Április van, kinézünk az ablakon, szikrázóan süt a nap, virágzik a díszcseresznye, csicseregnek a madarak és esik a hó. Van valami furcsa ebben a képben, ugye? Az biztos, hogy ez az év sem fukarkodik a különcségekkel, és hol van még a vége… Kétségbeesni azonban nem szabad, inkább fordítsuk arcunkat a fény felé, csináljunk egy hóangyalt az ibolyák közé, és várjuk a tavaszt néhány szívet-lelket melengető olvasmánnyal.
E heti könyvajánlónk kicsit olyan, mint ez az őrült időjárás: minden hangulatra kínál olvasnivalót. Felfedezhetitek a Várnegyed titkait, intim kapcsolatba léphettek a természettel, megismerhetitek két magyar lány történetét, akik megszöktek egy Auschwitz felé tartó vonatról, segítséget adunk a gyász feldolgozásához és a Költészet napjáról sem feledkezünk meg. Kellemes válogatást!
Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
(Jelenkor Kiadó)
KERTKAPU
a kakas szárnya egy fesztáv
és a disznók feje nem hajlik felfelé
nem ettem húst míg nem hamvasztottak el
a távolságot új szalagon mérem
néha a szomszédok nyakába kötöm
tudjam kiket kell elkerülni
ha már nincs erőm tovább rejtegetni
közös vonásaink
Szabó Imola Julianna író, táncelméleti szakíró, tervezőgrafikus, de a szerző „betű- és pixel-rakodómunkásként” is határozta már meg önmagát. Harmadik verseskötete, a Lakása van bennem 2019 tavaszán jelent meg a Költészet napjára. A kötet verseit a szerző rajzai kísérik. Zólya Andrea Csilla a dunszt.sk-n megjelent kritikájában azt írta: „A Lakása van bennem versei és a fejezetcímek háttér-illusztrációi, illetve a fejezetek letisztult és végtelenül kifinomult grafikái kíméletlenül őszintén, együttesen jelenítik meg a teljesség és a hiány, az élet és az elmúlás körülöttünk és bennünk zajló táncát.” A kötetben található versek letisztultak, rövid, vágott mondataik ellenére bonyolult szerkezetűek, amelyet a szerző grafikái jól ellensúlyoznak. Ahogy Veréb Árnika fogalmaz: „Szabó Imola Julianna nem távolodott messzire korábbi köteteinek hangulatától és nyelvétől. De kegyetlen, szikár és inas lett, a szövegtest megfeszül az olvasás alatt, ellenáll. Kitartó, szemlélődő figyelem nyomán egyszer csak meghasad a csend és a kötet által felvetett motívumok egymásba érnek, felülírják a lineáris időképet és mint hártyák egymásra csúsznak. Ezek a versek valóban némák, akár a pengét nyelt lány, de csendjük között mégis előfeslik valami mély igazság, ami sokkal nagyobb árnyékot vet, mint egy kettétört tojás.”
Anita Abriel: A remény útjain
(Libri Kiadó, fordította: Frei-Kovács Judit)
Bár első pillantásra nem egy könnyed tavaszi történet, sőt, súlyos történések szolgáltak a magyar származású Anita Abriel regényének alapjául, mégis ide kívánkozik, a tavaszváró könyvek közé, hiszen ez bizonyos értelemben az újjászületés, az újrakezdés regénye. 1946-ot írunk, amikor Frankel Vera és legjobb barátnője, Bán Edit megérkezik Nápolyba. A két lány egy Auschwitz felé tartó vonatról szökött meg, s mindenkit elveszítettek a háborúban. Egy amerikai katonatiszt ajánlólevelének köszönhetően Vera az Egyesült Államok nagykövetségén kap munkát, ahol beleszeret Anton Wight kapitányba. Úgy tűnik, a dolgok kezdenek jobbra fordulni, ám nemcsak Verának és Editnek, de Wight kapitánynak is meg kell birkóznia a háború okozta traumákkal, és a férfi egy nap szó nélkül eltűnik. A két nőnek így ismét újra kell terveznie az életét, és a vágy, hogy végre maguk mögött tudják a múlt szörnyűségeit, Nápolyból előbb New Yorkba, majd Caracasba vezérli őket.
A remény útjain megrázó és magával ragadó történet, melyet a szerző magyar édesanyjának élete inspirált. Anita Abriel így ajánlja a regényt: „Bízom benne, hogy a mai, kihívásokkal teli világban ez a történet segít az olvasóknak, hogy higgyenek önmagukban, a szeretetben, az élet jóságában és az emberségben.” A szerzővel készült interjúnkat itt olvashatjátok.
Peter Wohlleben: A természet jelbeszéde – Kertészkedő hangyák, „liftező” ölyvek, virágillat és jégeső
(Park Könyvkiadó, fordította: Malyáta Eszter)
Idén tavasszal jelent meg az ötödik Wohlleben-könyv magyarul, melynek címe A természet jelbeszéde. A kötet abban segít, hogy meglássuk a természet „jeleit”, azokat, amelyeket a szél, a felhők, a növények és az állatok adnak le. Megismerkedhetünk számos természeti jelenséggel, hasznos ötleteket kaphatunk a kerti munkákhoz. A praktikus tudnivalókban és érdekes tényekben bővelkedő könyv érzelmes védőbeszéd a természet védelme mellett. A szerző külön fejezetet szentel a könyvben az évszakoknak, amelyben így ír a tavaszról:
„A tavasz kezdetének többféle meghatározása létezik. A csillagászati definíció szerint, amely a Föld Nap körüli pályájához igazodik, március 20. vagy 21. az első tavaszi nap. Ekkor pontosan azonos hosszúságú a nappal és az éjszaka, ráadásul az egész földkerekségen. Ekkortól fogva a horizonton magasabban álló napnak újra nagy ereje van, és egyre erősebben melegíti fel az északi féltekét.
A meteorológusok március 1-jét tekintik a tavasz kezdetének, mert ők teljes hónapokra osztják fel az évszakokat, és a március sok növényfaj számára már az aktivitás, a vegetáció időszakát jelenti. És ebben gyökerezik a harmadik definíció, amely a tavaszt a növények élete alapján határozza meg. Ha a növény aktív, akkor az az ő egyéni tavasza. Ez már önmagában ezernyi potenciális tavaszkezdő dátumot tenne lehetővé, az adott területen élő fajok sokfélesége szerint. És ez még nem minden! Szélességi foktól és tengerszint feletti magasságtól függően a vegetációs időszak indulása szempontjából kisebb területen, tehát akár néhány kilométeren belül is több hetes eltérés lehet, mert a mikroklíma erősen különbözhet.”
Beregi Tamás: Egyszer egy kutya
(Helikon Kiadó)
A Helikon Kiadónál jelent meg márciusban az Egyetleneim, a Pixelhősök és a Noctambulo szerzőjének legújabb regénye Egyszer egy kutya címmel. Ahogy erről korábbi interjúnkban is beszélgettünk vele, különösen változatos írói pálya áll Beregi Tamás mögött. Álnéven írt fantasyk, viccesen szociografikus regény a pesti buliéletről, viktoriánus kori történelmi-ezoterikus nagyregény, a korai számítógépes játékokat bemutató könyv – ritka, hogy egy szerző minden újabb könyve egészen más, mint a korábbiak.
Az Egyszer egy kutya főhőse, Bertram, a kallódó, kiábrándult fiatalember élete új értelmet nyer, amikor befogadja Lulut, a felemás szemű, bájos menhelyi kutyát. Lulunak köszönhetően Bertram újból meglátja a világban a szépet, és ihletet is nyer – régi tervét megvalósítva megírja végre nagy művét. Beregi regénye azonban nemcsak arról szól, hogy egy kutya hogyan változtathatja meg az ember életét, hanem a hűséges négylábú elvesztése utáni gyászmunkáról is, amelyen keresztül a történet a felnőtté (nem) válás keserédes, szívszorító meséje lesz.
A gyász sajnos ma mindennapjaink szerves része. Gyászolunk elvesztett családtagokat, ismerősöket, ismert embereket, de a megszűnt munkahelyek, a korábbi életkörülményeink változása, a személyes találkozások mérséklődése, az egymástól távol került családtagok hiánya is tulajdonképpen egyfajta gyászfolyamatot indít el, de ahogy Beregi hősének Lulu, a kutya, úgy számunkra is új tavaszt hozhat a következő néhány hónap.
Tittel Kinga: A Várnegyed titkai
(Kolibri Kiadó)
Vannak olyan könyvek, amelyek az év egy adott szakaszán gyakrabban kerülnek elő. És vannak olyan időszakok, amikor akár közel, akár távol szívesen fedeznénk fel újra a jól ismert vagy épp elfeledett helyeket. Nálunk például tavasszal mindig újra és újra előkerül Tittel Kinga Mesélő Budapestje és Mesélő Zsebkönyvek-sorozata is. Izgalmas a lakóhelyünkön turistáskodni úgy, hogy azt hisszük, mindent tudunk, pedig valójában olyan keveset ismerünk belőle. A fővárosban élünk több évtizede, mégis annyi titkot és felfedeznivalót rejt, hogy nem is sejtenénk: érdekességek, történelmi és történeti háttér, rengeteg kép egyetlen kis kötetben. A tavasz kezdetekor mindig ellátogatunk a Várnegyedbe – nem tudom, hogy alakult ez így, de megszoktuk, szeretjük ezt a hagyományt. Legutóbb pedig a zsebünkben egy apró, de információval teli kötettel tettük ezt, amivel mindannyian profik lehetünk várostörténetben, közben még a kincskereső résszel játszhatunk, kutathatunk – mindannyian megtaláljuk benne azt az apróságot, amitől vidámabb lesz a közös, fővárosi kirándulás. Egy-egy séta után új megvilágításba kerülnek olyan jól ismert nevezetességek is, mint a Mátyás-templom vagy a Halászbástya. Annyi mindent nem tudunk a Várnegyedről, de ez a kötet segít, hogy mindez megváltozzon. Főleg tavasszal, amikor végre újra jó a gyenge napsütésben róni a város utcáit.