A betegségről szóló történetek sokszor elriasztják az olvasót. Én is azok közé tartozom, aki félve nyúl az ilyen típusú könyvekhez. Sokkal könnyebb homokba dugni a fejünket, kizárva a halálnak csak a fuvallatát is. Akkor miért olvassak más szenvedéséről? Miért keresném önként a nyomasztó hangulatú történeteket? Milyen tanulsággal szolgálhat számomra valakinek a betegsége? A nemrégiben olvasott Yalom-könyv (Minden mulandó, írásom róla itt), mely az elmúlás és a halál kettősével foglalkozik, segített a megoldásban. A válaszom nagyon egyszerű: a mulandósággal kezdődhet az igazi életünk.
Berta Péter írása a Nyugati tér blogon
Sokszor kerülhetünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, az életünkben minden rendben, úgy ahogy van. Nem kellenek újabb erőfeszítések, szépen csendben, beletörődve éljük napjainkat. És ezzel talán nincs is semmi gond. Viszont előfordul, hogy egy váratlan esemény, egy betegség, vagy egy közeli hozzátartozó, barát halála fordulópontot hoz. Ilyenkor feltesszük magunknak a kérdést, hogy hol tartunk az életünkben, megtettünk-e mindent, amit szerettünk volna? Kimondatlan szavak, megbocsáthatatlan sérelmek kerülnek felszínre, hogy felrázzanak, változás felé sodorjanak. Közben pedig reménykedünk, hogy jobb emberré válhatunk.
Suleika Jaouaddal ugyanez történt. Harmonikus családban nevelkedett, amikor végzett a tanulmányaival, új városba költözött, és találkozott egy neki szimpatikus férfival. Az élete azonban gyökerestől megváltozott, mikor leukémiát diagnosztizáltak nála. A fényes jövő, a boldog élet reménye pillanatok alatt még azelőtt szertefoszlott, mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Két királyság határán című könyve több évig tartó küzdelmét meséli el. Életét a kórházban, kemoterápiák sora, véget nem érő tánc élet és halál határán. És a sorok között ott vannak az élet nagy, megválaszolhatatlan kérdései.
„A diagnózis óta valami bizarr pörgés hajtott; adrenalin és félelem tüzelte a szervezetem, mindenáron erőltetett optimizmus száguldott az ereimben. A csontjaimat és velőmet marcangoló, halálos kór, a kórterem nyomasztó spártaisága, a rám váró kemoterápia borzalmas mellékhatásai – biztos voltam benne, hogy egyik sem törhet meg. Sőt, ez mind csak megerősít! Ki tudja?”
A Két királyság határán első része leginkább Suleika betegségével foglalkozik. Az őszinte, olykor erőteljes képiséggel bíró sorok nagyon megterhelőek tudnak lenni. Olvasóként szembesülünk azzal, hogy nem csupán a szerző, hanem a közvetlen hozzátartozói életét is mennyire összekuszálja a rák. A trauma megváltoztatja a világról való gondolkodásukat. Kívülállóként is oldalról oldalra felkavart a történetük, gombócot éreztem a torkomban. Az járt a fejemben, hogy lehet valaki ennyire erős? Megannyi szenvedés és fájdalom ellenére is kitart, bízik és cselekszik. Egészen biztos, hogy ez a könyv átértékelteti velünk a hétköznapi, egyszerű problémáinkat.
Ahogy olvastam, alig vártam, hogy a történetben elérjek oda, ahol a betegséget már maga mögött tudhatja a szerző. Érdekelt, hogy milyen emberré válik valaki, akinek az elmúlt évei arról szóltak, hogy bármikor meghalhat. Újra lehet kezdeni mindent, visszatérve a kezdetekhez, vagy elölről, szépen, lassan építkezve térhetünk vissza a való életbe? A betegség terhét magunk mögött lehet hagyni?
Megkönnyebbüléssel töltött el a több hónapos utazás, a sorstársak felkeresése, a sorsok összefonódása. A sorokban rejlő erő és bölcsesség levette rólam a nyomasztó terhet.
„Ha a betegségemre gondolok – és elvonatkoztatok attól, hogy milyen hatással járt mindazokra, akik körülvesznek –, akkor a válasz: nem, ha tehetném sem csinálnám vissza a diagnózist. Nem mondanék le mindarról, amit elszenvedtem, ha ennyi mindent nyerhettem általa.”
Suleika közvetlen és őszinte stílusa sokat segített abban, ne adjam fel az olvasást. A Két királyság határán szerzője olyan hangon szólal meg, ami nagyon megnyerő. Mindez lehet, hogy nagyon fura és ellentétes a téma miatt, azonban lehet, ezért válik ez az olvasmány maradandó élménnyé, ezzel sikerül kompenzálnia, hogy ne forduljak be teljesen, hogy ne kerekedjen felül rajtam a fájdalom és a lehangoltság.
Ebben a kötetben nincsenek közhelyek, nincs mártírság. Csak maga a valóság minden pozitív és negatív hozadékával együtt, két királyság határán…