Élj úgy, hogy ne félj meghalni


Tizenkét évvel ezelőtt a Park Könyvkiadó A Schopenhauer-terápia megjelentetésével kezdte el Irvin D. Yalom életművét bemutatni a magyar olvasóknak. Az eltelt évek alatt az amerikai pszichiáter népszerűsége folyamatosan növekedett, mára pedig a téma iránt érdeklődő olvasók számára is megkerülhetetlen szerzővé vált. Idén tavasszal jelenik meg magyarul Yalom tizenötödik műve, a Minden mulandó.

Berta Péter írása a Nyugati tér blogon

Irvin D. Yalom 1931. június 13-án született Washingtonban. Szülei Oroszországból vándoroltak be az első világháború után. Már kiskorától fogva szerette a könyveket, az olvasást egyfajta menedéknek tekintette. Egészen hamar egyértelművé vált számára, hogy az útja a pszichiáteri, orvosi hivatás. Az írásait kezdetben szakmai folyóiratokban publikálta, míg első könyve, A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata 1970-ben jelent meg, és mind a mai napig aktuális szakirodalma a terapeutáknak és az átlagolvasóknak egyaránt. Irvin D. Yalom az elmúlt több mint ötven évben tucatnyi szakmai és szépirodalmi könyvet publikált.

Írásaiban számos témát körbejár, de mind közül – számomra legalábbis – a legkiemelkedőbb a halál témaköre. A halál témakörét a legtöbb baráti vagy családi beszélgetésben elég erőteljes elutasítás kíséri, tabunak számít. Már maga az elmúlás gondolata, a halál közelsége rettegéssel tölti el az embert, szorongással nehezítve a mindennapjait.

Singer Magdolna író, gyászkísérő írása Irvin D. és Marilyn Yalom Életről és halálról című könyvéről

A Szemben a nappal című könyvét, mely erőteljesen és kiemelten foglalkozik a halál témájával, első alkalommal félve vettem a kezembe. Sokkolt. Kényelmetlenül éreztem magam, mikor olvastam, mielőbb le akartam tudni. Feltettem magamnak a kérdést, miért van erre szükségem? Miért akarok több száz oldalon mások haláláról olvasni? Felületesen, de végigolvastam a könyvet. Egy-két évvel később került újra a kezembe, ismételt bizalmat szavaztam neki. Ekkor már megértettem, miért van szükség az ilyen írásokra. A halál elkerülhetetlen része az életünknek. A félelem okozta szorongás és gyász az egész életünket képes megmérgezni, viszont a kötetben található terápiák és módszerek kellő alappal vértezik fel az olvasót a nehézségek leküzdésében.

„A valóság nem csupán az, ami odakinn van, hanem bizonyos mértékig az is, amit valamennyien felépítünk, kreálunk magunknak.”

A magyarul most megjelenő, Minden mulandó. Tíz pszichoterápiás történet címet viselő könyv fő témája szintén a halál, az elmúlás. Viszont jóval könnyedebb – ha lehet így fogalmazni. A terápiás történetek, azok hétköznapisága sokkal emberibbé teszik, kapcsolódhatunk a szereplőkhöz, belehelyezkedhetünk az életükbe. Hiszen a könyvben tárgyalt esetek jelen lehetnek a mindennapjaink során is.

Számos olyan kérdésre kell megtalálnunk a saját életünkben is a választ, amellyel a történetek szereplői szembesülnek. Tényleg képesek vagyunk olyan erős kapcsolatokat kialakítani, amelyeknek nem is igazán tulajdonítunk nagy jelentőséget, csak akkor, amikor már elmúlt, véget ért? Mi történik, ha minden összedől és semminek nem látjuk már értelmét? Csendben szenvedünk, vagy belevetjük magunkat az életbe és elkezdünk felelőtlen döntéseket hozni? Meddig őrizhetjük meg a fiatalkori énünket? Az öregedés és a halál közeledtével is maradhatunk örökké huszonévesek? És ha mindig mindent és mindenkit mi irányítottunk, akkor hetvenéves korunk felett is dominálhatunk? És vajon hova fordulhat az, aki foglalkozásából adódóan nap mint nap szembesül a halállal?

„Létezik egy Schopenhauer-idézet, amelyik a szerelmi szenvedélyt a vakító naphoz hasonlítja. Amikor az idősebb éveinkben ez a ragyogás veszít az erejéből, hirtelen ráébredünk a csillagos égbolt csodájára, amit addig elhomályosított, eltakart a nap. Az ifjúság olykor zsarnoki szenvedélyeinek elmúlásával képessé váltam arra, hogy jobban megbecsüljem a csillagos égboltot és az élet minden csodáját; olyan csodákat, amelyeket korábban észre se vettem.”

Rengetegen küzdünk azzal, hogy elkerüljük az elkerülhetetlent, szinte bármit megtennénk, kérjünk akár orvosi segítséget vagy dughatjuk fejünket a homokba is. Lehet, hogy van, ami ideiglenes megoldást nyújt, ugyanakkor kockázatot is jelent, ha feladjuk a belső énünket, hiszen akár önmagunkat is elveszíthetjük.

Yalom Minden mulandó című új könyvének olvasása elvehet pár órát, pár napot az életünkből. Viszont, ha kellő odafigyeléssel olvassuk és nyitottan állunk a témához, ennek a többszörösét adhatja vissza.