Amióta az eszünket tudjuk, szívünkbe vésett ünnepnap május első vasárnapja, az anyák napja. Festékes tenyérlenyomat, krepp-papírból hajtogatott virág, saját kézzel rajzolt üdvözlőlap, versek és ünnepség, ahol az ünneplőbe öltözött tornasor műsorától párásodnak a szemek, aztán jönnek a kamaszévek, és szép lassan mindenki áttér a klasszikus virág-csoki megbízható párosára.
Ha szeretnénk egy kicsit felborítani az eddig jól bejáratott rutint, ajándékozzunk idén könyvet az édesanyánknak! Érvelhetnénk azzal, hogy nem fog elhervadni és elfogyni – ami nem rossz indok –, de inkább azt mondanánk, hogy egy jó könyvvel nemcsak értékes tárgyat adunk, hanem a lehetőséget is, hogy kikapcsolódhasson, kiszakadjon a hétköznapok rutinjából, sőt, egy kis időt teremtünk ezzel, amit magára fordíthat szeretett anyukánk.
Legyen ehhez eszköz akár egy disztópia, akár egy romantikus vagy fantasztikus történet, netán egy francia szerző ad segítséget a kismamáknak, vagy egy orosz szerző repít a Volga menti vidékre – minden édesanyának van egy jó könyvtippünk.
Guzel Jahina: A Volga gyermekei
(Helikon Kiadó, fordította: Soproni András)
Ha egy igazán értékes könyvet keresel anyák napjára, bátran ajánljuk az egyik legizgalmasabb kortárs orosz írónő, Guzel Jahina új regényét. A 18. században Nagy Katalin cárnő biztatására németek tízezrei telepedtek le Oroszországban, a Volga mentén, megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, és példás szorgalommal művelték földjeiket. Guzel Jahina főhőse, Jakob Bach egyike a leszármazottaiknak, egy kis német telepen dolgozik tanítóként, és úgy tűnik, semmi izgalmas nem történhet az életében, mígnem…
Mígnem egy nagy szerelem és a bolsevik forradalom fenekestül fel nem forgat mindent az oroszországi németek életében. A nagyvilág egyszerre félelmetes hellyé változik, ahonnan Bach elmenekül a szerelmével együtt egy tanyára, majd egyedül neveli a gyermeket, a kis Antjét, aki vér szerint talán nem is az övé. De Antje mégiscsak a gyermek, akit védelmeznie kell, és Bach immár őt próbálja megóvni az összezavarodott új világ minden veszedelmétől.
Bach közben meséket ír, s mindaz, amit kitalál, előbb csodálatos, majd riasztó módon megvalósul a világban…
Kristin Hannah: Fülemüle
(Park Könyvkiadó, fordította: Farkas Krisztina)
A The New York Times bestseller-listáján szereplő szerző, Kristin Hannah huszonkét regényt írt. Közülük 2017-ben jelent meg magyarul a Fülemüle, amely alapján már film is készül: a tervek szerint 2022-ben mutatják be Dakota és Elle Fanning főszereplésével, akik szerepük szerint is testvéreket alakítanak.
A szerző ebben a lebilincselő könyvben érzékenyen tárja elénk, hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története: a francia vidéken járunk, az idősebb testvér, Vianne férje a fronton harcol, miközben egy német parancsnok rekvirálja a házukat, és ebben a helyzetben minden döntését kislánya és saját élete megmentése határozza meg. Ekkor húga, a forrófejű Isabelle szenvedélyesen szerelmes lesz Gaëtanba, a partizánba, aki elárulja őt. Ezek után Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.
„‒ Ha szokványos időket élnénk, azt tanácsolnám, hogy legyen óvatos. Rámutatnék, hogy a fiú fiatal, és veszélyes ügyekkel foglalkozik, és hogy a fiatalemberek, ha veszélyben vannak, állhatatlanok. – Felsóhajtott. ‒ De manapság túlságosan sok dologgal kapcsolatban vagyunk óvatosak, ugyan miért kéne ezt a listát a szerelemmel is megtoldani? ‒ Szerelemmel… ‒ ismételte Isabelle halkan. ‒ De azt azért elmondom, mivelhogy anya vagyok, és mert kikívánkozik belőlem: az összetört szív ugyanúgy fáj háborúban, mint békeidőben. Adják meg a módját a búcsúnak.”
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót – Gyereknevelés francia módra
(Libri Kiadó, fordította: Kovács Viktória, Orzóy Ágnes)
Ezt a könyvet nemcsak azoknak ajánljuk, akik anyaként vagy leendő anyaként a gyereknevelés titkos receptje után kutatnak, hanem azoknak is, akik szeretnének megismerni egy másik kultúrát, akik egy kicsit megmerítkeznének a francia életérzésben, és belekóstolnának a joie de vivre-be. Most, hogy egyelőre csak fejben utazhatunk, ez a könyv izgalmas idegenvezetőnk lehet, és persze en passant még gyereknevelési ötleteket is kapunk.
Pamela Druckerman amerikai újságíróként került Párizsba, és a francia fővárosban lett anyuka is. A szokásos kulturális különbségek mellett így azzal is szembesülnie kellett, hogy a franciáknak bizony a várandósságról és a gyereknevelésről is egészen különleges elképzelésük van. Miközben ő maga egy új élethelyzet, az anyaság kihívásaival küszködött, őszinte megdöbbenéssel és kíváncsisággal figyelte, ahogy a francia anyukák könnyedén oldják meg a legösszetettebb helyzeteket is, legyen szó akár a kisbabák éjszakai alvásáról, akár a nagyobbak evési szokásairól vagy társas viselkedéséről.
Hogyan lehetséges ez? – tette fel a kérdést Druckerman, és nem nyugodott, amíg meg nem találta a választ, hogy aztán mindazt, amire saját kárán rájött, egy rendkívül humoros és üdítő olvasmány formájában ossza meg a nagyvilággal. Könyve, a Nem harap a spenót megjelenése óta az egyik legkeresettebb gyerekneveléssel foglalkozó kötet itthon is. Ez az új kiadás ráadásul 100 praktikus tippel – a francia gyereknevelés legfontosabb alaptételeivel – egészült ki, hogy ezáltal még könnyebben leshessük el a francia anyák titkát.
Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje
(Jelenkor Kiadó, fordította: Mohácsi Enikő)
Margaret Atwood egyik leghíresebb regénye, A Szolgálólány meséje talán nem jellegzetes anyák napi olvasmány, mégis fontos dologra világít rá: az anyaság és a gyermekvállalás olyan kritikus és központi kérdése egy társadalomnak, hogy amikor a jövő Amerikájában az atomerőművek okozta sugárszennyezés következtében a népesség nagy része meddővé válik, és az ultrakonzervatív, vallásos vezetők a társadalom fenntartása érdekében egy puccs során létrehozzák az új köztársaságot, Gileádot. A társadalmi osztályok átrendeződnek, és a termékeny nők, a Szolgálólányok feladata lesz, hogy kihordják az uralkodó osztály, a Parancsnokok és Feleségeik gyermekeit.
Bár A Szolgálólány meséje ízig-vérig disztópia, amelyben az anyaság fogalma új színezetet kap, és amelyben a gyermekvállalás nem választás, hanem kényszer kérdése, egy gyermek érkezését ugyanolyan öröm (ha nem nagyobb) övezi, mint a katasztrófa előtti időkben. Fredé pedig hiába érzi magát sokszor tehetetlennek és bénultnak, anyaként nem tudja feladni a reményt, hogy a puccs során tőle elszakított lányát és férjét egy nap majd újra látja.
A regényből készült sorozat csütörtökön tért vissza a 4. évaddal az HBO GO és az HBO kínálatába, ahol már három részt megnézhettek, majd hetente egy-egy újabb vár rátok. Ha kíváncsiak vagytok az előzetesre, itt megnézhetitek.
Christelle Dabos: A tél jegyesei
(Kolibri Kiadó, fordította: Molnár Zsófia)
Vannak olyan könyvek, amiket hazaviszünk a kamasznak, aztán azt mondjuk, éppen csak belelapozunk, és már meg is történt a baj. Hiszen nem tudjuk letenni, belemerülünk egy pillanat alatt. Ráadásul mindebben az a legnehezebb, hogy rögtön folytatni szeretnénk, ahogy befejeztük. A tükörjáró-sorozat idehaza csak eredeti megjelenése után négy évvel, 2017-ben vált elérhetővé, mégis évről évre rohamosan növekszik a rajongótábora. Ez nem meglepő, hiszen egy hihetetlen, új világba kalauzol, szereplői pedig izgalmas, szerethető karakterek. A főhősök, Ophélie és Thorn jellemfejlődése szép ívet ad a mesés elemekkel teli fantasy sztorinak. Thorn a „zord külső mögött érző szív lakozik” típus letisztult és tökéletes példája, aki szép lassan lopja be magát az olvasók szívébe. Ophélie pedig visszafogott és csendes, olykor esetlen, de a történetfüzérben mutatkozik meg, hogy igazából öntudatos és kivételes erő rejtőzik benne. Nemcsak a szereplők, de a világfelépítés, a humor, a soha véget nem érő játszmák és hatalmi harcok, az ellenszenvből kialakuló szerelem, a nyelvi humor mind erősítik az érzést, hogy ez egy olyan történet, ami nem akarjuk, hogy véget érjen. Gazdagon felépített, lenyűgöző és letehetetlen mind a könyv, mind a sorozat, mely megállja a helyét a Harry Potter-könyvek és Philip Pullman regényeinek világában is.