5 könyv – északról


Mivel még csak módjával vághatunk neki a nagyvilágnak, korlátozottak az utazási lehetőségeink, ezen a héten 5 könyv segítségével elrepítünk titeket a kissé hideg, borongós, ugyanakkor szemkápráztatóan szép északra.

Kezdjük utunkat a zordnak tűnő Norvégiában, ahol négy nyugdíjas barátnő szembesül a kezdetben félelmetesnek tűnő, ám valójában vérpezsdítő újrakezdéssel. Ezután ugorjunk át Izland szigetére, hogy a gyönyörű helyszínek mellett kivételes sorsok láncolatai bontakozzanak ki a szemünk előtt az északi fény játékában. A következő állomásnál vigyázat, csalunk, hiszen magyar szerző kalauzol el minket egy nem létező skandináv városkába, ahol az emberek hullanak, mint a legyek, de mindez könnyfakasztóan mulatságos környezetben zajlik. Negyedik könyvünkkel a félig svéd, félig magyar Elisabeth Åsbrinknak köszönhetően átfogó képet kapunk az 1947-es évről, amelynek hatásai a mai napig is érezhetőek. Végezetül pedig térjünk vissza egy kicsit a norvég földre, ahol egy különös találmány állítja feje tetejére a világot, valamint nevetteti hasfájásig a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt.

Anne Ostby: Boldogságforgácsok
(Libri Kiadó, fordította: Petrikovics Edit)

A Boldogságforgácsok elbűvölő regény egy csapat norvég nyugdíjas barátnőről és arról, hogyan találkozik a valóság az álmokkal. Humoros, melegszívű és elgondolkodtató írás az érett korúak újrakezdéséről.

A Fidzsiről érkező levelek egy másik világot nyitnak meg a barátnők, Sina, Lisbeth, Maya és Ingrid számára, akik a szülővárosukban maradtak akkor, amikor a haladó szellemű, merész és élettel teli Kat a nyakába vette a nagyvilágot. A kannibálklubos és papagájhalas bélyegekkel érkező levelekben régi barátnőjük hangja szól hozzájuk. Sina világéletében a fiának élt, Maya a tanításért, Lisbeth mások pillantásáért, Ingrid pedig önmagáért. Most a nyugdíjkorhatárhoz közelednek.
Az időközben megözvegyült Kat, aki egy kakaóültetvény egyedüli tulajdonosa, úgy dönt, meghívja magához az egykori csapat tagjait. Vajon elég bátrak ahhoz, hogy elhagyják a hideg Norvégiát? A jégkaparót és a fagyasztott készételeket le merik cserélni a pálmafák susogására és az azúrkék tengerre?

Jón Kalman Stefánsson: Ásta
(Jelenkor Kiadó, fordította: Egyed Veronika)

„a távolságtól a hegyek mindig kékebbnek, az emberek pedig jelentősebbnek tűnnek.”

A Menny és pokol-trilógia után idén márciusban megjelent Jón Kalman Stefánsson legújabb regénye, az Ásta. Az 1950-es évek elején, Reykjavíkban megszületik Helga és Sigvaldi másodszülött gyermeke, aki az izlandi irodalom egyik nagy hősnőjének nevét kapja, amely szeretetet jelent, ezzel megpecsételve a kislány sorsát. „Ásta léte a szeretetből fakad, és szeretetben nevelkedik majd” – gondolják, de az idill hamar szertefoszlik, amikor Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelőanyához kerül, Mamácskához, akivel egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalanná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fővárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talál rá először a szerelemre Jósef oldalán. Ez az új érzés segíthet Ástának, hogy áttörje a gátakat, és beteljesítse sorsát, amit a nevében hordoz.

A Könyves Magazin márciusban A hét könyvének választotta, Kolozsi Orsolya kritikájában így írt róla: „Az Ásta lapjain megelevenednek Reykjavík utcái, Izland északi fénybe vont, szeles és kihalt tájai, tanyák és világítótorony a fjordoknál, gyönyörűen ábrázolt helyszínek, tele érdekes, többségében boldogtalan figurákkal, reménytelen szerelmesekkel, gyermeküket elhagyó anyákkal, hűséges fiúkkal, költőkkel, írókkal. Jón Kalman Stefánsson kötetében különleges sorsok gabalyodnak össze, rendszertelen hálózatuk megmutatja, hogy senkinek nincs elszigetelt története, csak mások által határolt, befolyásolt sorsa. Az Ásta lehetne akár a magány könyve is, a folyamatos veszteségek és újrakezdések története, de láthatóvá válik benne, hogy nemcsak a kapcsolatokhoz, még a magányossághoz is kell a másik ember, kell a többi élet.”

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban
(Helikon Kiadó)

A jéghideg északi szél és a vérfagyasztó skandináv krimik ihlették Kőhalmi Zoltán első regényét. A szinte megjegyezhetetlen című A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban már a borítójával sem árul zsákbamacskát: nem egy szimpla paródiáról van szó. Kőhalmi rettenetesen okosan és agyasan humorizál, elképzelhető, hogy egyeseknek a gyomrát is megfekszi, de aki ráhangolódik, az egy igazán különleges és egyedi olvasmányélménnyel lesz gazdagabb. Néha minden sor végén hangosan fel kell nevetni, annyira sűrű a szöveg, közben pedig olyan, hosszan elnyújtott poénok és aha-élmények repkednek a fejünk fölött, hogy két fejezet között érdemes felfrissíteni magunkat. Ráadásul a regényt maga a szerző illusztrálta, a könyv tipográfiai finomságaival pedig már tényleg nem terheljük tovább ezt az ötkönyves ajánlót. Beszéljen helyettünk a kötet szerkesztője, Cserna-Szabó András, aki szerint: „skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen!”

Elisabeth Åsbrink: 1947 – Újrakezdés a háború után
(Park Könyvkiadó, fordította: Dobosi Beáta)

1947 – két évvel a 2. világháború befejezése után melyek azok a történések, amelyek a szerzőt arra ösztönözték, hogy éppen ennek az egy évnek szentelt egy könyvet? Mint oly sokszor, itt is nagy szerepet kapott a véletlen.

Elisabeth Åsbrink az And in Wienerwald the trees are still standing című könyvében azt állította, hogy Ingvar Kamprad, az IKEA alapítója a svéd náci párt beszervezője volt, majd a jogutód pártban aktív szerepet vállalt, Per Engdahlt még az esküvőjére is meghívta. A szerző ekkor lett figyelmes 1947 jelentőségére, és kutatni kezdett Engdahl után: amikor egyetlen 1947-hez köthető információt sem talált a svéd fasiszta vezetőről, elkezdte az év során megjelent újságokat olvasni. Két nagy lapot az év első napjától az utolsóig átnézett. Åsbrink szerint ez az év tele volt olyan történésekkel, amelyek hatásai ma is érezhetőek, a legfontosabb diskurzusok ugyanúgy a dzsihadizmusról, a menekülthelyzetről, a feminizmusról, az emberi jogokról és az izraeli–palesztin konfliktusról szóltak, ahogy napjainkban is.
Ez a felismerés vezetett oda, hogy külön kötetben hónapról hónapra mutatja be 1947 főbb történéseit. A mozaikszerűen felvillanó pillanatképek előterében, a kötet közepébe ékelve a magyar származású szerző családjának megrázó története áll, ez teszi könyvét erősen személyessé.

„Budapest minden lakosát arra kötelezik, hogy évi 10 napon vegyen részt a romok és összedőlt épületek eltakarításában az utcákon, de akinek van elég pénze, kiváltja magát. A boltokban van áru, éjszakánként működik a közvilágítás, az emberek színházba és kávéházba járnak, új kalapot vesznek, baracklekváros-tejszínes süteményt esznek – és mindenki ugyanazt hajtogatja, mint valami mantrát vagy varázsigét: Jaj, bárcsak úgy élhetnénk, mint ahogy élünk! És itt van valahol az apám.”

Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora 1.
(Kolibri Kiadó, fordította: Petrikovics Edit)

Doktor Proktor, a kétbalkezes professzor maga sem sejti, milyen kalandokba keveredik majd, amikor véletlenül feltalálja a földkerekség legnagyobb erejű pukiporát, ami bárkit képes az űrbe röpíteni. Ám amíg a doktor két kisiskolás segítője azon dolgozik, hogy a találmány híressé és gazdaggá tegye őket, a csodaszer híre illetéktelenek fülébe is eljut. A professzor hamarosan egy szökésbiztos cellában találja magát, a gonosz ikerpár ellopja a találmányát, és egy folyton éhes anakonda is beszabadul Oslo szennyvízcsatornáiba. Közben pedig feltartóztathatatlanul közeleg a nemzeti ünnepre gyakorló iskolai katonazenekar… A világhírű skandináv krimiíró Doktor Proktor-sorozatát már több mint 20 nyelvre fordították le. A főszereplők fergeteges kalandjait elképesztő fordulatok, abszurd humor és a Nesbø-féle különleges atmoszféra teszi feledhetetlenné.