„Hogyan történt? Ezt kérdezi ma minden magyar zsidó és nem zsidó, aki ismerni akarja az utolsó esztendők tragédiájának történetét.”
Munkácsi Ernő a katasztrófa után alig két évvel megjelent visszaemlékezése, a Hogyan történt? a magyar zsidóság deportálásának nehéz, ellentmondásos nézőpontból megírt krónikája (korábban ajánlót is közöltünk a kötetről a holokauszt nemzetközi emléknapján). Munkácsi a Horthy-korszakban a neológ zsidó közösség főtitkára, jogász, 1944-től pedig a német nyomásra létrehozott, a német és magyar hatóságokkal kooperálni kényszerülő budapesti Központi Zsidó Tanács főtitkára. A Hogyan történt? a holokauszt tragédiájának fontos korai összegzése és értelmezése, Munkácsi személyes számvetése a Zsidó Tanács felelősségével, válasz az ellenük felhozott vádakra, és helyenként elkeseredett kísérlet a szervezet felmentésére. A könyv eredeti megjelenésének 75. évfordulójára Bohus Kata, Csősz László és Laczó Ferenc történészek jegyzeteivel és kísérőtanulmányaival, valamint korábban nem közölt forrásokkal kibővített új kiadása jelent meg, amit csütörtökön, a Rumbach utcai zsinagógában mutatunk be.
Laczó Ferenc írása a Nyugati tér blogon
A rendszerváltást követő évek Budapestjén felnőve számos alkalom nyílt foglalkozni a holokauszt letaglózó tragédiájával. A téma akkoriban kifejezetten újnak számított. Abban a leegyszerűsítő hitben nőttünk fel ugyanis, hogy egy évtizedeken át csaknem teljesen elhallgatott, a magyar kultúrában és a közbeszédben egyaránt marginalizált korszakos bűntettel és többgenerációs traumával – ahogy a huszadik századi magyar és tágabb regionális történelem komplex és véres valóságának egészével – való érdemi foglalkozás csak a mi generációnk számára vált végre lehetségessé.
Amikor 2004–05-ben elkezdtem doktori disszertációm kutatásának előkészítését, engem akkor is alapvetően az a kérdés motivált, hogy mi minden került Magyarországon mindmáig elhallgatásra – és hogy miként lehetne e lappangó anyagokat feltárni és érzékeny módon feldolgozni.
Így jutottam el hamarosan a második világháborús évek során, egészen 1944-ig erősen redukált példányszámban, de még kiadásra kerülő magyar zsidó kiadványokhoz. E kiadványok több száz, a szélesebb közönség számára alighanem csak kevéssé ismert magyar zsidó értelmiségi szerteágazó intellektuális tevékenységébe, kortárs reakcióiba, és az egyre kevésbé értett rettenetes fejlemények értelmezési kísérleteibe adnak páratlanul részletes betekintést. A források feldolgozásával szándékolatlanul is az Egyesült Államokban épp akkoriban futó, később hat kötetben kiadott Jewish Responses to Persecution alapkoncepcióját – mely nagyprojekt célja az áldozati oldalra kényszerített személyek a zsidóüldözésre adott kortárs válaszkísérleteinek feltárása volt – adaptáltam a nagyrészt még feltárásra váró (általam csak bizonyos szempontokból reprezentatív mintán kutatott) magyar anyagokra.
Bár az általam vizsgált magyar zsidó kiadványok mindegyikének sokszínű hozzájáruló gárdája volt, akiket elsősorban az egyre szigorodó zsidóellenes diszkrimináció és az egyre brutálisabb üldöztetés kényszerített azonos platformra, e források feldolgozása leginkább a neológ – magyar zsidó, valláshű, jellemzően modern szemléletű – elit gondolkodásába és súlyos dilemmáiba engedett betekintést.
Munkácsi Ernő e közegnek volt komoly tekintéllyel rendelkező, konzervatív reformer beállítottságú, módfelett tevékeny tagja. Horthy korabeli markáns hozzájárulásaival, konstruktív, bár olykor ellentmondásos javaslataival tehát doktori kutatásaim során találkoztam először. Egyedi nézőpontja és sokrétű érvelése már ekkor megragadott.
Disszertációm lezárását követően – részben Laura Jockusch úttörő jellegű könyve által inspirálva, részben Csősz László későbbi szerkesztőtársam az EHRI projekt keretében küldött szívélyes felkéréseire reagálva – kezdtem foglalkozni a háborús éveket követően megjelent magyar zsidó kiadványokkal, melyek a közelmúlt példátlan emberi katasztrófájáról próbáltak beszámolni. Bár eleinte leginkább az 1940-es évek második felében szemlátomást lázasan kutató és publikáló Lévai Jenő munkássága foglalkoztatott, így is váratlanul hamar visszajutottam Munkácsi Ernőhöz.
Munkácsi Hogyan történt? című, szokatlan szemszögből írott történelemkönyve ugyanis a háborút követő évek egyik legjelentősebb teljesítménye (a könyv eredetileg 1947-ben jelent meg). Lapjain a szerző a népirtás idején főszerepet játszók cselekedeteit próbálja értelmezni, a Központi Zsidó Tanács tagjainak nézeteivel és mélyen ellentmondásos tevékenységével kapcsolatban – melyben Munkácsi Ernő egykori pesti hitközségi főtitkár személyesen is involvált volt – pedig alighanem a legrészletesebb és legértékesebb forrásunk.
Ahogy a disszertációs kutatásommal gyakorlatilag párhuzamosan futó washingtoni nagyprojekt részleteiről csak utólag értesültem, úgy azzal sem voltam tisztában a Hogyan történt?-tel való eredeti foglalkozásom idején, hogy Munkácsi Ernő kanadai rokonai, elsősorban Peter Munk idős vállalkozó, épp e könyv angol nyelvű kiadását tervezik. Komoly meglepetésemre szolgált Doris Bergen torontói professzor telefonhívása, melyben arról számolt be, hogy a szöveg Lengyel Balikó Péter által készített angol nyelvű fordítása készen áll, és a megjelenésre váró kötethez a Munk család tagjai még komoly tudományos apparátust szeretnének készíttetni.
Így kezdődött meg az a sok hónapos munkafolyamat, mely a kötet minden sorával való intenzív foglalkozást indukált. E munkafolyamat koordinálását Nina Munk – amerikai újságíró, Peter lánya, az általunk tárgyalt történethez számos személyes szálon is kötődő leszármazott – vállalta. A személyes háttér érzékeltetéséül: míg Nina anno tizenéves apja – Munkácsi Ernő unokaöccse – a Kasztner-vonat utasaként menekült meg, a később öngyilkosságot elkövető nagyanyja kénytelen volt megtapasztalni Auschwitz borzalmait.
Ez pedig tudományos pályám egyik legösszetettebb és legizgalmasabb együttműködéséhez vezetett. Könyvkiadási projektünk egyrészt nemzetközi tudományos projekt volt, ugyanakkor a fájdalmas családi múltfeldolgozásnak is lényeges része, a múlt ambivalenciáinak megértésére tett kétféle, ugyanakkor szorosan összehangolt kísérlet.
Az eredmény – melyet Bohus Katával és Csősz Lászlóval közösen immár a magyar közönség igényeihez igazítva jelentetünk meg az eredeti kiadás 75. évfordulóján – remélhetőleg érdemi bepillantást nyújt Munkácsi Ernő feloldhatatlan dilemmáiba, és talán e korszakos drámával és tragédiával kapcsolatos (részben túlritualizált, részben akadozó) közbeszéd megújításához és adekvátabbá tételéhez is hozzájárulhat.