Fábián Janka legújabb könyve, Az Anna-bál szerelmesei a Balaton és Balatonfüred regénye is. Az olvasó találkozhat a 19. század első évtizedeinek hírességeivel, a Füreden megforduló illusztris vendégekkel: József nádorral és a családjával, Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, Kisfaludy Sándorral, Wesselényi Miklóssal és másokkal is. A reformkor, amit Füred aranykorának mondanak, azonban nem volt szakadatlan diadalmenet: természeti katasztrófák, járvány és tűzvészek is sújtották a települést, a város azonban minden alkalommal újjászületett, még szebben és elegánsabban, akár egy főnixmadár.
Itt, a Nyugati téren mutatunk egy regényrészletet, amely arra is választ keres, valójában mikor is lehetett az a bizonyos legendás első Anna-bál… És ha még több részletre vagy kíváncsi: Fábián Janka egy korábbi írásában beavatta olvasóinkat a regény írásának kulisszatitkaiba is.
Fábián Janka: Az Anna-bál szerelmesei (részlet)
Az első Anna-bálra meghívottak mind úgy tudták, hogy nemcsak a ház asszonyát, de az összes többi Annát is ünneplik a névnapjuk alkalmából, ugyanis a fürdő illusztris vendégei közül valóban többen is viselték ezt a szép nevet. De az is szerepelt a meghívón, hogy Veszprém vármegye védőszentjét, Krisztus urunk nagyanyját, Szent Annát is megtisztelik az eseménnyel. Ez a háziasszony, Horváthné ötlete volt, aki semmiképpen nem szerette volna kisajátítani az ünnepet.
Már csak azért sem, mert jól tudta, hogy a lányának milyen fontos ez az esemény. Nem is az Anna nap miatt, hanem azért, amit minden fiatal lány az élete legszebb napjának képzel – amikor megkérik a kezét. Anna asszony ugyan többé-kevésbé egyetértett a férjével abban, hogy a Kiss Ernő nevezetű ulánus hadnagy nem illik a lányukhoz, de látta, hogy Tini milyen szerelmes, így végül ő belenyugodott a gyermeke választásába. Hogy az édesapa szívét meg tudják-e lágyítani… az most kiderül.
Ezen a bálon minden eldől… Már csak azért sem halaszthatták tovább az eseményt, mivel Horváth Fülöp Jánosnak július 26-án meg kell jelennie a Békés vármegyei követi választáson, tehát a bált előtte kellett megrendezni.
Így az „összeesküvők” azt is elérhették, hogy Horváth uramnak ne legyen sok ideje és kedve sem a mulatság után egyrészt dühöngeni, másrészt lépéseket tenni a frigy megakadályozására. Akkor már az országos ügyekkel lesz tele a feje, és remélhetőleg némi bosszankodás meg fenyegetődzés után mihamarabb elutazik Békésbe. Mire visszatér, Tini és Ernő már hivatalosan is jegyespár lesznek.
Ez volt a mesterterv… minden további ürügy – hogy az Annákat, a vármegye védőszentjét, a saison végét ünnepeljék – csak porhintés volt.
Ámbár… Horváthné asszony tudta, hogy Tini (amilyen jótét lélek) emellett annak a kis vadóc Györöky lánynak is el akarja igazítani a sorsát. Szeretné összeboronálni a Szentgyörgyi fiúval… mi tagadás, csinos fruska, és a Zsiga gyerek érdeklődik is utána, de a szülei, ha lehet, még Tini apjánál is hevesebben tiltakoznának e frigy ellen.
Hm, majd meglátjuk – gondolta a háziasszony kissé gondterhelten, de egyúttal izgatottan is.
Ez az Anna-bál minden bizonnyal olyan esemény lesz itt Füreden, amiről aztán még sokáig fognak beszélni a környéken. És, mindent egybevéve, kívánhatnának-e ennél többet egy társasági eseménnyel kapcsolatban?
Július 22-én délelőtt a Horváth-házban már minden készen állt az esti mulatságra. Az emeleti szalont kiürítették, csak az ablakokkal szemközti falnál hagytak meg két asztalt és egy sor széket, előbbit a frissítőknek, utóbbiakat azoknak, akik éppen nem táncolnak, vagy szeretnének pár percre megpihenni. Az ajtóval szemben állt a zenekari emelvény. Az asztalokat néhány csokor virág díszítette. A közeli billiárdszobában további asztalokat és székeket helyeztek el, a földszinti ebédlőben pedig már terített asztal várta a vendégeket. Napközben óriási hőség ígérkezett, ezért a háziasszony utasítására az ablakokat egyelőre elfüggönyözték. Majd, ha beesteledik, akkor fogják szélesre tárni, hogy a Balatonról fújó friss szellő kiszellőztesse a szobákat, mielőtt a meghívottak megérkeznek.
Ezek közül csupán néhányan jelezték, hogy nem tudnak eljönni. Közöttük volt Györöky Kálmán, aki az utóbbi napokban állítólag gyengélkedett. Rövid üzenetében azonban megígérte, hogy a lányára mindenképpen számíthatnak, Ilka kisasszony a világért sem hagyná ki a bált! Természetesen a nádort és a főhercegné őfenségét is meghívták, de előre tudták, hogy ki fogják menteni magukat. Így is történt. József főherceg ugyan szívesen és gyakran érintkezett a fürdő közönségével, sőt, a helybéliekkel is, de arra ügyelt, hogy senkit se tüntessen ki különleges figyelmével: bensőséges családi eseményen soha nem vett részt. Hiszen minden évben ott volt a Festetics-féle hajózás, a színielőadások és a saison záró eseménye, az István napi bál, amelyeken bárki találkozhatott a nádorral és családjával. Végtére is pihenni jöttek ide – ősztől kezdve úgyis ismét járhatnak majd a végeérhetetlen társasági eseményekre Budán vagy akár Bécsben.
Tini reggel óta így is azon aggodalmaskodott, hogyan fognak elférni a vendégek a teremben, ami ugyan nem volt kicsi, de ha túl lendületesre sikeredik majd egy-egy tánc, elkerülhetetlen lesz néhány baleset.
– Az asztalokat talán mind a másik terembe kellene vitetni – mondta, miközben gondterhelten pásztázta az elsötétített báltermet. – A frissítőket ott is fel lehetne szolgálni.
– Hm, lehetséges, hogy igazad van – ismerte el Horváthné. – Bár nem szeretném, ha két részre oszlana a társaság. De valóban… itt akár le is verhetik a poharakat, vagy, ne adj’ isten, magukra dönthetik az italokat. Jaj, Tinikém, mennyi gonddal jár egy ilyen szervezés, már nem is emlékeztem rá… legutóbb otthon, Répceszentgyörgyön tartottunk táncmulatságot, emlékszel?
– Hogyne emlékeznék! – a lány idegesen felsóhajtott. – Édes gondok ezek, de… Mama, drága, most jóval nagyobb a tét. Rengeteg minden múlik ennek a bálnak a sikerén, nem csak az, hogy vajon a vendégek leöntik-e magukat a frissítőkkel.
Az anya közelebb lépett a lányához, és a vállára tette a kezét.
– Tudom, gyermekem! És azt is tudom, hogy minden rendben lesz.