzsük területének határát jelzi. Azon túl már egy másik törzs területe fekszik, akik »lenni túl rossz ember. Kai-kai ember.«
– Aha – szólalt meg Charles. – Úgy érti, kannibálok.
Mindketten elnevettük magunkat. Úgy éreztük, mintha hirtelen egy rossz kalandfilmbe csöppentünk volna. Ebben a pillanatban azonban, vagy kétszáz méternyire tőlünk, egy halom sziklatörmelék mögött fölbukkant egy tollas fejdísz teteje. Döbbenten pislogtam, aztán közvetlenül mellette észrevettem még egyet. A mosoly gyorsan lehervadt az arcomról.
– Hát, akár kannibálok, akár nem – jegyeztem meg erőltetett vidámsággal –, azt hiszem, ezek minket várnak.”
Lackfi János: Hogyan írjunk verset? – Kreatív gyakorlatok
(Helikon Kiadó)
A Mikulással még éppen összefuthat Lackfi János legújabb könyve, ugyanis pont a napokban gördültek le az utolsó példányok is a nyomdagépről, és kerültek a könyvek a boltok polcaira. De miről írt ezúttal Lackfi János?
Versírást nem lehet tanulni, nem? Költőnek születni kell! Megszületik: kisfiú, kislány vagy költő? Akkor külön tesszük a babát. Naná, vízszerelőnek meg focistának is születni kell. Minden olyan munkához, amit szívvel-lélekkel végzünk. A költészet műveléséhez nem elég a hatalmas szív és máj, mint a nótázáshoz. Meg az ihlet sem, amitől habzik a szánk, és rángatózni kezdünk. Nem árt némi erőnlét, gyakorlás, csak épp az irodalmi izomzat nem látszik a strandon. Annál inkább megfigyelhető a javuló szövegminőségen.
Lackfi János egyetemen, fesztiválon, versműhelyekben, internetes fórumokon több mint húsz éve tanít írástechnikai trükköket fiatalok és felnőttek sokaságának. Ezeket a tapasztalatait összegzi most gyakorlatias könyvében, hogy minél többen nekilássanak az irodalmi fekvőtámaszozásnak, és kigyúrhassák magukat. A kötetet használva bárki megtanulhat kicsit jobban írni, mint ahogy eddig tette. Több tucat feladat vár az aktív olvasóra ebben a pörgős, életszagú kézikönyvben. Ugyanis a költészet az életről szól, meg persze halálról, szerelemről, nyelvről, Istenről… És közben nem olyan nagy kunszt egy kis rímelést vagy anapesztust tanulni. Kézműves költészetet. Merthogy ez jó mulatság, jó buli, jó játék. Akkor is, ha olykor véresen komoly játék.
Mauri Kunnas: Mikulás tizenkét ajándéka
(Kolibri Kiadó, fordította: Kovács Ottilia)
Honnan indul, milyen úton halad és pontosan hogyan jut el az előkészített csizmákba vagy a karácsonyfa alá az ajándék? Ezekre a kérdésekre minden gyerek szeretné tudni a választ, de sokszor nem akarják a szülők beavatni őket a legrejtettebb karácsonyi titkokba. Mauri Kunnas mikulásos történetei szerencsére fellebbentik a fátylat arról, hogy mi is történik a Mikulással december környékén, amikor az egész világot tele kell szórnia meglepetésekkel, kik a segítői, és hogyan férhet meg annyi humor egy ilyen komoly szolgálatban. Mert Mikulásnak lenni egyáltalán nem könnyű, bizony sok-sok előkészület, összefogás, segítség kell ahhoz, hogy az év csúcspontja tényleg mindenki számára varázslatos és meglepetésekkel teli legyen. De vajon kitől kap meglepetést ő maga?
Vili, a kis manógyerek nagyon szeretné megajándékozni a Mikulást. De mivel szerezhetne neki örömet? Mivel épp tizenkét nap van hátra karácsonyig, Vili úgy dönt, minden egyes napra új meglepetést talál ki. Tizenkét meglepetés! Ez lesz aztán az ajándék! – gondolja. Bár Vili meglepetései nem egészen úgy sülnek el, ahogyan tervezte, ajándékai nem csupán a Mikulást, hanem az egész falut jókedvre derítik.