Egy a megszállottságára valamit adó gyűjtő soha nem áll meg félúton. Ezért, ha festményekről van szó és beleszeret Reigl Judit alkotásaiba, operarajongóként Maria Callas minden milánói szerepléséről őriz felvételt egy kivételével, éremgyűjtőként az 1910-es monarchiabeli fizetőeszközt leszámítva korábban és később is minden megvan a sorozatban: egyik sem gondolkodik, hogy mit tegyen, ha szembejön vele az, ami még hiányzott a gyűjteménye teljességéből. Ugyanez igaz a Joyce-olvasókra is.
Hoványi Márton írása a Nyugati tér blogon
Szűk elithez tartozik az, aki elmondhatja magáról, hogy olvasta az idén százéves Ulyssest.
Cserébe, aki akár ezt, akár a magyarul Ifjúkori önarcképként fordított regényt, netalán a Kamarazenét vagy a Dubliniak novelláit olvasta, tisztában van vele, hogy gyűjtővé vált és ezzel, vérmérséklete szerint, hosszú, sőt, akár élethosszig tartó feladata is adódott. James Joyce művészete ugyanis összefüggéseiben bomlik ki igazán. Ezért az, aki például a méltán leghíresebb Ulysses főhősei közül Stephen Dedalus karakteréről élvezettel olvasott, nem fog tudni ellenállni a kísértésnek, hogy az egyetlen főszereplőként azonos nevű figura 1916-ban publikált regényét, az Ifjúkori önarcképet elolvassa. Csakhogy ez a regény adatolhatóan abból a posztumusz publikált regényből építkezik, amelyet éppen most jelentet meg Kappanyos András fordításában a Helikon Kiadó. Ez a Stephen Hero. Aki tehát érteni akarja az Ulyssest, az nem tudja ezt az eredetileg 1903-ban elkezdett, de csak jóval később, az 1940-es években publikált, nem mellesleg töredékes formában ránk maradt regényt kihagyni. A híres joyce-i Stephen karakter értelmezéséhez ez az utolsó, hiányzó láncszem.
Kappanyos András fordításában, Váradi Zsolt borítótervével
De nem csak a gyűjtők számára jelenthet kuriózumot ez a mű. Mindazok, akik az egyetemi élet, a fiatalok 20. század eleji, entellektüel körökbe való belépésének hiteles mását szeretnék kiolvasni a század egyik legnagyobb hatású írójának a tollából, a Stephen Hero számukra is íródott. Az olyannyira egybefüggő életműben ez az egyetlen prózai munka, ahol Dublin városától elszakad Joyce szöveguniverzuma, még akkor is, ha ez csak epizodikus váltás, de térpoétikailag jelentős kivétel. James Joyce magyarországi fordítói közössége és kiemelten a Stephen Hero fordítója, Kappanyos András elévülhetetlen érdemeket szereztek Joyce érthető és élvezetes, gördülékeny tolmácsolásában. Az egyetlen bravúr, aminek még híján vagyunk a grandiózus életmű kapcsán, az a Finnigans Wake hírhedten fordíthatatlan szövege. Reméljük, hogy a Stephen Hero után, amely az életmű realista ábrázolási szakaszához tartozik, a túlvégen elhelyezkedő, szürreális nyelvi műalkotásnak tekinthető munkát is a kezünkbe adják a fordítók. Bár azt szokták mondani, hogy kevesen kezdik Joyce olvasását a Stephen Hero regényével, éppen az elbeszéléstechnika 20. század végi, angol mintáit követő munka az olvashatóság szempontjából akár ideális kezdete lehet ennek a nagy ívű szellemi kalandnak. Ennek alapján a magyar Joyce-rajongóknak a lánc többi szemének megértése miatt kulcsfontosságú a Stephen Hero olvasása, a Joyce-szal ismerkedőknek pedig a posztmodern és a kortárs irodalom radikális fordulatainak előkészítő szövegeként kell, hogy kiérdemelje a figyelmet.