Viktor E. Frankl 1946-ban, közvetlenül a háború után tartotta azt a három előadást, amelynek leiratai nemrégiben kerültek elő, és a német Beltz Kiadónak köszönhetően számos nyelven, így magyarul is hozzáférhetővé válnak. Az élet értelméről címen hamarosan megjelenő könyv Frankl gondolatiságának olyan összegzését adja, ami jóval túlmutat orvosi és pszichiátriai munkásságán, az önmagunk sorsáról való belső döntések alapvető értékeit foglalja össze. Ahogy Frankl írja, az élet nem kötelesség, hanem egyetlen hatalmas elköteleződés. És bár az életben minden bizonnyal van öröm is, de ezt nem lehet akarni, magától kell bekövetkeznie. A boldogság sosem lehet cél, hanem csak eredmény.
Viktor E. Frankl tanárként, íróként sokak életére volt felszabadító hatással. Saját traumája, a koncentrációs táborban eltöltött gyötrelmes időszak és az arra adott válaszai összekapcsolták más emberek szenvedéseivel és kiútkereséseivel. A magyar származású és idén 93. évébe lépő Edith Eva Eger nem csupán Frankl tanítványa, hanem barátja is volt. Hamarosan megjelenő könyveikről, Frankl örökségéről és hozzá fűződő személyes kapcsolatáról beszélgettünk a Kaliforniában élő Edith Eva Egerrel.
– Új könyve, Az ajándék ősszel jelenik meg magyarul. Miben volt más ezt a könyvet írni, mint A döntést? Mi motiválta?
– Rengetegen kérték, hogy valami praktikussal folytassam A döntés után. Olyan könyvet írtam, ami hasznos lehet, amikor szomorú, depressziós, haragos vagy, és segít abban, hogy semmit se cipelj magaddal, ami nem bátorít, nem tesz hozzád. Az ajándék inkább tanácsadó könyv lesz: gyakorlatias, praktikus folytatása A döntésnek. Rengetegen kérték, hogy ne hagyjam abba és írjak még. Már dolgozom a harmadik könyvemen is, az egy szakácskönyv lesz, amit a lányommal közösen írunk, és rengeteg magyar recept lesz benne. Ma például káposztás nokedlit készítek.
– A magyar társadalom különösen sok traumát élt meg a történelem során, miben segíthet nekünk ez a könyv?
– Auschwitzot megjárva arra jöttem, rá, hogy minél többet szenvedsz, annál erősebb leszel. És a magyarok évszázadokon át szenvedtek a különböző megszállások alatt, de sosem adták fel. Magamat is és a magyarokat is általában nagyon jó túlélőnek tartom. Arra bátorítalak titeket, vigyázzatok egymásra, ne csak az én létezzen, hanem egymással is törődjetek. A magyarok valójában csodálatos túlélők, és nem áldozatai bárminek vagy bárkinek.
– Mi a kulcs a túléléshez?
– Meg kell tanulnunk figyelni a belső dialógusunkra. Reggel fölkelve be kell látnod, hogy valójában senki sem tud téged kívülről támogatni, mert igazából te magad irányítod a gondolkodásodat, az érzéseidet és a viselkedésedet. Akármennyire szeretnék dobostortát enni, bármennyire is nagy a kísértés, az orvosom megmondta, hogy a cukrom miatt nem szabad. Így felnőttként kell viselkednem és ellen kell állnom: tudomásul kell venni, hogy nem létezik valódi szabadság felelősség nélkül. A szabadság felelősség nélkül anarchia. Aggódó szülőként minden egyes élethelyzetben magaddal kell törődnöd, hogy felnőttként felelős döntéseket hozhass. Ha például ma este borozni készülsz, talán szívesen meginnád az egész üveggel, vagy újabbakat is bontanál, de tudnod kell, hogy az sok lenne, mert azzal leépítheted az agyadat. Hiszen ezt teszi az alkohol. A mellékhatása pedig a depresszió, ami valójában nem fölemel, hanem az agyad egy részét elaltatja. Az alkohol ugyan kicsit ellazít, de az éjszaka közepén nem hagy pihenni. Én az élet pártján állok, az a célom, hogy a teljes egészemet uralni tudjam, és ne kelljen magamon kívül álló dolgokra hagyatkoznom ahhoz, hogy önmagam lehessek.
– Az önmagunkká válás útját számtalan emberi kapcsolat kíséri. Hogy tekintsünk ezekre a saját fejlődésünk szempontjából?
– Hitler olyan országot akart, ahol mindenki kék szemű és szőke. A zsidókat, akárcsak a rákos sejteket a szervezetből, el akarta tüntetni. A saját szerény lehetőségeimmel azért küzdök, hogy megtanuljunk jó emberként tekinteni egymásra, elfogadjuk egymást, az emberek belső értékeit lássuk, és az életre is belülről tekintsünk, miközben szerető, érzékeny és kedves emberként éljünk. A pácienseimnek is ezt tanácsolom, hogy mielőtt mondanak valamit, gondolják át, hogy az valóban kedves, fontos, szükséges-e. Mert ha nem az, akkor inkább ne mondják ki. Senkit sem épít a puszta bírálat. Én azokért az emberi értékekért harcolok, amelyek belülről fakadnak. Azt tanultam meg Auschwitzban, hogy ha elköteleződünk egymás iránt, akkor a rabok egymás családjává válnak. Ez volt fontos akkor is és ma is.
Az előítélet azt jelenti, hogy előre ítélkezünk. Amikor 1949-ben Amerikába érkeztem, egy gyárban dolgoztam, és kimenve a mosdóba az egyikre az volt írva: színeseknek. A náci Németország és a kommunista Szovjetunió után Amerikába jöttem, hogy demokráciában élhessek, és azt kellett látnom, hogy Amerikában is él az előítélet, az előre ítélkezés. Nagy ráébredés volt ez nekem akkor. 1963-ban együtt vonultam Martin Luther Kinggel, és vele voltam Washingtonban is. Megölelt, és azt mondta, túl kell jutnunk ezen. Erre nézzétek, mi megy ma. 1963 után 2020-ban is mik történnek… De én abban reménykedem, arról álmodom, hogy elmúlhat a gyűlölet.
– Magyarul most fog megjelenni Viktor E. Frankl eddig kiadatlan könyve Az élet értelméről címmel. Hogyan emlékszik Franklra?
– Nagyon sokat tanultam Viktor E. Frankltól. Miután megismertem, elvégeztem a logoterápiás továbbképzését is. Neki köszönhetem, hogy a logoterápiát is felhasználhatom a munkám során. A pácienseimmel vegyes módszertannal – elég eklektikusan – dolgozom, mindig azt használom, ami épp megfelelő. Jól ismerem ezt a könyvét is, nekem is megvan az amerikai kiadás. Frankl nélkül más ember lennék, nagy szerepe van abban, hogy meg tudtam írni A döntést, amire többen úgy hivatkoztak, hogy abból Viktor E. Frankl női hangját hallották ki. Az élet értelméről egy különleges alkotás, nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltak a szövegre, és most magyarul is megjelenik.
– Hogyan segített önnek Frankl a traumái feldolgozásában?
– Sokakhoz hasonlóan Viktor E. Frankl szabadított fel engem is. Korábban senkinek nem beszéltem róla, hogy Auschwitzban voltam, amíg el nem olvastam a könyvét. Megtanított beszélni mindarról, amit addig még a gyerekeimnek sem mondtam el. Ő szabadított fel abból a koncentrációs táborból, ami a saját elmémben létezett. Rávilágított, hogy teljesen rendben van, ha nem titkolom el, vagy minimalizálom, ami velem történt. Ezt az attitűdöt tanította nekem, és ezt sosem fogom neki elfelejteni. Frankl azt mesélte, hogy a haláltáborban becsukta a szemét, és elképzelte: orvosként Bécsben, az egyetem nagyelőadójában tanít. Én becsuktam a szemem, amikor Mengelének táncoltam, és azt képzeltem, hogy Budapesten, az Operaházban Csajkovszkij zenéjére táncolok. Ugyanazt a technikát használtuk. Lehunyt szemmel ugyanúgy próbáltunk menekülni borzalmas helyzetünkből. Ez történik például a szexuális erőszak áldozataival is: becsukják a szemüket, ezzel akarják eltitkolni a történéseket. De a legjobb dolog, ami egy titokkal történhet, ha megosztják. Hiszen a depresszió ellentéte az expresszió, a kifejezés, az elbeszélés. Frankl tanácsolta, hogy ne próbáljam elnyomni a múltam, és tanuljam meg, hogy nem vagyok eredendően áldozat, hanem áldozattá váltam. Nem az vagyok, amit velem tettek. Egy teljesen új életet, új kezdetet adott nekem, a túlélőnek. Képessé váltam, hogy ne nyomjam el a múltam, így fölfedezhettem, hogy Auschwitz egy lehetőség volt, hogy megismerjem a szenvedésben rejlő üzenetet – ahogy ő maga is tette. Ezt teszem ma például rákbetegekkel. Hiszen minél többet szenvedsz, annál erősebb leszel. A lelkemet egyik náci sem tudta megölni. Mindenkinek tudnia kell, hogy Franklnak köszönhetem, hogy valóban önmagam lehetek, magamra találhattam. Viktor E. Frankl lehetőséget adott, hogy felfedezzem, mit tanultam Auschwitzban, hogy ráébredjek, az erőm valóban belülről fakad, és ne várjam, hogy a segítség kívülről érkezzen. Ez az erő ma is megvan bennem. Nagyon köszönöm Franklnak, hogy a saját életemhez is szabadságot adott. Az a legfontosabb, hogy szabadok lehessünk, mert a lelkünk megérdemli. A magyar lelkem az egész világnak szeretetet akar adni, hogy most is képesek legyünk szeretni egymást. Én Frankltól tanultam mindezt, hogy azzal a szeretettel és örömmel tudjak élni, amivel születtem.
Halmos Ádám