5 könyv – a borító miatt


Közeledik az év vége, ilyenkor szeretünk egy kicsit visszatekinteni az elmúlt időszak eseményeire, a kedves emlékekre és a tanulságos esetekre. Mi is igyekszünk – bármilyen megterhelő volt 2021 – a jó dolgokra koncentrálni, ezért elkezdjük a számvetést.

Ebben az évben is megkértük a Libri Kiadói Csoport grafikusait, válasszanak ők egy-egy könyvet, mondják el, melyik volt számukra 2021 kedvenc borítója, és milyen szempontok alapján döntöttek egyik vagy másik kötet mellett. Így az ő választásaikból állt össze az e heti 5 könyv.

Váraljai Viki választása – James Joyce: Ulysses
(Helikon Kiadó, fordította: Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szentkuthy Miklós, Szolláth Dávid)

Nagyon nehéz és egyben nagyon kedves kihívás volt számomra egyetlen kedvencet választani az idén megjelent könyveink közül. Az Ulysses esetében már a tervezés előtt kíváncsian vártam, milyen irányba indul el a grafikus és merre halad majd tovább a folyamat. Egy olyan klasszikusról van szó, amely megjelenése óta (1922, te jó ég, mindjárt 100 éves!) többszázféle borítóval látott már napvilágot! Volt már rajta csak betű, ókori szobor, kalap, férfi sziluett, minden. Engem elsőre levett a lábamról Váradi Zsolt, a borító tervezőjének ötlete… Eleve nagyon szeretem az olyan borítókat, ahol a tipográfia nagy hangsúlyhoz juthat, itt pedig olyan szépen fonódnak össze a betűk a város házaival, és alkotnak utcákat, hogy öröm nézni. Elsőre leugrik a cím a borítóról, majd miután azt elolvastuk, jöhet a megfejtenivaló, hogy madártávlatból látjuk a várost, amelyben főhősünk egynapi bolyongását követjük végig. Szerintem nem egyértelmű elsőre, kicsit töprengeni kell rajta, meg kell fejteni, és innen már kíváncsian lapoz bele az ember, hogy mi is lehet maga a sztori. Nagyon tetszik, hogy a kellemes zöldes-sárgás védőborító alatt egy arcon csapós narancssárga táblaborító lapul, az egész terv egy szuper jól kitalált és szépen kivitelezett vagány kötet. Imádom. Én ezzel a könyvvel kuckózom majd be a két ünnep között a kanapéra. Bár amilyen tekintélyes darab, lehet, hogy egész januárra ott ragadok.

Féder Márta választása – Jón Kalman Stefánsson: Ásta
(Jelenkor Kiadó, fordította: Egyed Veronika)

Ahogy a tavalyi év végén, úgy most is érkezett egy kérés a Nyugati tér blogtól, hogy a Libri Kiadói Csoport idei könyvei közül mi, grafikusok, válasszunk egy-egy kedvenc borítótervet. Így hát, most újra eljött a nagyszerű lehetőség, hogy visszatekintsek a 2021-ben megjelent könyveinkre. Örömmel tettem meg, hiszen év közben nem fordul elő túl gyakran, hogy egy-egy könyvtárgyat tüzetesebben megfigyeljek, és elgondolkodjak azon, mitől lesz egy-egy munka kiemelkedő, mi az, ami igazán tetszik a tervben, és nem utolsósorban, hogy hogyan sikerült az ötlet megvalósítása. A választás mindig nehéz, hiszen idén is sok kedvencet tudnék mondani, mégis, amit talán a legjobban vártam, mind tartalmi, mind formai szempontból, az az izlandi szerző, Jón Kalman Stefánsson új regénye, az Ásta. Nem véletlenül, hiszen a szerző 2019-ben (a Jelenkor Kiadó gondozásában) megjelent Menny és pokol trilógiája olyan csodálatos és különleges külsőt kapott, hogy amellett nehéz szó nélkül elmenni, és egy ilyen kiemelkedő borítóterv után nagy kihívás lehetett az új kötet borítójának tervezése. Mondanom sem kell, hogy Tillai Tamás, a kiadói csoport művészeti vezetője, ismét remekelt, a sorozatterv layoutjában maradva újra egy nagyon finom tervvel állt elő. Az Ásta egy lírai, érzékeny hangú regény, mely a címszereplő életútját meséli el a fogantatásától kezdődően, s mutatja meg mindeközben az északi sziget különleges világát. A borító nagyszerűen rezonál a szöveggel, Ásta kortalan sziluettjébe rejtve sejlik fel egy sötétbe boruló izlandi falucska képe, és szinte érezhető a hideg is. Ismét tetten érhető, hogy a borító vizuális koncepciója megelőlegezi az olvasó számára azt a miliőt, ami a regényben várja. A terv tipográfiájában, monokróm színhatásában követi a trilógia borítóinak vonalát, de itt az ég és a tenger kékje helyett a mauve (mályva, halványlila) szín jelenik meg apró festékcseppekben, ami számomra egy rejtélyes, nyugtalanító, de mindenképpen nőies hangulatot idéz. Az Ásta borítójánál használt papír természetesen ugyanaz a texturált kreatívpapír, amit a trilógiánál már megismerhettünk, puha finomsága engem mindig simogatásra ösztönöz. Azért is lett Stefánsson új könyve az idei kedvencem, mert nemcsak vizuálisan működik jól, de az érzelmekre és az érzékekre is hat.

Szalkai Diána választása – Beregi Tamás: Egyszer egy kutya
(Helikon Kiadó)

Az idei kedvenc könyvem Beregi Tamás Egyszer egy kutya című regénye lett, a könyvet még májusban olvastam el. Megérintett a szép, érzékeny írás, több szálon is tudtam kapcsolódni az eseményekhez, az egész érzésvilágához. A nagy ívet bejárt történet, ahogy minden körbeért a végére, nagyon megrendített, sokáig a hatása alatt voltam, ezért is választottam ennek a könyvnek a borítóját.
A regény gazdag képi világát erősítette az írásba szőtt illusztrációk látványa. Az interneten bukkant rá az író Kumi Obata japán grafikusművész rézkarcaira, és rögtön érezte, hogy ezek a képek illenének leginkább a készülő művéhez. Először a szeretett kutya emlékére egy rövid gyászmesét kezdett írni, majd az illusztrációk hatására egy emlékkönyvet tervezett, ami végül egy regénnyé nőtte ki magát. Miután Kumi Obata megkapta a néhány oldalas szinopszist, elkészítette a könyvhöz a tíz rézkarcot, amelyből a szerző és a szerkesztő választotta ki a borítóra a megfelelő képet.

Féder Márta, a kiadó grafikusa tervezte a borítót a természeti elemekkel körbevett, fekete kutyát ábrázoló illusztráció felhasználásával. A képek naiv, egyszerű és egyben finom stílusa melankolikus hangulatot tükröz, ami a természet és az állatvilág egyszerűségét és tisztaságát adja vissza, és nem utolsósorban azt az értéket, hogy az állatok csak a jelenben léteznek. Ezt a hatást erősítik a képhez használt nyers, földszínek, a leegyszerűsített vonalhasználat, a tér sajátos értelmezése. A borítótervező a felület középpontjába helyezte a képet, és ehhez illeszkedő, a rézkarc stílusát követő tipográfiát alakított ki napsárgával – ezzel próbálta visszaadni az alakok „tökéletlenségét”.

Külön öröm volt számomra, hogy elkészíthettem a könyvhöz azt az egyperces trailert, amiben életre kelthettem az illusztrációkat: zenére mozdultak meg a kutyák, a madarak, bogarak, a fák, a felhők…

Tillai Tamás választása – Tommy Wieringa: Szent Rita
(Jelenkor Kiadó, fordította: Wekerle Szabolcs)

Móricka-rajz egy ugró nyúlról? Bicebóca betűk? Ezen kívül a nagy sárga semmi? Lehet ez egy jó könyvborító? Nagyon is. A minimalizmus, az egyszerű elemekből épített „kevés” nem lett sláger a hazai könyvkiadásban. Rizikós, hiszen könnyen felmerülhet a kérdés, nem tűnik-e majd olcsónak, igénytelennek a polcokon. Ez az olcsóbb, kartonált kiadványoknál még hangsúlyosabb probléma lehet. Hogy mégis sikerülhet ez jól – összhangban a szöveggel, a kiadó arculatával –, arra kitűnő példa Tommy Wieringa Szent Rita című regényének borítója, melyet Váraljai Viktória tervezett.

Nem egy százrétegű, újra és újra rácsodálkozós terv ez, inkább a primer érzékeinkre hat az egyszerűségével, mégis van benne belső feszültség, plusz réteg. Harsány színeivel ellenpontot képez a szöveg alapvető melankóliájával, a formák játékossága, a szabályosság teljes hiánya is ezt fokozza. A kézzel rajzolt, betűszem nélküli, szinte repülő karakterek játéka, és az, ahogy az ékezet a nyúl szemeként összekapcsolja a szöveget a képpel, átgondolt tervre utal. Bizony, egy ilyen egyszerű terv sok tologatást, csiszolgatást igényel, hogy ne billegjen, döcögjön. A nyúl jobbra ugrik, és ezzel egy klasszikus, „jobbra-fel komfort átlót” képez az oldalon, miközben a kép és a szöveg alkotta „tömeg” nagyon enyhén balra húz, ezzel kiadva egy olyan feszültséget a tervnek, amitől a szem tovább időzik a borítón. „Levevős” terv lett, nehéz a szürkeskálás szépirodalmi polcok mellett úgy elhaladni, hogy ezt a könyvet ne vegye észre és kézbe az ember. Nekem az idei év sok nagyszerű borítója közül ez a vagányság és játékosság emeli ki ezt a tervet. Bár lenne egy szerzői sorozat belőle, hogy láthassak még hasonlókat Vikitől.

Oláh Gábor választása – Békés Pál: A Félőlény
(Jelenkor Kiadó)

A kiadói csoport egyik grafikusaként egy-egy évben rengeteg könyv megy át a kezem alatt, illetve inkább suhan át a retinámon, még miközben készülnek. Azt gondolják, hogy minden könyvet, amivel találkozunk, el is olvasunk, főleg, aminek a borítóját tervezzük, de ez sajnos az én esetemben nem így van. Erre általában nincs időm, és van, hogy a borító már akkor el kell készüljön, amikor a szöveg még nincs befejezve vagy nyers. Azt vettem észre, hogy az utóbbi években 99%-ban gyerekkönyveket olvasok. Két szuper gyerekem van, akik falják a hallottakat – sajnos még nem olvasnak, az egyik épp ismerkedik a szavak döccenő nélküli elolvasásával. Szóval a gyerekkönyvekkel gyakran találkozom. Szeretem, ha illusztráltak a mesék, a rajzokat ők is nagyon szeretik, meg lehet állni az olvasással, és lehet velük pár szót beszélni a történetről is. Idén írtam a Mikulásnak, hogy Békés Pál A Félőlény című könyvét feltétlenül hozza el a gyerekeknek.

Rátkai Kornél meserajzai lenyűgöznek, és a gyerekeim is szeretik őket; az ő illusztrációival már találkoztunk a Kolibri Kiadó gondozásában megjelent Bolygóvadászok című könyvben, és osztatlan sikert arattak. Mikor megtudtam, hogy kollégám, Féder Márta keze közé került az újabb Rátkai Kornél által illusztrált könyv, A Félőlény, már izgatottan vártam a megjelenést. Márta készített Kornél rajzaiból borítót a könyvhöz, amely visszafogott színeivel, növénymotívumaival és a kedves Félőlénnyel nyugalmat sugároz. De ott vannak a szörnyek a sötétben, amik kinyitják a kíváncsiságot a legkisebbekben… Egy szörny legyen félelmetes! De egy gyerekeknek szóló könyvben a szörny legyen emellett kedves is, legyen benne valami groteszk, vicces, amitől nem tudunk teljes mértékben rettegni, mert a gyerekeknek nem kell félniük még. Legalábbis ne segítsük őket a félelmeikben, csak mutassunk elgondolkodtatót. Márta egyszerű, de nagyszerű címtipója pedig vetekszik a főhős kedves arcával, ami szintén erősíti a figyelmet a borító iránt. Mi már nagyon várjuk a Mikulást és a könyvet.