Szerhij Zsadan, Ukrajna talán legnépszerűbb krónikásának válogatott verseit Vonnák Diána fordításában olvashatjuk
A Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg Szerhij Zsadan Harkiv Hotel című verseskötete, melyben az ukrán író, költő 1995 és 2022 között született szövegeiből válogatott és fordított Vonnák Diána.
„Még semmi nincs veszve.
Még játszhatunk egy visszavágót.
Még minden rajtunk áll, az emlékeinken,
a köztünk megbúvó szereteten.
Beszélj, beszélj, az a legfőbb, hogy valaki, akárki szóljon,
nagyon fontos, hogy mindig hallani lehessen
a tiéddel együtt már közös hangunkat.
Lélegezz, lélegezz, menekült, végezd el a dolgod,
ne hagyd nekik, hogy kopoltyún ragadjanak.
Még csak most kezdődik minden.
És mikor hazaérsz a koncertekről, a meetingekről,
megérzed, milyen makacsul tartják a meleget
a városod földmélyi kövei.”
(Szerhij Zsadan: Kövek – részlet)
Vonnák Diána, aki Látlak című kötetével tavaly Margó-díjas lett, ezúttal fordítóként publikálta exkluzív műhelynaplóját a Nyugati tér blogon, amiben a fenti vers egy másik passzusát idézve így ír: „A Kövek című 2010-es vers (…) hátborzongatóan ismerős jelenséget ír le: az oligarchiának ellentartani képtelen, egyenként jobbára ártatlan, közösen már felelős és számonkérhető, magára ébredő politikai közösséget.”
De kicsoda Szerhij Zsadan, akit költőként, íróként, műfordítóként, sőt rocksztárként is számon tartanak, sőt díjakkal halmoznak el Európa-szerte?
„Napjainkban Szerhij Zsadan az európai kultúra egyik legjelentősebb alkotója” – mondta róla Timothy Snyder, A zsarnokságról című kötet történész szerzője.
Szerhij Zsadan 1974-ben született a kelet-ukrajnai Luhanszk melletti Sztarobilszkban. Német szakon szerzett diplomát a Harkivi Egyetemen. Többek között Celant, Brechtet, Rilkét és Bukowskit fordít ukránra. Az 1990-es évek eleje óta a harkivi színtér egyik legbefolyásosabb alakja. 1993 óta tizenhárom verseskötete, két regénye, több novelláskötete és drámája jelent meg. 2010-ben adta közre Vorosilovgrád című regényét (magyarul Körner Gábor fordításában olvasható), melyért Svájcban Jan Michalski-díjat (2014), fordítóival – Juri Durkot és Sabine Stöhr – közösen Brücke Berlin-díjat (2014) kapott, sőt a regényt a BBC Ukrajna az évtized legjobb könyvének választotta 2014-ben.
2014-től, a donbaszi háború kitörése után a háború, a párbeszéd és a nyelv váltak Zsadan legfontosabb témáivá, ahogy ő írja: „A háború úgy érkezik, mint egy idegen cipőtalp, hogy szétrúgja a beszéd hangyabolyát.”
Amikor 2022 februárjában Oroszország lerohanta Ukrajnát, Zsadan Harkivban maradt. Ma is önkéntes munkát végez, támogatói kampányokat szervez, kórházakban és metróállomásokon ad koncerteket, a Zsadan és a kutyák (Жадан і Собаки) zenekarral. A banda a Berlini Fal leomlásának 30. évfordulóján, 2019-ben Berlinben, az Alexanderplatzon koncertezett. Zsadan felolvasásaival és koncertjeivel is adományokat gyűjt, Instagram-oldalán dokumentálja tevékenységét: most épp azt követhetjük nyomon, ahogy 200 autót vásárol, és azokat eljuttatja a frontra – jelenleg a 128.-nál tart.
Tavaly a lengyel Gazeta Wyborcza az év emberének választotta Zsadant, aki ugyanabban az évben elnyerte a Német Könyvkereskedők Békedíját és a Hannah Arendt-díjat is.
Mikor 2022. október 23-án Frankfurtban átvette a Német Könyvkereskedők Békedíját, így kezdte beszédét: „A férfi keze fekete, kérges, a gépzsír a bőrébe ivódott, megült a körmei alatt. Akinek ilyen keze van, többnyire tud és szeret dolgozni. Más kérdés, pontosan miben áll ez a munka. Alacsony, halk szavú ember, most elfoglalt. Arról magyaráz, hogy milyen a helyzet a fronton, a brigádjáról, a felszerelésről, amelyet az egyik osztag vezetőjeként szállítania kell. Hirtelen, úgy tűnik, döntésre jut, megszólal: »Önkéntesek vagytok, vegyetek már nekünk egy hűtőt.« »Minek neked hűtő a frontra?« – nem értjük. »Ha kell, menj el a boltba, válaszd ki, megvesszük.« »Nem, nem értitek, mit akarok: hűtőautó kellene, autó valami beépített hűtőszekrénnyel. Fridzsiderrel. Kihozni a halottakat. Beazonosítjuk a holttesteket, van, hogy egy hónapja kint vannak a napon, kihozzuk őket mikrobusszal. Nem kapunk levegőt.« Úgy beszél a halottakról, mint a munkájáról: nyugodtan és kimérten, nagyotmondás nélkül, hisztéria nélkül. Telefonszámot cserélünk. Egy hét alatt találunk egy alkalmas hűtőautót Litvániában, Harkivba szállítjuk. A katonáival jön, együtt az egész osztag, ünnepélyesen átveszik az autót, fényképezkednek velünk a beszámoló kedvéért. Ezúttal fegyver van nála, a ruhája tiszta. A keze viszont, közelebbről megnézve, ugyanolyan fekete, a munkája nehéz, mindennapos robot, és a legjobban erről a keze mesél.” (A teljes szöveg az Élet és Irodalomban jelent meg Vonnák Diána fordításában.)
A Hannah Arendt-díj a politikai gondolkodásért elismerést neki ítélő zsűri szerint Zsadan „nagyszerű mesélő, aki folytatja, egyúttal forradalmasítja a közép-európai irodalmi hagyományt”, és egyedülálló a kortárs európai irodalomban az, ahogyan Zsadan betekintést enged az olvasóinak az ukrán társadalomba, és ahogyan 2014 óta a háború túléléséről beszél. Könyveiben megmutatja, hogy a háború és a háborús nehézségek által traumatizált hétköznapi ember hogyan képes újra és újra a szolidaritásra. Nem egyszerűen leírja Ukrajna világát, hanem segít megérteni azt. A díjjal a zsűri egyúttal elismerte az író humanitárius erőfeszítéseit is.
„Olyan érzés, mintha november közepe
táján minden évben
bekerítené a költőket az erdő:
kivégzőosztagok erdeje,
halálra ítéltek erdeje, akik úgy őrzik a zsebükben
a betűket, mint az előző napi kenyérmorzsát.
Az irodalom szezonális traumája, amit kiebrudaltak
a városokból mint a létező legnagyobb veszélyforrást.
Kifogták az írókat a szerkesztőségből,
mint patakból a pisztrángot,
a lassú meder közepén nem hagyva mást,
csak árvaságot és kimondatlanságot.
Egy törött vers éles, őszi érzése,
egy kéziraté, amely, mint egy fa, belebetegszik
a városi terek szabadsághiányába.”
(Szerhij Zsadan: [Olyan érzés, mintha november közepe], 2022)
Szerhij Zsadan portréját Mariusz Kubik fényképezte, a Harkiv Hotel borítóját Pavlo Makov (a page from Abracadabra 1) című festményének felhasználásával Féder Márta tervezte.