2024. március 14-én hunyt el a modern etológia és összehasonlító pszichológia klasszikusa, Frans de Waal. A Hollandiában sok testvér között nevelkedett és az etológiát a holland Nobel-díjas Tinbergen hatására választó kutató Utrechtben doktorált, igazi hírnevét azonban az amerikai Emory Egyetemen szerezte meg.

Pléh Csaba nekrológja a Nyugati tér blogon

Frans de Waal csimpánzok és bonobók társas viselkedésének kutatójaként vált elismertté. Mindennapi tudományos munkájában és nagy sikerű könyveiben is bátran kombinálta a jó szemű természetmegfigyelő és a gondos kísérletező hozzáállását. Szakmai üzenete két fontos gondolatot emelt ki, melyek mindmáig alapvetőek az emberi társas viszonyok megértésében.

Az emberi gőg és különlegesség kiemelése helyett bátran kell keresnünk a hasonlóságokat az ember és közeli rokonai között. Másik vezérgondolata, hogy az emberszabásúak társas életében az állandó versengés és harc mellett az együttműködésnek is központi szerepe van.

A rokon állatok metaforájával fogalmazva: az ember megértésében nemcsak a csimpánz, hanem a bonobó is fontos modellállat.

De Waal nyitott gondolkodását két példával illusztrálnám. Fiatal csimpánzkutatóként kipróbálta, mi történik, ha az állatok számára ismerős gondozókként két férfi kutató váratlanul szoknyát ölt. A csimpánzokat nem lehetett becsapni, nem tartották őket nőknek. A másik a 2012-ben kapott Ig Nobel-díja, melyet azért kapott, mert kimutatta, hogy a csimpánzok pontosabban felismerik egymást a fenekük, mint az arcuk alapján. De Wall erre a díjára volt a legbüszkébb, hiszen nem is olyan triviális az eredmény, melyet ezzel „jutalmaztak”.

De Waal sosem félt kutatásai emberekre való kiterjesztésétől. Ez megjelent a napi sajtóban is: bátran rámutatott például Donald Trump grimaszaira ellenfelei háta mögött, s hogy ez mennyire emlékeztet a csimpánzstratégiákra, de megjelenik abban is, ahogyan újabb tudományos írásaiban állást mert foglalni a gendervitákban. A mai embertudományi és társadalmi diskurzusban középpontba került társadalmi nem (gender) és biológiai nem (sex) eltéréseinek kérdését is az etológus szemével tekinti. De Waal provokatív volt és maradt, mint azok, akik minden emberi eltérést a társadalmi keretek befolyásoló munkája eredményének tartanak, vagy egyszerűen az életút tanulási eredményének. Éppen azért, mert az emberi természet biológiai beágyazottságát hirdeti, de Waal könyveit vallásos szélsőségesek és radikális feministák háborgása kíséri. 

De Waal a csimpánzpolitikát elemző, már címében is provokatív – Chimpanzee politics – könyvétől kezdve igen részletes elemzésekkel mutatja be, hogy rokonaink világában a machiavelliánus hatalomszervezés és ez empátián alapuló együttműködés egyaránt jelen van. Rövidlátó a kutató, mikor csak az egyiket keresi az állatokban. Az etológus/pszichológus maradandó üzenete kettős.

Az emberek egyenlőségének nem feltétele egyformáságuk feltételezése. A nagyobb egyenlőséghez vezető út keresése során nem szabad a szőnyeg alá söpörni biológiánkat, hanem komplexebben, például nem determinisztikusan, hanem adaptívan kell azt értelmezni.

Az etológia és az evolúciós gondolkodás világában sok a kiváló kommunikátor és felkészült vitázó. Frans de Waal elhunytával az egyik legmeggyőzőbb kollégát veszítettük el. Egyszerre tudta bemutatni a kísérletekben a savanyú uborkát a kísérletezőhöz vágó csimpánzt a laboratóriumban és a nőivel dicsekvő politikust a magazinok címlapjairól. Emberi üzenete is világos: éljünk úgy, hogy határozott terveink felé haladva a másikat is megértjük.

 

Frans de Waal (1948–2024) könyvei magyarul

Mások – Egy főemlőskutató megfigyelései a társadalmi nemről. Park Kiadó, 2023 (itt írtunk a könyvről: https://nyugatiter.blog/2023/09/frans-de-waal-masok/)

Mama utolsó ölelése – Mire tanítanak bennünket az állatoknál tapasztalható érzelmek? Park Kiadó, 2021 (itt beleolvashatsz a könyvbe: https://nyugatiter.blog/2021/04/mama-utolso-olelese/)

Elég okosak vagyunk, hogy értsük, milyen okosak az állatok? Alexandra Könyvesház, 2018

Jótermészetűek – A jó és a rossz eredete az emberben és más állatokban. Műszaki Könyvkiadó, 2001