A tavaly elhunyt Cormac McCarthy életműsorozata újabb kötettel bővül, A síkság városaival teljessé válik a Határvidék-trilógia. A könyveket Váradi Zsolt tervezte, aki „szerette volna az egyes regények hangulatát visszaadni a rajzokkal, így egész kis világokat teremtett a borítókon”.
Váradi Zsolt írása a Nyugati tér blogon
Cormac McCarthy életművében különleges helyet foglal el a Határvidék-trilógia. A harmadik kötetben, A síkság városaiban két felnövéstörténet fonódik egybe, ahogy az első (Vad lovak) és második könyv (Átkelés) főszereplőjének sorsa találkozik. Mikor a Jelenkor Kiadó úgy döntött, hogy egységes grafikával jelenteti meg Cormac McCarthy életműsorozatát, fontos volt, hogy találjak egy olyan vizuális nyelvet hozzá, amely reflektál az írások könnyebben megragadó részére és a mélyebb, mögöttes jelentéstartalomra is. Ebből a gondolatból kristályosodott ki a befoglaló forma és az aprólékos grafika rajzi kettőssége. Előbbi minden kötet esetében fontos szimbólumokat, karaktereket jelenít meg, utóbbi pedig a történet meghatározó részleteire fókuszál, legyen az egy helyszín, vagy pedig egy-egy ikonikus jelenet. Az életmű minden egyes darabja saját színvilágot kapott a jobb megkülönböztethetőség kedvéért, ezeket a tipográfia és a fekete szín markáns jelenléte köti össze.

Visszatérve az életműsorozat kezdeteire, a kiadó elé tárt sorozattervem egyik elkészített darabja a Vad lovak volt, így az irány elfogadása után adott volt a trilógia első kötete, annak színvilágával együtt. Ezt következetesen vittem végig mind a három könyvön, hogy ezzel is egyértelművé váljon az olvasó számára, hogy a három kötet, bár külön-külön is tökéletesen megállja a helyét, egy egységet képez.
Az amerikai préri vibráló forrósága, a perzselő nap, a vörösek és sárgák dominálta táj határozza meg a könyvek grafikáját.
A tervezés első fázisában eldöntöttem, hogy McCarthy szikár prózájához szeretnék minél kevesebb színt használni, így a fekete mellett ebben az esetben csak a vörös, a narancs és a sárga jelenik meg, ezek hozzák létre azt a napszítta tájat, ahol a történet, vagy inkább történetek játszódnak.

Mivel a sorozat elindításakor már a szerző több könyvét is olvastam, ezért valamennyire tisztában voltam McCarthy világával, vagyis talán inkább azzal, ahogyan a világot a szerző látja, és ahogy hősei megélik, túlélni próbálják azt. A mélyebb, sokszor nehezen megfogható, gyakran bibliai értelmezést is hordozó könyveknek önálló szereplője a durva, embert próbáló környezet. Éppen ezért nem tartom véletlennek, hogy McCarthy az összes könyvét írógépen írta, a legtöbbet egy Olivetti Lettera 32-n. Ez a mai szemmel nézve nehéz, acélból készült, szinterezett masina mintegy horgonyként kötötte a fizikai világhoz a betűit, súlyt adott a szavainak, hiszen minden egyes javítás vagy változtatás munkát, papírt és tintát igényelt.

Ebből indultam ki, amikor eldöntöttem, hogy kizárólag egyedi, szabadkézi grafika jöhet szóba az életműsorozat esetében. Így én is megküzdöttem a vonalakért, vázlatokat rajzoltam, eleinte papírra, tollal vagy ceruzával. A végleges rajzokat digitális rajztáblán készítettem el, ami annyi szabadságot adott, hogy a színeken utólag is módosíthattam, de ahogy egy rajzlapon, úgy itt is minden egyes vonalat nekem kellett meghúzni, nem használtam automatikus kitöltéseket vagy egyéb digitális megoldásokat.
Néha a pokolba kívántam ezt a fajta aprólékos, pepecs munkamódszert, de hosszú távon egyfajta meditációként tekintek rá, ami segített kiszakadni a világból, hogy csak a témára fókuszálhassak.
A McCarthy-sorozaton végigvonuló elem a rajzokat magukba foglaló forma és egy kisebb, azt kiegészítő, csak feketével kitöltött sziluett. A Határvidék-trilógia esetében ez mindig párbeszéd. A két ló, a szarvasmarha és a farkas, végül pedig a két cowboy jelenik meg a borítókon. Mindhárom kötet esetében megjelenik a nap mint a földet és a szereplőket perzselő, könyörtelen égitest, de egyben a befoglaló forma szemeként is, mint valami külső erő, ami fentről, kívülről figyeli a szereplők sorsát. McCarthy írásai esetében ez a természetfeletti, isteni – vagy ha úgy tetszik, ördögi – jelenlét nagyon erősen meghatározza a világot, ahol a történetei játszódnak.
Bár minden köteten elhelyeztem sok vizuális kulcsot, melyek a regények meghatározó elemei, arra ügyeltem, hogy ezek ne álljanak össze lineáris történetté, sokkal inkább az volt a célom, hogy az adott könyv befejezése után jöjjön rá az olvasó, mit is lát a borítón és mi ezeknek a motívumoknak a jelentősége.
A síkság városainak megjelenésével lezárul a Határvidék-trilógia, és McCarthy halálával bizonyossá vált, hogy sajnos új könyvet már nem olvashatunk tőle. A Jelenkor Kiadó azonban még két kötet megjelenését tervezi, ezzel remélem, végre méltó és egységes külsőt kap a szerző életművének magyar kiadása.