Tombol a nyár, úgyhogy ideje folytatni a két hete megkezdett könyves utazásunkat! Akkor északi könyvekkel indultunk, ezúttal csinálunk egy hátraarcot, és dél felé vesszük az irányt, hogy az évszaknak megfelelő időjárást élvezhessük. Vegyünk néhány történelmi leckét, elevenítsük fel a görög mitológiát, merüljünk nyakig egy sötét hangulatú thrillerben, ismerjünk meg egy katalán sorsot a Franco-korszak árnyékában és tapasztaljuk meg újra a fiatalság-bolondság életérzést a dél-amerikai iránytaxik forgatagában.
Napszemüveget és kalapot fel! Az e heti 5 könyvvel irány Spanyolország, Portugália, Görögország, Marokkó és Peru!
Mario Vargas Llosa: Julia néni és a tollnok
(Helikon Kiadó, fordította: Huszágh Nándor)
Mariócska, a tizennyolc éves fiatalember tűzön-vízen át író akar lenni, ám egyelőre hírszerkesztőként tengeti életét Limában. Az irodalomhoz csak a szerelem ér fel nála a fontossági sorrendben, és az ifjú író mindent elsöprő, perzselő érzelmekre vágyik, miközben ki is gúnyolja az efféle romantikus vágyakat.
Hogy, hogy nem, a nála jóval idősebb Julia nénikéjével esik szerelembe, és ez a titkolt – szerfölött romantikus – kapcsolat, ez a merészen pikáns melodráma összekapcsolódik egy rádiós szappanoperákat író, a tömegízlést zseniális érzékkel kiszolgáló bolíviai giccstermelő felfedezésének, elképesztő sikerének és őrületének történetével. A káprázatos stílusparódiákat felvonultató regénynek külön érdekessége, hogy Varguitast – azaz „kis Vargas”-t – a szerző egykori önmagáról mintázta. (S az igazi Julia néni aztán megírta saját verzióját a szerelmükről.)
„– Gondolja, hogy képes lennék úgy dolgozni, ahogy dolgozom, ha a nők elszívnák az energiámat? – korholt utálkozással a hangjában. – Gondolja, hogy lehet egy időben gyermekeket és műveket nemzeni? Hogy az ember alkotni tud, szabadjára tudja engedni a képzeletét, ha közben a szifilisz fenyegeti? A nő és a művészet kizárja egymást, kedves barátom. Minden vaginában egy művész van eltemetve. Szaporodni, mire jó az? Ezt a kutyák, a pókok, a macskák is megteszik, nem? Az ember legyen eredeti, kedves barátom!”
Roger Crowley: Hódítók – Hogyan kovácsolta össze Portugália a történelem első tengeri világbirodalmát
(Park Könyvkiadó, fordította: Hegedűs Péter)
Roger Crowley maga is tengerészdinasztiából származik, szenvedélyes kutatója a tenger menti népek történetének, gondoljunk csak a Tengeri birodalmak vagy a Kalmárköztársaság című kötetére. A Hódítók a szerzőtől megszokott lebilincselő stílusban meséli el, hogyan lett a kis Portugáliából a 16. század elején világbirodalom. A portugálok ritka tengerhajózási bravúrt hajtottak végre, amikor a Jóreménység fokát megkerülve felfedezték az Indiába vezető tengeri útvonalat. Ezt megelőzően Tengerész Henrik több felfedezőutat finanszírozott Afrika felé, amelyek nyomán tengerészeti térképek sora készült a térségről. Az uralkodóknak és a portyákat vezetőknek (Afonso de Albuquerque, Vasco da Gama) eltökélt szándékuk volt, hogy kíméletlenül eltöröljék az iszlám kultúrát, és egy keresztény birodalmat építsenek az Indiai-óceán térségében. A hódítók brutálisan elbántak a helyi uralkodókkal, lefölözték a térség kereskedelmi hasznát. A rákövetkező évszázadban egyetlen európai birodalom sem volt ambiciózusabb, egyetlen uralkodó sem bizonyult mohóbbnak Portugáliánál és királyainál.
„A portugál konkvisztádorok több nemzedéke az Észak-Afrikába indított „keresztes hadjáratokon” ízlelte meg először a vért; itt idegződött beléjük az az ádáz kegyetlenség, amely borzongó megilletődéssel töltötte el az Indiai-óceán népeit, s behozhatatlan előnyt jelentett a harcokban a maroknyi hódítónak. A 15. században Portugália egész lakossága alig haladta meg egyetlen kínai városét, Nankingét, hajóit mégis jobban rettegték a tengereken, mint Cseng Ho armadáit.”
Christine Mangan: Tanger titkai
(Libri Kiadó, fordította: Getto Katalin)
A titokzatos (és fullasztóan meleg) marokkói kikötővárosban, Tangerben játszódik ez a baljós hangulatú regény, amelyért bizonyára Hitchcock is rajongana, annyira filmvászonra kívánkozik. Joyce Carol Oates szerint „olyan ez a könyv, mintha Donna Tartt, Gillian Flynn és Patricia Highsmith közösen írtak volna forgatókönyvet Hitchcock számára. Lélegzetelállítóan izgalmas, és sűrű atmoszférája van”.
Egy klasszikus film noirként pereg előttünk a cselekmény: az 1950-es évek közepén Alice Shipley újdonsült férjével az egzotikus Tangerbe költözik. Alice a múlt elől menekül, ám egy nap váratlanul beállít hozzá régi barátnője, Lucy. Kollégiumi szobatársakként egykor elválaszthatatlanok voltak, de már jó ideje nem beszéltek egymással. Lucy szeretné, ha helyreállna közöttük a régi jó viszony. Alice akár örülhetne is ennek, hiszen magányosnak érzi magát, és képtelen hozzászokni a marokkói életformához, Lucy pedig – aki mindig is vakmerő és független volt – segít neki, hogy végre ki merjen lépni a lakásból, és felfedezze a várost, ahol él. Alice azonban hamarosan ugyanazt éli át Lucyvel kapcsolatban, amit diákkorukban: úgy érzi, Lucy minden mozdulatát ellenőrzi, és szinte megfojtja a szeretetével. Alice férje, John ráadásul váratlanul eltűnik, és Alice lassan mindenben kételkedni kezd: kapcsolatában a titokzatos barátnővel, döntésében, amelynek következtében Tangerbe költözött, s még a tulajdon ép eszében is…
Jaume Cabré: A Pamano zúgása
(Jelenkor Kiadó, fordította: Tomcsányi Zsuzsanna)
A spanyol polgárháború után, a Franco-korszak legsötétebb éveiben a frissen végzett tanító, Oriol Fontelles nagy reményekkel érkezik a katalán hegyvidéki faluba, Torenába, hogy várandós feleségével megkezdjék új, békés életüket. A történelmi idők azonban – 1944-et írunk – másként döntenek. Oriol a 20. század minden szégyenét és dicsőségét magába sűrítve egyszerre lesz fasiszta kényszerkollaboráns, elhagyott férj és díszruhás falangista, valamint a partizánok legfőbb segítője, a világháború elől menekülők egyetlen reménysége és egy sosem látott gyermek levelezőtársa. E falba rejtett, titokban írt leveleket aztán fél évszázaddal később a válságos napokat élő tanárnő, Tina Bros találja meg, aki éppoly elkeseredetten igyekszik helyreállítani Oriol renoméját, mint a dúsgazdag, távolról sem szentéletű vak öregasszony, Elisenda Vilabrú, akit hajdan szoros szálak fűztek a tanítóhoz…
Jaume Cabré katalán író és filológus A Pamano zúgása című regénye 2018-ban jelent meg először magyarul, Tomcsányi Zsuzsanna fordításában. Bak Róbert az ekultura.hu-n megjelent kritikájában így írt róla: „Az 1947-ben született szerző most is azt bizonyította számomra, hogy úgy tud nyúlni tökéletesen regényes fordulatokhoz, történésekhez, mozzanatokhoz, hogy azok mégis a nyers valóságot tükrözzék vissza könyvének lapjain. Ráadásul úgy mutat fel erkölcsi mondanivalókat is, hogy azok egy cseppet se tegyék didaktikussá a művét: »Ne bocsáss meg nekik, atyám, mert tudják, mit cselekszenek.« – áll a mottóban, és ezzel a regény elolvasása után sem tudunk vitatkozni”.
Frank Schwieger: Zeusz és bandája – Görög mitológia újratöltve
(Kolibri Kiadó, fordította: Benkő Gitta)
Frank Schwieger könyveivel felrázza az ókori történelmet és a mítoszokat. Zeusz és bandája című kötetében bemutatja az összes jó arcot az Olümposzon úgy, ahogy még sosem olvastunk róluk. Ez a könyv tele van überkirály történettel a legmenőbb antik istenekről és hősökről.
Miért bújtatja anyja Akhilleuszt, a majdnem sebezhetetlen hőst lányruhába, vagy hogyan vágja át Aphrodité a két riválisát a szépségkirálynő-választáson? Hogyan újított be ötven tehenet Hermész egy szál pelusban élete első napján? Ha szeretnénk, hogy a görög mitológia izgalmas és megdöbbentő kalandjai a gyerekeket is magukkal ragadják, ezzel a kötettel biztos, hogy szórakozva tanulják meg azt, amit az órán számonkérnek, sőt, még annál is többet!
„Anyám, Thetisz nagyon szeretett volna egy halhatatlan fiút. Biztosan megérted, minden anya aggódik a gyerekeiért, némelyik már egy tüsszentéstől is pánikrohamot kap. Akkor pedig mégiscsak az a tuti, ha a kölyök halhatatlan, úgy nem lehet semmi baja.”