Mit tennél azért, hogy a gyermeked igazán biztonságban tudd? Vagyis inkább mit nem? Szülőként egyértelműnek látszanak a határok, de kamaszfejjel, tapasztalat nélkül semmi sem egyértelmű. Ezért az egyik legfontosabb dolog, amivel tisztában kell lenniük a tizenéveseknek, hogy mindig van kiút, mindig van kihez fordulni – még a legdurvább helyzetekben is.
Ornella Della Libera nápolyi rendőrnő, hosszú évek óta foglalkozik gyermekvédelemmel, fellép az erőszak és a bántalmazás minden formájával szemben. A munkája során tapasztalt esetek ösztönözték arra, hogy könyvet írjon. A most megjelent Durva című kötete lehetőséget kínál, hogy nehéz, olykor tabunak számító témákról beszélgethessenek egymással a kortársak – akár felnőttek bevonásával is – otthon vagy az iskolában. Erre a hiánypótló könyvre hívja fel a figyelmet Gyurkó Szilvia, gyermekjogi aktivista, a Hintalovon Alapítvány alapítója. És ha van kedvetek, legyetek ott ti is, írjátok be a naptáratokba, hogy Fiala Borcsa kérdezi majd Gyurkó Szilviát és a Felelős Szülők Iskolája ügyvezetőjét, Tibenszky Moni Lisát október 13-án, a Margó Fesztiválon.
Gyurkó Szilvia írása a Nyugati tér blognak
A Durva című könyvet nehéz a hagyományos módon ajánlani, mert ki szeretne olyan témákról olvasni, mint az internetes zaklatás, a pedofília vagy gyermekkori játékfüggőség. Elemi vágyunk menekülni, ha csak szóba is kerül ilyesmi, és hinni, hogy a mi gyerekünk nem lehet érintett, a nekünk fontos gyerekek védettek ezektől.
Ez azonban nincs így. Nincs immunitása senkinek, a legjobb családnak sem, ezért érdemes Ornella Della Libera igaz történeteit elolvasni, ahelyett, hogy elhallgatnánk ezeket. A szerző – aki egy olasz rendőrnő – könnyen olvasható és egyszerű nyelven ír, az érintett gyerekek iránti nagy-nagy tisztelettel, nem hibáztatja őket vagy nem értetlenkedik a történetükön, hanem elfogadással fordul feléjük a kialakult helyzetekben. Miközben egyértelművé teszi, hogy az erőszak, a bántalmazás, a visszaélés, a kényszerítés mindig annak a felelőssége, aki elköveti. Soha nem az áldozaté.
A Durva ráadásul nem aggódó szülőknek íródott, hanem kamaszoknak. Olyan gyerekeknek, akik szerintem pontosan tudják, hogy az őket körülvevő világ, bár biztonságosabbá tehető, de sohasem lesz 100%-ban védett.
Ezért is jó megismerni mások történetén keresztül azokat a mintázatokat, ahogyan a potenciális elkövetők manipulálni, behálózni vagy kényszeríteni próbálják a gyerekeket, s azt is, hogy ilyen helyzetekben mi segített, hogyan tudott beavatkozni az írónő által is képviselt olasz rendőrség.
Miközben a könyvet olvastam, egyrészt az Éves Gyermekjogi jelentés legutóbbi kiadása jutott eszembe, és abból az az adat, miszerint több mint 145 000 (!) gyerek esetében kapott jelzést a magyar gyermekvédelem arról, hogy az illető fiatal bajban van. Ezek nem mind olyan súlyú rendőrségi ügyek, mint amilyenek a könyvben szerepelnek, de mindenképpen felhívják a figyelmet, hogy sok olyan gyerek él közöttünk, akinek a gyermekkora igen távol esik az ideálistól, és esetükben a közösség figyelme, összefogása, felelősségvállalása nagyon fontos (lenne).
Ráadásul a Durvában szereplő történetek abszolút 21. századiak. Az online tér, az internet, a digitális kapcsolattartás meghatározó része a gyerekek életének – az Éves Gyermekjogi jelentés adatai szerint ebből a szempontból mindegy, hogy egy gyerek olasz vagy magyar, a 11 évesek többsége már fent van a közösségi oldalakon, és a 7–8 évesek 10%-a is komoly napi képernyőidővel rendelkezik.
Az olvasó kamaszok magukra ismerhetnek – ha a történetekben nem is, de a körülményekben, az életmódban, a bűncselekmények hátteréül szolgáló életeseményekben mindenképpen: legyen szó akár egy híres énekes koncertjére szóló bejutásról, vagy titkos bulizásról.
A Durva olvasása közben tehát több szinten is a saját életére ismerhet az olvasó (legyen akár felnőtt, akár gyerek), ezért óhatatlanul is felmerül a kérdés, hova lehet fordulni, mit lehet csinálni, ha megelőzésről, vagy adott esetben egy már kialakult ügy kezeléséről van szó.
Az egyik legfontosabb, hogy bár az ellátórendszer működhetne jobban, és lehetne (sokkal) sűrűbb szövésű a védőháló a gyerekek körül, van hova fordulni. Az állami és civil ellátóhelyeket itt gyűjtöttük össze: https://yelon.hu/2020/05/25/ide-fordulhatsz-ha-bajban-vagy/
S a nehéz témákról való beszélgetésekhez is próbáltunk segítséget nyújtani mindenféle hasznos anyagokban:
A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések kapcsán: https://hintalovon.hu/termek/szexualis-zaklatas-emailkurzus/
A bántalmazásokról: https://hintalovon.hu/termek/bantalmazasrol_szuloknek-6-napos-e-mail-kurzus/
A telefonhasználatról: https://hintalovon.hu/termek/mit-mondj-ahelyett-hogy-elveszem-a-telefonod/
És a digitális szülőségről: https://hintalovon.hu/termek/hogyan-legyel-eleg-jo-digitalis-szulo-7-napos-email-kurzus/
Mi, a Hintalovon Alapítványnál, azt valljuk, hogy a szülőség tanulható, és minden krízis egy lehetőség arra, hogy a gyerekkel való kapcsolatunk (és abban mi magunk is) tovább fejlődjön.
Miközben a Durvában szereplő esetek kevés gyerekkel fordulnak elő a valóságban, valójában nem tudjuk, hogy ki lesz ténylegesen áldozat. A kockázat létezik.
Ezt a könyvet azért is tartjuk nem csupán jó, de fontos kiadványnak is, mert lehetőséget ad nehéz témákban való beszélgetésekhez, tabuk lebontásához, és ahhoz, hogy megerősödjünk abban szülőként, hogy a gyerekeinkért akkor tudunk a legtöbbet tenni, ha a valóságot nem letagadjuk vagy elhazudjuk, hanem megismerjük és közösen felkészülünk rá.