A Helikon Kiadó 21 dal című sorozatában jelenik meg szeptemberben Falcsik Mari önéletrajzi ihletésű prózája, a My Rocks. Az igazi idő és az Azt hittem című, legutóbbi versesköteteiről, vagy Joseph O’Connor, Walter Isaacson, Max Porter, Kazuo Ishiguro és Bob Dylan fordításairól is ismert író, költő, műfordító műhelynaplóját közöljük itt, a Nyugati tér blogon.
Falcsik Mari exkluzív írása a Nyugati tér blogon
Ha költőről van szó, aki egyszer csak epikát ír, kötelezően bekúszik prózája fogadtatásába a kérdés, vajon kimerültek-e poétikai forrásai, vagy hogy melyiknek érzi inkább magát, írónak vagy költőnek. Nem igazán releváns felvetések ezek, hiszen ha az ember ír, a szó, a grammatika, a belső vagy külső történet mindenféle nemében és formájában ugyanazt jelenti neki: a maga nyelvén kifejezve megpróbálja ábrázolni az emberi lét kisebb-nagyobb adott töredékét. Van az a leegyszerűsített tradicionális képlet, amit az írásművészet a legősibb és a legmodernebb korszakaiban soha figyelembe nem vett: hogy az epikában a cselekményen van a hangsúly – miközben pedig
az elbeszélés épp úgy nincs meg gondolat és érzelem, hangulat és képfestés, no meg dráma nélkül, ahogy a jó vers sincs meg szituáció, sztori, szereplők, no meg dráma nélkül.
Nekem voltak és lesznek – és épp készülnek is – olyan írásaim, amelyeket a szabályszerű definíciók szerint „műnemkeverőnek” szokás tekinteni.
Mindemellett, a My Rocks címet viselő kötet mind a 21 története a legegyszerűbb értelemben vett elbeszélés. Egyszerűen mesélik el, ami történt, nem alkalmaznak új prózanyelvet létrehozó grammatikát, sem extrém szerkezeti megoldásokat. Majdnem lineárisak – a cselekményvezetésükben meg az idősíkot illetően – is.
A sztorik java részét – ami eleve adódik a rock-korszak gyermekeként általam választott zenei világból – önéletrajzinak is lehetne nevezni. De, mint tudjuk, fiction kategóriában ezzel azért jobb csínján bánni. Én inkább úgy fogalmaznék: sok bennük a személyes. A saját. Tapasztalásban is, de teremtésben is. A történetek visszamennek a gyerekkorig, nagy teret kap bennük nemzedékem szédült ifjúsága a maga pótolhatatlan veszteségeivel, valamint az ifjabb felnőttkor is, azokkal a minduntalan végletesen összebonyolódó párkapcsolati technikákkal. De remélem, azért minden komor tónus alól kisugárzik a keserű humor, generációm bőven adagolt túlélőszere, az irónia, az önirónia. Hogy átjön a szövegen, mit is jelent a fordított Ernesto, miszerint A man can’t be defeated but can be destroyed.
Ez a kötet végül is szellemi eszmélésem első pillanataitól íródott a mostani megjelenéséig. Kamaszkorom magaslázas szabadvers-korszaka után az úgymond „komolyabb” próbálkozásaim: huszonéves kori lírikus prózáim voltaképp novellakezdemények. Nem forrtak ki akkor teljes elbeszélésekké – de most örömmel helyeztem el belőlük néhány sort, sőt passzust ezekben az új szövegekben. A töredék-prózaírás aztán később is folytatódott, főleg ha nagyon sűrűvé lett az élet akár a legjobb, akár a legrosszabb értelemben. Nem naplót vagy vallomásokat írtam, hanem a lírai eszközökkel és a gondolatfutamokkal nem spórolva, megpróbáltam fikciós sztoriba fogni a fölgyűlt átéléseimet. Egyes részletek most azokból is helyet találtak itt.
Nekem ez a helyzet is régi evidencia: hogy egy zeneszámmal kapcsoljam össze, amit írok, pontosabban, hogy egy zeneszám meghatározó eleme legyen annak, amit írok. Világéletemben egy-egy végtelenítve játszott „számra” írtam prózát, egy-egy olyan zenedarabra, amelyben fölismertem az epikus sodrást vagy a lírai töltetet, ami elmesélte, sőt szinte tollba mondta nekem az adott történetet.
A kötetem címe: My Rocks. Az én szikláim. Ezzel a birtokos szerkezettel is kifejezi, mennyire és hogyan a sajátom mindaz, ami benne van: a kor, a helyek, a hősök. Nyilván adta is magát valami ilyesfajta címfelvetés, ha már a Helikon 21 dal sorozatában én az angolszász rockból rendeltem a szöveghez a dalt rezonőrnek vagy afféle asszociatív háttérnek. A 21 kétharmados többsége, 14 dal jellemzően a rock aranykorából való, a hosszú ’70-es évekből, ami, nem mellesleg, kamasz- és ifjúkorom, gimnáziumi és egyetemista éveim dekádja volt. Van 3 dal, ami még gyerekkorom homályában, a ’60-as években született – és alig akad néhány, ami ’79 után: mindössze 3 származik a ’80-as évekből, és csak egyetlenegy a XXI. század elejéről – de az meg egészen kortalan hangzású.
A kötetcím azonban nem pusztán a rockzenére tesz direkt utalást. Hanem természetesen miránk, azokra is, akik hallgattuk, és mindmáig – meg már amíg csak élünk – mély átéléssel hallgatjuk ezeket a fantasztikus dalokat. Rólunk szólnak a történeteim, akik akkor és itt éltük a mindennapokba tördelt sorsunkat, ebben a mi földrajzilag félig-meddig, gondolatilag meg majdnem egészen ránk zárt rezervátumunkban, aminek a kerítésein a rockzene azért csak át tudott törni, hogy megmentsen minket az elérzéketlenedéstől és a besüllyedéstől: „Hail, hail rock’n’roll / Deliver me from the days of old / Long live rock’n’roll / The beat of the drum is loud and bold / Rock, rock, rock’n’roll / The feelin’ is there, body and soul” – ahogy 1958-ban Chuck Berry a School Days-ben előre elüvölti.
Az én 21 sztorim igazában arról szól, hogy volt egyszer egy Magyarország, a XX. század második felében, ahol az emberek közül egyik-másik – fővárosi vagy vidéki, gyerek vagy felnőtt, nő vagy férfi, kamasz vagy öreg – hősiesen küzdött a mindenkori és aktuális, a helyi és országos esélytelenség lápvidékein.
Az én szikláim többnyire generációs hősök, akiket így vagy úgy erodált, tragikus esetben egyenest ledöntött az élet viharos hullámzása. Fiatalok, akik meredélyeken küzdenek, amelyeket megmászva nemegyszer még nehezebb terepre jutnak, máskor meg valóban sikerül fölverekedniük magukat valamiféle magaslatra. Vagy gyerekek, akiknek meg kell tartaniuk apró önmagukat a maguk súlyos élethelyzete sodró árjában. Vagy már kevésbé ifjú felnőttek, akik a szerelem köré kiépített kisbirodalmaikban, ha épp nagyon nem mennek a dolgok, fújnának egyet, kissé roskadtan vetve a hátukat a nap heve átjárta sziklának, amely ott áll mögöttük, ám az hirtelen elmozdul, és nem ad támaszt többé.
Az volt az álmom ezzel a kötettel, hogy míg az olvasó a hőseimmel járja nehéz útjaikat, a választott 21 dal úgy magasodjék ki előtte ebből a mi egykori életünk mocsaras terepéből, mint huszonegy szép szál szilárd szikla.
A könyvben felcsendülő dalok listája ebben listában is elérhető: