HZSK. Mi csak így emlegetjük a Helikon Zsebkönyvek sorozatot, melyben megtalálhatod a világ- és a magyar irodalom, valamint a filozófiai művek legfontosabb és legnépszerűbb darabjait, bárhol előkaphatod, ha olvasni támad kedved, legyen az a metrón, a liftben vagy egy váróteremben is. 2021-ben a sorozatnak immár több mint 100 kötete közül válogathatsz. 2015-ben óriási lelkesedéssel vágtunk bele a megjelenésre váró kötetek válogatásába, és bár nagyon bíztunk a sikerben, arról nem is ábrándoztunk, milyen érzés lesz majd a századik kötetet is kézbe venni. Az indulás óta eltelt hat évben, egy Szép Magyar Könyv díjjal a zsebünkben elmondhatatlanul hálásak vagyunk nektek, hogy érdeklődve követitek, milyen klasszikusok vagy épp kortársak jelennek meg a Helikon Zsebkönyvek sorában.
Ennek örömére az e heti 5 könyvben kiskönyvekbe zártuk a nagyvilágot.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A játékos
Helikon Zsebkönyvek 113.
(Helikon Kiadó, fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet)
„De hiszen a gyönyörűség is haszon, s a teljes, korlátlan hatalom – ha csupán egy légy fölött is – szintén a gyönyörűség egy fajtája. Az ember már természeténél fogva zsarnok, és szeret másokat kínozni.”
Dosztojevszkij saját viszontagságait, a szerencsejátékok iránti vonzódását használta kiindulópontnak, hogy megírja a világirodalom kétségkívül legbámulatosabb regényét a játékszenvedélyről. A mű persze sokkal több is ennél: a „fiatalember” lelkében a démonikus erejű szerelem küzd meg a rulett iránti szenvedéllyel – s közben Polina is, akibe szerelmes, küzd a maga lelkének az olvasó számára alig felfogható indulataival. Dosztojevszkij e művében is a tudat legmélyéről, a rejtélyes sebekből fölfakadó, perzselő, lángoló, tragédiákat okozó érzéseket ábrázolja: az emberi léleknek azt a borzongató peremvidékét, ahol a gyűlölet és a szeretet összeér. S közben felejthetetlen alakokon keresztül mutatja be korának orosz arisztokráciáját meg általában a szélsőségekre oly hajlamos orosz embert.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij születésének kétszázadik évfordulóján – november 11-én – indult el a Helikon Kiadó új életműsorozata Dosztojevszkij életművének egyik legjelentősebb alkotásával, A Karamazov testvérekkel, ezt követte A játékos című regénye, amely a Helikon Zsebkönyvek 113. köteteként jelent meg. A jeles évforduló napján Dosztojevszkijről M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó vezetője írt a Nyugati tér blognak, aki szerint „az elmúlt kétszáz évben nem sok olyan író volt – vagy talán egyetlenegy sem –, aki hozzá hasonlóan nagy hatással lett volna akár más zsenik gondolkodására, műveire, akár egész szellemi mozgalmakra”.
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Helikon Zsebkönyvek 49.
(Helikon Kiadó, fordította: Szántó György Tibor)
„Ha egy tralfamadori hullát lát, mindössze arra gondol, hogy az illető pillanatnyilag meglehetősen rossz bőrben van, de ettől még a halott kitűnő egészségnek örvend rengeteg másik pillanatban. Ha egy tralfamadori hullát lát, vállat von, és azt mondja: »Így megy ez.«
Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legjelentősebb, egyszersmind legkülönösebb háborúellenes műve, melyet 1969-es megjelenése óta széles körű kultusz övez. Kurt Vonnegut részben személyes tapasztalatait felhasználva, sci-fi elemekkel (időutazással és repülő csészealjakkal) színesítve, szarkasztikus humor és kíméletlenül őszinte társadalomkritika mentén dolgozta fel a 20. századi Európa egyik legvéresebb eseményének, Drezda 1945-ös bombázásának tragédiáját. A történet főszereplője, Billy Pilgrim a második világháború káoszában váratlanul „elszabadul az időben”. Hősünk szakadatlanul ingázik múlt és jövő, tébolyult valóság és burjánzó fantázia, képtelen karakterek és abszurd szituációk között – kalandos útja Drezda romjaitól a háború utáni Amerikán át az egészen távoli Tralfamador bolygóig vezet, ahol Billy megtanulja, hogy a halál jelentéktelen, a szabad akarat pedig merő illúzió.
Vonnegut megkerülhetetlen klasszikusát ráadásul nemcsak a Helikon Zsebkönyvek között találjátok meg, hanem képregényben is olvashatjátok, Ryan North szöveghű adaptálásában, Albert Monteys olykor apokaliptikusan komor, máskor pszichedelikusan harsány, de mindig lenyűgöző rajzaival.
Sylvia Plath: Az üvegbúra
Helikon Zsebkönyvek 91.
(Helikon Kiadó, fordította: Tandori Dezső)
„Egymillió éves világfejlődés, mondta Eric keserűen, és mi lett belőlünk? Állat.”
A tragikusan fiatalon, harmincévesen elhunyt Sylvia Plath (1932–1963) Az üvegbúra című, javarészt önéletrajzi ihletésű, de fiktív részleteket is tartalmazó regényében egy rendkívül tehetséges, ám súlyos pszichés problémákkal küszködő amerikai egyetemista lány – Esther Greenwood – portréját festi meg. Bár első pillantásra Esther a sors kegyeltjének tűnik (nemcsak, hogy remek iskolába járhat, de lehetőséget kap arra is, hogy egy hónapig gyakornokként dolgozhasson egy híres New York-i divatlapnál), valójában egyre csak vergődik, fuldoklik az őt körülvevő világ „üvegbúrája” alatt. A depressziója és öngyilkossági kísérlete miatt egy ideig elmegyógyintézetben kezelt (például elektrosokk-terápiának is kitett) fiatal lány végül elindul a gyógyulás útján – nem úgy, mint az Esther történetét megíró Sylvia Plath, aki Az üvegbúra megjelenésének évében öngyilkos lett.
Anthony Burgess: Gépnarancs
Helikon zsebkönyvek 77.
(Helikon Kiadó, fordította: Gy. Horváth László)
„Lopás és erőszak vágya, könnyű élet csábítása – hát megéri, amikor tagadhatatlan, igen, igen, megdönthetetlen bizonyítékunk van arra, hogy van pokol?”
A klasszikus zenét megszállottként kedvelő, fiatalkorú Alex napjait erőszakos cselekedetek sora tölti ki, melyeket a bandájával követ el. Alex közvetlen hangnemben, szláv eredetű szavakkal átszőtt szlengjén élethűen írja le e bűncselekményeket, amelyek valójában az embert mechanikus szerkezetté degradáló, a szabad akaratának útjában álló törvények ellen irányulnak. A Ludovico-eljárás során Alexet olyan kezelésnek vetik alá, ami után már az erőszak gondolata is rosszullétet vált ki belőle, és mivel a terápia során a gonosz tettek vetítését klasszikus zene kíséri, Alex ezután már a zenét sem tudja élvezni. Az állam ezzel a drasztikus eljárással ugyan rá tudja kényszeríteni, hogy a jövőben kerülje az erőszakot, ám valójában szabad akaratától fosztja meg Alexet, hiszen: „Az az ember, aki többé nem választhat, megszűnik ember lenni”.
A Gépnarancs Anthony Burgess legismertebb és leghatásosabb műve, melyből Stanley Kubrick készített nagy sikerű filmet.
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers
Helikon Zsebkönyvek 99.
(Helikon Kiadó)
„Ez tehát egy szubjektív válogatás, egy antológia. Olyan kissé, mint egy bűvésztrükk: csak egyetlen irányból nézve működik, de onnan hibátlanul látványos.” – Simon Márton
A Helikon Kiadó zsebkönyvsorozatának 99. kötete különleges antológia: Simon Márton, a népszerű fiatal költő 99 híres (vagy épp nem annyira híres) magyar költő egy-egy versét választotta ki, megmutatva, amennyire egy antológiában ez lehetséges, hogy mennyire sokszínű a magyar költészet. Ahogy ő maga írja előszavában: ez egy „közelítési próbálkozás. Föltárási kísérlet. Hogy olyan legyen, ami ritka, hogy belekerülhessenek a szokásos listákról szokásosan kirekedő nevek, kvázi-ismeretlen nagyversek, a szakmai közutálatnak méltatlanul régóta örvendők, zsenik jelzésértékkel, elfelejtett szerzők remekművei”. Mindenki által ismert költemények mellett szinte teljesen ismeretlen darabokat is olvashatunk, el-elcsodálkozva, hogy ez is… meg az is milyen jó! És hogy vajon eddig miért nem ismertük?
Simon Márton a Jelenkor folyóiratnak adott interjújában bővebben is mesélt a 99 magyar vers című antológia szerkesztésének koncepciójáról és nehézségeiről, illetve magáról a Helikon Zsebkönyvek sorozatról is: „Ahogy sokan, én is régóta követem és szeretem, mivel egyedülállóan izgalmas – illetve kiállításában is különlegesen igényes – kiadói vállalkozásnak tartom. De hát mondom, ezzel sokan vannak így, és joggal. Egyébként van itthon majdnem harminc kötet belőle, Salinger, Nietzsche, Machiavelli, Marcus Aurelius, Mijamoto Muszasi, A háború művészete stb. – őket pl. mind ebben a kiadásban (is) olvastam. A Beszélgetések és mondások – Konfuciusztól – e percben is itt kallódik valahol az ablakpárkány-dohányzóasztal-íróasztal Bermuda-háromszögben.”