„Mondd, te mihez akarsz kezdeni /egyetlen vad és becses életeddel?” Mary Oliver Nyári nap című versének sorai adják Isabel Allende Violeta című regényének mottóját. A világszerte népszerű, napjaink egyik legismertebb spanyol nyelven alkotó írója ezekből a sorokból indul ki abban a TED-előadásban is, melyet az öregedés témájának szentel.
„Van egy bizonyos idő az életre, és van a halálra. A kettő között van idő emlékezni” – írja Allende legújabb regényének címszereplője, a százesztendős Violeta Del Valle unokájának, Camilónak.
Az asszony, aki 1920-ban született, abban az évben, amikor a világszerte pusztító spanyolnáthajárvány elérte Dél-Amerika partjait is, 2020-ban, a koronavírus-járvány idején, a halálos ágyán számot vet életével. Unokájának írt visszaemlékezésében megelevenednek a huszadik század viharos eseményei: pandémia, gazdasági világválság, háború, politikai harcok és társadalmi küzdelmek, egy gyorsan változó világ legfontosabb pillanatai. Mindeközben a sorok között kibontakozik egy kivételes női sors, egy olyan asszonyé, aki az őt ért tragédiák és veszteségek dacára mindvégig próbált hű lenni önmagához és harcolni azokért, akiket mindennél jobban szeretett.
Isabel Allende új regénye egy tökéletlenségében is lenyűgöző asszony páratlan érzékenységgel megírt története. Violeta meséje végső soron az életről szól: azokról az örömteli, szomorú, küzdelmes és szenvedélyes pillanatokról, amelyek döntően befolyásolják mindannyiunk sorsát, bármelyik földrészen is éljünk. Ezekről a pillanatokról beszél Allende a Hogyan éljünk szenvedélyesen – kortól függetlenül című előadásában is.