Mindannyiunk csacsi öreg medvéje, Micimackó idén ünnepli 95. születésnapját. A. A. Milne története először 1926-ban jelent meg Nagy-Britanniában E. H. Shephard rajzaival, azóta pedig világszerte töretlen sikerrel lopja be magát a kicsik és nagyok szívébe. Több generáció nőtt fel Micimackó és barátai kedves kalandjait olvasva, hallgatva vagy nézve. Az évforduló alkalmából Micimackó magyar hangját, Mikó Istvánt kérdeztük, mit jelentett számára a hangját kölcsönözni a Csekélyértelmű Medvebocsnak.
– Ki a kedvenc karaktere a meséből?
– Nem mondhatok mást, mint a Micimackót. Nemcsak azért, mert nagyon sokszor kölcsönöztem neki a hangomat, hanem valóban ez a kis figura a maga egyszerű, kedves, néha butácska lényével, mindig a szeretetet sugározza. Őt soha nem tudják megbántani, ő az, aki mindenkit tisztel és szeret a környezetében – ez szerintem nagyon szimpatikus jellemvonás.
– Gondolt valaha arra, hogy szívesebben kölcsönözné hangját egy másik figurának?
– Alkalmanként, amikor esetleg mesélek a könyvből, mindig próbálom belehelyezni magam a többi karakter lényébe, hangjába. Igazából mindegyiket kedvelem, tehát ha mondjuk csak a Tigrissel vagy csak a Nyuszival kellene foglalkoznom, nyilván akkor neki is teremtenék egy karakteres hangot, és azt használtam volna, de én boldog vagyok azzal, hogy a Micimackó – nem bőrébe, hanem – hangjába bújhattam.
– Emlékszik, milyen élmény volt a legelső alkalom, amikor Micimackóként szólalt meg?
– Nagyon jó volt! Annak idején a Pannónia Filmstúdióban vettük fel az első mozifilmet, szerintem az a rajzfilm a legjobb, a többi is nagyon helyes és jó, de hát mindig az első a legkedvesebb. Arra emlékszem, hogy a kollégákkal annyira élveztük egymás hangját és helyzetét, hogy aki nem szerepelt épp abban a tekercsben, azaz abban a jelenetben, amivel dolgoztunk, az sem ment ki a büfébe. Örömmel néztük egymást, hogyan, milyen vicces módon lényegül át a kollégánk azzá a figurává, akit éppen megjelenített hangban.
– Mi volt az első benyomása erről a produkcióról?
– Igazából ez az első olyan hangminta, amit megrendelésre kellett elkészíteni. Castingoltak – el kellett küldeni Amerikába a Walt Disney-hez a felvételeket, és vártuk a döntésüket. Így elmondhatom, hogy egy komoly válogatás után lettem pont én ennek a figurának a hangja. Azt hiszem, jól választottak Amerikában, mert gyakorlatilag életem 25–30 éve telt úgy, hogy kölcsönadtam a hangomat Micimackónak. Ez nekem mindenképp jó befektetés volt.
– A gyerekeinek is olvasta ezeket a meséket?
– Nem emlékszem, hogy olvastam-e. Valószínűleg igen, bár ők pechesek voltak, mert amikor születtek, akkor én nagyon elfoglalt voltam, majdnem minden nap játszottam. Tehát az egyik legjobb részt – legnagyobb sajnálatomra az esti meséket – ki kellett hagynom, mert elmentem dolgozni. Ezt zokon is vették. Később, mikor nagyobbak lettek, kérdezték, hogy miért nem velük játszom, miért kell elmennem „játszani”. Nehéz volt elfogadniuk, hogy nekem ez a munkám, ami boldogsággal tölt el.
– Mi az, ami a Micimackóban ennyire időtálló, hogy a történet generációk kedvence?
– Ezek nem olyan mesék, mint például a magyar népmesék vagy általában a népek meséi, amelyekben sok-sok szépség van, de bizonyos erőszakos cselekmények is megtörténnek, most ne beszéljünk arról, hogy a királyfi megöli a sárkányt vagy egyéb apró dolgok, a Micimackó pusztán a szeretetről, a barátságról, a mindennapokban egymással közösen töltött életről szól, és ez mindig megtalálja az utat az olvasóhoz. Szerintem ez a titka: a szeretet, ami árad ezekből az írásokból.
Hallgassatok meg egy Micimackó történetet Mikó István felolvasásában itt: