A szív sötétje-kihívás: megvan a nyertes!


Áprilisban arra kértük olvasóinkat, hogy osszák meg velünk Ashley Audrain A szív sötétje című lélektani thrillerjével kapcsolatos gondolataikat, véleményüket. Nagyon örülünk, hogy sokan elfogadták a kihívást és annak is, hogy az írásokból az derül ki, milyen nagy hatással volt rájuk a kanadai szerző első regénye. A Libri Könyvkiadóban, a pályázatok elolvasása után úgy döntöttünk, hogy a Nyugati tér blogon Baschta Krisztina könyvajánlóját tesszük közzé, ő a kihívás nyertese, ő kapja a publikáció mellé járó könyvcsomagot is. És meglepetésként mindenkinek, aki pályázott, egy-egy meglepetéskönyvvel köszönjük meg a befektetett munkát és energiát. Íme a nyertes pályamű:

Baschta Krisztina könyvajánlója a Nyugati tér blogon

Mindenkivel előfordul néha, hogy olyan beszélgetés fültanúja lesz, amelyről tudja, hogy nem kellene hallania. Illene arrébb mennie, nem odafigyelni, de képtelen rá. Valami ilyesmit éreztem A szív sötétje olvasása közben is, mintha kihallgatnám valaki legbensőbb vallomását.  

A főszereplő, az anya, Blythe szemszögéből éljük át a történteket, aki a férjéhez intézett szavaival gyakorlatilag belemászik a mi fejünkbe is. A gyakran cinikus, máskor ironikus stílus miatt az olvasó néha kifejezetten kellemetlenül érzi magát, egyenesen feszeng. Ez a fajta elbeszélésmód rengeteget ad a történet amúgy is nyomasztó légköréhez, hisz olyan témákat boncolgat, amelyekről az emberek nem szívesen hallanak: az anyaság árnyoldalai, egy házasság széthullása és egy felfoghatatlan tragédiát követő gyász.

Blythe megtalálta élete szerelmét és vele készen áll a családalapításra. Legalábbis ez a következő logikus lépés a kapcsolatukban. Ám főszereplőnket kísérti a saját, idillinek cseppet sem nevezhető gyermekkora. Érezzük is a bizonytalanságot a gyermekvállalással kapcsolatban és az eltökéltséget, hogy ha eljön az idő, ő másmilyen lesz, mint a saját anyja. A boldog családi élet azonban hamar rémálommá változik.

A szülővé válás és az anyaság sokszor kegyetlen és végtelenül realisztikus valóságát tárja elénk az írónő. A terhesség, a szülés okozta testi-lelki trauma, a csecsemőgondozás és az azzal járó nehézségek mind életszerűnek hatnak. Egy asszony szívbe markoló tusájának lehetünk tanúi, ahogy próbál helytállni. Küzd, hogy megfeleljen a külvilágnak és a többi anyát vizsgálva keresi rajtuk a hasonló küzdelem jeleit.

Ez a karakter szinte nyitott könyv számunkra, de ott az elsőszülöttje, Violet. Ember legyen a talpán, aki képes eldönteni, hogy ez a kislány vajon tényleg maga a megtestesült gonosz vagy csupán az édesanyja képzelgéseinek áldozata. A szó szoros értelmében a könyv utolsó oldalán fog csak kiderülni az igazság, addig az út kétségekkel, hitetlenkedéssel és félelemmel van kikövezve.


Blythe monológját olykor megszakítják a saját és az édesanyja gyermekkorát bemutató fejezetek. A történet ezekkel a részekkel együtt lesz kerek egész és vet fel egy nagyon érdekes témát: vajon öröklődik a rossz anyaság? Görgethető egy családon belül, generációról generációra az őszinte szeretet nélküli kapcsolatra való hajlam anya és gyermeke között? A családi minta, a személyiség vagy az elhatározás erősebb e tekintetben? És ha valaki nem vágyik az anyaságra, majd mégis ebben a szerepben találja magát, képes lesz ugyanúgy kötődni a gyermekéhez, mint azok, akikben fel sem merül a gyermek nélküli élet lehetősége?

Nemcsak egy érzelmi hullámvasútra vállalkoztam, amikor kézbe vettem ezt a könyvet, hanem számítottam rá, hogy rengeteg gondolat is kavarogni fog bennem olvasás közben. Sőt! Jó néhány napnak el kellett telnie, amíg sikerült megfogalmaznom a válaszaimat a felmerülő kérdésekre. Zseniális alkotásnak tartom A szív sötétjét, mert tisztában vagyok vele, hogy minden olvasójából mást fog kiváltani. Más-más válaszokat fognak adni az elhivatott családanyák, az éppen gyermekvállalás előtt álló nők és azok is, akik egyáltalán nem terveznek anyává válni. És persze a férfiakról sem feledkezhetünk meg. Esetükben az első és legfontosabb kérdés még a könyv elolvasás előtt merül fel: készen állnak-e kinyitni Pandora szelencéjét? 

Ha szereted a tabutémákat boncolgató, sztereotípiákat döntögető és elgondolkodtató könyveket, amelyeknek a hullámai még napok múlva is ostromolják a gondolataidat és az érzelmeidet, akkor ezt a könyvet el kell olvasnod!