Szűcs Péter, a Dharma – Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig című regény szerzője, lelkes olvasója a hindu szerzetesből lett motivációs tréner, Jay Shetty magyarul is megjelent, Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes című könyvének, ezért megkértük, írjon nekünk arról, mit is jelent a dharma, hogyan találhatunk rá arra az érzésre, hogy jó helyen vagyunk, és jó időben.
Szűcs Péter írása a Nyugati tér blogon
„A múltbéli hiedelmeink, tévhitek és önbecsapások könnyedén keresztbe tehetnek a fejlődésünknek. A félelmeink eleve megakadályozzák, hogy új dolgokat találjunk ki. Az egónk nem engedi, hogy új dolgokat tanuljunk, hogy nyitottak legyünk a fejlődés lehetőségére. Ja, és furcsamód senkinek nincs ideje arra, hogy változtasson. De ha átöleled a dharmádat, megtörténik a csoda” – írja Jay Shetty Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes című könyvében. Shetty évezredes múltra visszatekintő gyakorlati tudnivalókat oszt meg az olvasóival: hogyan léphetünk túl mindennapi rossz beidegződéseken, hogyan élhetünk tudatosan és találhatjuk meg a saját utunkkal együtt a lelki békénket, vagyis a dharmánkat. A dharma tehetségből, szenvedélyből és szolgálatból áll. Ezek együttese adja ki azt az életcélt, ami miatt az ember teljes, hasznos és kiegyensúlyozott életet élhet. De mi egészen pontosan a dharma és hogyan találhat rá az ember?
„A szó maga szanszkrit, és nehéz visszaadni a jelentést más nyelven, mert rendkívül összetett. A hinduizmusban a dharma a természet örök törvénye, a létezés igazsága. Az elkerülhetetlen életfeladat és a kötelesség. Az összhang, a külső és belső harmóniája, a tökéletes jelenlét.” Így magyarázza a dharma jelentését Nand a Gangesz partján a lányának, a Dharma – Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig című regényben. „Egy apró, véletlennek tűnő változás is összedönthet egy látszólag olajozottan működő, jól felépített rendszert. Gondolj csak arra, ami velünk történik. Véletlennek vagy sorsszerűnek érzed, hogy kiderült az igazság?” – folytatja a regényben Nand, miközben a Budapesten felnőtt lányának mesél Indiában.
A dharmánkhoz akkor kerülünk a legközelebb, ha azt tesszük, ami boldoggá tesz.
A dharmára először ráérez az ember, és ha megtalálta, megteheti, hogy úgy szervezze tovább az életét, hogy azt meg is élhesse. A dharmához vezető út első lépéseként Jay Shetty azt javasolja, figyeljük meg, milyen érzéseket vált ki belőlünk egy-egy tevékenység vagy akár csak egy-egy ötlet. Hogyan reagál a testünk arra, ha tényleg nekikezdünk, hiszen a dharma a testben lakik. Nyugalmat és elégedettséget érzel magadban? Izgatottságot, energiát? Shetty szerint bármelyiket is érzed ezek közül, mikor belefeledkezel egy választott tevékenységedbe, a lényeg az, hogy ilyenkor kapcsolódsz valamivel, ami örömöt okoz és igazán el tudsz veszni benne. Amikor a dharmádban vagy, azt érzed, hogy jó helyen vagy jó időben, pontosan ott, ahol lenned kell, függetlenül attól, hogy meditálsz vagy éppen egy repülőgépen ülsz és az ismeretlen felé tartasz. Amikor a dharmádban vagy, könnyűnek és felszabadultnak érzed magad.
A dharma állandó, vagyis bármennyire jól érzed magad egy adott helyzetben vagy egy élményben, például nyaralás közben, az még nem azt jelenti, hogy megtaláltad az életfeladatodat. Persze egy feledhetetlen élmény közelebb vihet az életcélod megértéséhez, ha abból derült ki, hogy mi mozgatott meg úgy, mint még semmi, hogy mitől érzed azt, hogy igazán élsz. Egy színésznek a színpadi jelenlét és a közönséggel való összekapcsolódás, a közönség szolgálata lehet a dharmája, egy kertésznek a növények nevelése és szaporítása okozhat örömet. A választott örömteli tevékenységgel kapcsolatos sikerélmények pedig fokozzák az önbizalmat, ami előbb-utóbb azzal jár, hogy mások sikereinek is tud őszintén örülni az ember. Jay Shetty azt mondja, hogy a dharma megtalálása után az ember a kritikát és a visszautasítást sem veszi már sértésnek: „Sokkal inkább olyan információként tekintesz rá, amelyet elfogadhatsz vagy elvethetsz, attól függően, hogy segít-e a további fejlődésben”.
A dharma tehetség és szolgálat, a dharma szenvedély, önazonos élet és örömteli tevékenység.
A Dharma című regény harmadik részének Y generációs főhőse, Léna sikeres kortárs táncos, mégis véletlennek tűnő események láncolatának eredményeképpen talál rá az életfeladatára, akkor, amikor regényt ír családja történetéről. A dharma fejlődést hordoz magában, a dharma nem egyszerűen szenvedély és szakértelem. Vagy ahogy Shetty írja, „a dharma szenvedély és mások szolgálata. A szenvedélyed neked szól. De a célod másoknak”. Tehát, ha például egy könyv megírását vesszük, az alkotás az író célja és feladata, de az olvasás és az abból fakadó öröm megélése már az olvasóé.
„Mit gondolsz, mindenki képes megtalálni a saját dharmáját, vagyis a teljes, önazonos és örömmel teli életét?” – kérdeztem a közelmúltban Jay Shettyt, amikor a könyve magyar kiadásának megjelenése apropóján beszélgettünk. „Ez a lehetősége mindenkinek. A legfőbb cél, hogy az életeddel másokat szolgálj, és erre mindenki képes. Gondolj csak arra, hogy mindig létezik valaki, akinek előnye származik abból, ha megosztod vele azt, ami neked van. Ha másod nincs éppen, akkor akár a figyelmedet. Már azzal segíthetsz és szolgálsz, ha csak meghallgatod valakinek a történetét. A figyelem egyébként is az egyik legnagyobb ajándék, amit magadból adhatsz valaki másnak. De, mint ahogyan mindenki megtalálhatja a saját dharmáját, ugyanúgy el is veszítheti. Például azzal máris ezt teszi, ha zaklatottá válik. Erre pedig akár naponta végtelen lehetőség kínálkozik, gondoljunk a médiára vagy a mobiltelefonunkon és a közösségi médián keresztül ránk ömlő üzenetekre és hírekre, de felzaklathatnak bennünket a folyamatosan elénk kerülő társadalmi elvárások is, amik arról szólnak, hogy kiknek »kellene« lennünk, hogyan »kellene« léteznünk. Ezek a kívülről jövő zajok mind elnyomják a belső hangunkat, ami pedig mindig a legtisztább üzenetet küldi felénk. Abban a pillanatban, amikor nem halljuk önmagunkat, el is veszítettük a lényegünket és ezzel együtt a dharmánkat.”
Shetty könyve alázatra tanít, az ego leküzdésére, mindezt úgy, hogy közben gyógyít és megtanítja azt, hogy a saját lelki békénk és folyamatos fejlődésünk érdekében hová érdemes helyeznünk a fókuszt.
Egyre gyakrabban látjuk és tapasztaljuk magunk körül azt, hogy vannak olyan emberek, akik tisztességtelen eszközökkel lettek gazdagok, saját értékrendjük szerint sikeresek. Megkérdeztem Shettytől azt is, hogy a gátlástalan haszonszerzést látva hihetünk ugyan abban, hogy a szeretet és az igazság előbb-utóbb győz, de mit tegyünk, miben hihetünk akkor, amikor ennek éppen az ellenkezőjét látjuk? „Az egyik legnagyobb lecke, amit a hindu szerzetesek között élve Indiában megtanultam – válaszolta –, hogy nem azzal teszed jobbá a világot, ha megpróbálsz más embereket megváltoztatni, a fejlődés éppen arról szól, hogy te változol, például másképpen kezded észlelni a körülötted lévő világot és a valóságot. Amúgy a siker nem mennyiségi kérdés, a lényeg a mélység. A szerzetesek nem attól esnek hanyatt, ha valaki sokáig tud meditálni, csak az számít, milyen mélyre mész.”