„Andris kedve nagyon vacak lett,
Kezdte kétségbe vonni már,
Hogy egyáltalán van Maszat-hegy.
Vagy (amit mindig úgy utál,
Mikor így ér egy mese véget,
S azt mondja: »ezt a hülyeséget!«)
Álmodta csak kalandjait?
S ha nem, akkor mi baj van itt?
Belőle tűnt el, mint egy álom,
A játszi svung, mi védjegye?
És itt marad már végleg e
Csilingeléstelen világon?
Jankát se látja már viszont?
Csalódást érzett, és iszonyt.
Éreztem én is így magam már,
S így érzem most is némileg,
A kétség mardos és harapdál,
S elfog kissé a rémület.
Van-e vajon, az itt a kérdés,
A Maszat-hegyre visszatérés,
Vagy áltatom csak itt magam,
S már minden út titoktalan?
Hát együttérzek Andrisommal,
Bár ő még ifjú és bohó,
Van benne bőven még modzsó,
Talál utat minden bizonnyal.
De hogy mi módon, gyerekek,
Az már egy másik fejezet.”
Elrepült húsz év, és máris itt a verses meseregény folytatása, megjelent Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen 2 című kötete, Varró Zsuzsa rajzaival. Hogy az első részben megismert hőseink közül kire milyen sors vár ebben az ordított világban, az immár senki előtt nem titok, hamarosan a könyvesboltok polcain, de akár a holnap kezdődő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál/International Book Festival Budapest-en, a Millenárison, a Jelenkor Kiadó B57-es standján is megtaláljátok a Túl a Maszat-hegyen 2-t.
