Ki ne ismerné a tavaly 95. születésnapját ünneplő Micimackót, kicsik és nagyok kedvencét? Az biztos, hogy történeteiben minden generáció megtalálja a számára fontos, neki szóló üzenetet. De vajon azt is tudjátok, hogy mi Tigris kedvenc eledele, és hogy hívták Malacka nagyapját, vagy milyen véleménnyel van saját magáról Füles?
Csatlakozzunk Róbert Gidához és barátaihoz a Százholdas Pagonyban, és mindenre fény derül! A klasszikus E. H. Shepard rajzait idéző Kincset érő barátok című meseválogatásból megtudhatunk egyet s mást A. A. Milne fantasztikus karaktereiről. Hoztunk is egy részletet a legapróbb és legkedvesebb Malackáról Horváth M. Zsanett fordításában itt, a Nyugati tér blogon.
Disney: Micimackó – Kincset érő barátok
Egy verőfényes délután Micimackó, Róbert Gida és Malacka baráti sétára indultak. Róbert Gida félvállról megjegyezte:
– Mellesleg ma láttam a zelefántot.
Telt-múlt az idő, Malacka és Micimackó úgy határozott, hogy lassacskán ideje hazaindulni, és átsétáltak együtt a Pagonyon.
Egyszer csak Micimackó ünnepélyesen bejelentette:
– Elhatároztam valamit, Malacka.
– Mi lenne az, Mackó?
– Elhatároztam, hogy fogok egy ZELEFÁNTOT – hangzott a válasz.
Malacka egy szót sem szólt, de csak azért, mert sajnálta, hogy ez nem neki jutott az eszébe előbb.
Ám hamar túltette magát a csalódottságon, és segített kifundálni Micimackónak a zelefántfogás mikéntjét.
Jó ötletnek tűnt egy Nagyon Mély Veremmel kezdeni a dolgot: egy csapdával, jó közel a zelefánthoz, hogy a zelefánt tüstént belepottyanjon.
Micimackó és Malacka azután eltűnődött, vajon hogyan tudnák ott tartani a megfogott zelefántot…
– Tételezzük fel, hogy el akarsz fogni engem – morfondírozott Micimackó. – Hogy csinálnád?
Malacka eltöprengett a feladványon, majd elmagyarázta, hogy Csapdát állítana, amelybe mézet tenne, hogy az illata odacsalja Micimackót.
Ennek hallatán Micimackó rögvest belefeledkezett a ragacsos-nyúlós méz illatába, Malacka pedig el is küldte mézért, amíg nekilátott a Nagyon Mély Verem kiásásának.
Otthon Micimackó már csak egy árva csupor mézet talált a polcon. Hová lett a többi?
No mindegy, sebaj. Bizonyára ez is megteszi.
Kis idő múltán Micimackó visszatért a mézescsuporral, és leengedte Malackának a verem mélyére.
– Ez minden, ami maradt? – kérdezte Malacka csalódottan. Micimackó töredelmesen bevallotta, hogy útközben bizony megkóstolta a mézet, de csak a biztonság kedvéért, hogy tényleg méz-e, nem valami más – hiszen lehetne akár sajt is.
Malacka elhelyezte a csuprot a verem alján, majd jó éjszakát kívántak egymásnak, és megbeszélték, hogy reggel az lesz az első dolguk, hogy eljönnek megnézni, vajon hány zelefánt esett csapdába a veremben.
Az éjszaka közepén Micimackó arra ébredt, hogy furcsán mocorog a pocakja. Tudta, mit jelent ez a furcsa mocorgás – MEGÉHEZETT! Odabotorkált a kamrához, és felnyúlt a polcra a mézescsuporért. Ám a csupornak HŰLT HELYE volt!
Micimackó kótyagosan járkált fel-alá, közben zavarodottan motyogott magában, végül eszébe jutott, hogy a Verembe tette az utolsó csupor mézet, zelefántfogás céljából.
– A nemjóját! – kiáltott fel, majd visszamászott az ágyba.
Ám sehogy sem jött álom a szemére, és hamarosan bárányok helyett már zelefántokat számolgatott…
De hiába. Kiugrott az ágyból, és egyenesen a Malacka által kiásott Nagyon Mély Veremhez rohant.
A Verem alján ott virított az utolsó mézescsupor. S noha a java részét már befalta, még maradt az alján egy nyalintásnyi.
Micimackó a csuporba dugta a fejét, és majszolni kezdett.
Közben Malacka is felriadt, a gondolatai még mindig a zelefánt körül kavarogtak. Például…
„Mi van, ha a zelefánt nem rajong különösebben a malacokért?”, és egyéb aggasztó kérdések merültek fel a fejében.
Azzal próbálta vigasztalni magát, hogy Micimackó is ott lesz. De mi van, ha a mackókat se kedvelik ezek a fránya zelefántok?
Úgy döntött, hogy bátran megnézi a Csapdát, hátha benn rekedt már egy zelefánt. Dünnyögve elindult.
– Jaj nekem, ó, jaj nekem, ó, jaj! – Amikor a Veremhez ért, belekukucskált.
Abban a pillanatban hangos bőgés harsant a Veremből, Malacka pedig eliszkolt, olyan ijedten szedte a kis lábait, ahogy csak egy kismalac képes.
– Segítség! Segítség! – visítozott. – Egy Orzasztó Belefánt! Segítség! Egy Terrentő Telefánk!
És meg sem állt Róbert Gida házáig.
– Mi történt, Malacka? – kérdezte Róbert Gida.
Malacka felvázolta a zelefántos helyzetet, és hogy ekkora böhöm kobakot még életében nem látott, akkora volt, mint egy csupor…
Róbert Gida visszakísérte Malackát a Csapdához. Ő is hallotta a hangokat a Verem mélyéről. Ám amint belenézett, kitört belőle a nevetés. Úgy kacagott, hogy a könnye is kicsordult…
A rémes hang forrása Micimackó volt, akinek beleszorult a feje a csuporba, ezért NEKIVEREGETTE egy fa gyökerének.
Ebben a pillanatban sikerült kihúznia a fejét, és amikor Malacka megpillantotta Micimackót (a zelefánt helyett), rádöbbent, hogy milyen butuskán viselkedett.