Azt mondják, a hősök köztünk élnek. De mi van, ha igazából nem is köztünk, hanem bennünk? Mi teszi naggyá a ma oly népszerű szuperhősöket? Valamilyen természetfeletti képesség? A sok pénz? Vagy a kimagasló intellektus? Igen is, meg nem is. Persze, nem rossz, ha birtokában vagyunk mindennek, azonban sokkal inkább a tenni akarás, az áldozatkészség, a kitartás azok a tulajdonságok, amelyek képesek bárkit kiemelni a tömegből, és példaképpé tenni mások számára.
Ezért ezen a héten olyan könyveket ajánlunk nektek, amelyekben mindenki meglelheti a saját hősét, olyan emberek történeteit hoztuk el, akik által talán önmagunkban is felfedezhetünk egy kicsi héroszi nagyságot.
Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere
(Libri Kiadó, fordította: Nagy Gergely)
Miért gondoljuk úgy, hogy Eddie Jakunak és a könyvének itt a helye, a hősökről szóló válogatásban? Szerintünk elég, ha csak az életrajzából idézünk, az önmagáért beszél: „Eddie Jaku 1920-ban Németországban született Abraham Jakubowicz néven. Mindig és elsősorban németnek tartotta magát, és csak azután zsidónak. Büszke volt a hazájára. De ez egy csapásra megváltozott 1938 novemberében a kristályéjszakán, amikor megverték, letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták. Az ezt követő hét évben Eddie-nek nap mint nap elképzelhetetlen szörnyűségekkel kellett szembesülnie előbb Buchenwaldban, azután Auschwitzban, majd pedig a nácik halálos erőltetett menetében. Elveszítette a családját, a barátait, a hazáját. 1945-ben sikerült megszöknie a halálmenetből. 1950-ben a családjával Ausztráliába költözött. A Sydney-i Zsidó Múzeum 1992-es megalakulása óta önkéntes munkát végez az intézményben. Hetvenhárom éve boldog házasságban él feleségével, Flore-ral. Két fiuk született, számos unokájuk és dédunokájuk van. A legmagasabb ausztrál állami elismerés, a Medal of the Order of Australia kitüntetettje. Mivel túlélte a haláltábort, Eddie megesküdött, hogy ezentúl mindennap mosolyogni fog. Azzal tiszteleg az elveszítettek előtt, hogy elmondja történetét, közkinccsé teszi bölcsességét, és a lehető legjobb életet éli. És most már meggyőződése, hogy ő »a világ legboldogabb embere«.”
Az idén 101 éves Eddie azt vallja: „A boldogság az egyetlen a világon, amely megduplázódik, amikor megosztod.”
Polcz Alaine: Asszony a fronton
(Jelenkor Kiadó)
„A háború nem könnyű. A házasság sem. Megpróbálom elmondani Neked, hogyan volt, mert egyszer már el kell mondanom.”
Polcz Alaine kolozsvári születésű pszichológus, író, a tanatológia magyarországi úttörője volt, nevéhez fűződik a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívása. 1949-ben, a II. világháború után végzett az ELTE bölcsészkarán, pszichológia szakon, és ugyanebben az évben kötött házasságot Mészöly Miklóssal, akivel élete végéig együtt maradt. Polcz Alaine évtizedekig gyerekpszichológusként dolgozott és publikált, mielőtt kilépett volna az írófeleség szerepéből, és megírta első regényét Asszony a fronton címmel. A kötet Alaine háborús traumáinak őszinte elbeszélése, különlegessége, hogy hétköznapi, egyszerű stílusban beszél a háború kegyetlenségéről, és az akkor mindössze 19 éves lány által elszenvedett borzalmakról. „A részvétlenség talán a legmegdöbbentőbb ebben a könyvben. Az Asszony a fronton nem azt mutatja meg, hogy miként vált a második világháború alatt egy nő a katonák (férfiak) prédájává. Nem, az Asszony a fronton azt meséli el, hogy miként váltak a nők a történelem kiszolgáltatottjaivá, hogyan hagyták magukra őket, hogyan kezelték másodrendű állampolgárokként a nőket, és ha a szükség, a körülmények úgy hozták, hogyan hagyta a társadalom, hogy prédává váljanak.” – írta Horváth Gergő az Glamourban megjelent kritikájában.
A regénycselekményének fényében Polcz Alaine élete a háború után csak még rendkívülibbnek tűnik. Halász Judit, aki az Asszony a fronton című darab főszerepét játszotta a Vígszínházban, így nyilatkozott: „Huszonkét év elteltével, ennyi borzalom után ebből a nőből az lett, aki. Nem lehetett orvos, nem szülhetett gyereket. Egyik álma sem valósult meg. Ellenben pszichológusként végzett az egyetemen, létrehozott egy alapítványt, amely nagyon sok embernek segít a mai napig is, olyan gyerekekkel foglalkozott, akik a betegségük okán halálra voltak ítélve. Hiába mondja az előadás végén, hogy nem számítanak az élet dolgai. Nagyon is számítanak!”
David Bailey: Az aranycsapat története
(Helikon Kiadó, fordította: Illés Róbert)
1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott „az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra legyőzte az angolokat. Hősök, akiknek a nevét sokan máig kívülről fújják.
David Bailey érdekes vállalkozásra adta a fejét. Az angol focirajongó Magyarországra költözött, így érintette meg az Aranycsapat története. Hallott korábban is a legendás mérkőzésről, ismerte jól a meccs visszhangját a szigetországban, a Vasfüggönyön túlról jött „mágikus magyarok” legendáját, akik nemcsak játékukkal nyűgözték le a zsúfolásig megtelt Wembley Stadion közönségét, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mintha a múlt és a jövő találkozott volna. És sok angol szurkoló akkor úgy érezte, nem lehet annyira rossz az a kommunista ország, amelynek ilyen ragyogó futballistái vannak.
Bailey szeretett volna mindent megtudni a legendás csapatról, elolvasta az összes létező könyvet a témában, eközben szép lassan rájött, hogy olyan egységes alkotás, ami megírta volna a teljes sztorit az elejétől a végéig, nem létezik. Ekkor döntötte el, ő majd megírja. Meg akarta érteni, hogy ebben az országban – amely immár az otthona, s ahol futballrajongóként be kell érnie a gyengécske mai magyar focival – az ötvenes években hogyan bukkanhattak fel egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai. Mi a titka az Aranycsapatnak?
David Bailey könyve a legjobb angol történetíró hagyományok szellemében egyszerre precíz és olvasmányos, és a kényes kérdések vagy furcsa ellentmondások feltárásától sem riad vissza. Leírja az akkori Magyarország, a Rákosi-diktatúra minden szörnyűségét, és azt is, hogy az Aranycsapat tagjai, akik közül jó páran köztudottan gyűlölték az új rendszert, hogyan tudtak együtt élni vele – és óriási sikereket aratni nemcsak a maguk és a magyar futballszurkolók, hanem a politikai vezetés számára is.
Sok nagyszerű könyv jelent már meg az Aranycsapatról, de David Bailey-é az első olyan, amely ezt a történetet a maga minden ellentmondásával, furcsaságával, a politika és a sport összefonódásait is vizsgálva, az elejétől a végéig, regényesen elmeséli nekünk.
Judy Batalion: Partizánnők – A lengyel gettók zsidó ellenállói
(Park Könyvkiadó, fordította: Gyárfás Vera)
Hősök csak akkor léteznek, ha létezik olyan közösség, ami képes értékelni és elismerni a tetteiket. Judy Batalion Partizánnők című könyve nagyszabású vállalkozás arra, hogy a holokauszt zsidó ellenállóit új módon mutassa meg: a lengyel gettók fegyveres ellenállóinak, partizánnőknek, futároknak a történeteit rekonstruálja. Ezek a történetek sokszor tragikusak és elborzasztóak, összességében mégis a remény üzenetét hordozzák. Fiatal cionisták, átlagos huszonéves nők bizonyítják be, hogy a legembertelenebb prés alatt is mekkora hatása lehet a kiállásnak, a közösségnek és a bátorságnak. Ezek a nők és a zsidó fegyveres ellenállás jelensége a holokausztról szóló értelmezések margóján léteztek mindezidáig, Batalion munkája így több egyszerű ismeretterjesztésnél. A Partizánnők arra hívja az olvasót, hogy ismerje meg ezeket a nőket, és emlékezzen a kiállásukra és a hősiességükre.
„A női harcosok emlékirataitól ihletve lassan megértettem, mennyire fontos több oldalról is megvilágítani a történeteket, nem fekete-fehér módon ábrázolni, hanem bemutatva fájdalmas kettősségüket. Figyelembe kell venni a történelem összetettségét, őszintén szembe kell néznünk a múlttal, azzal, hogy egyszerre vagyunk áldozatok és elkövetők. Ha nem így teszünk, senki nem hisz majd a beszélőnek, kiiratkozunk a valódi párbeszédből. A megértés nem egyenlő a megbocsátással, de kihagyhatatlan lépés a higgadtság és a fejlődés felé.”
Marvel – Mítoszok és legendák
(Kolibri Kiadó, fordította: Sepsi László)
„A mítoszokat kölcsönveszik, újramesélik és felfrissítik. Ezek a történetek a kezdetekről szólnak, formálják, ahogyan az emberek önmagukról, az őket körülvevő világukról gondolkodnak, és évezredeken át kifejtik hatásukat.”
Az utóbbi években reneszánszukat élik a szuperhősök. Mozifilmek, sorozatok, képregények vagy ruhakollekciók készülnek különleges képességű emberek vagy épp űrlények történeteitől inspirálódva. De honnan ered mindez? A Marvel legújabb könyvében lerántja a leplet leghíresebb hősei keletkezéséről. Az univerzum alapját képező legendák és mitikus mesék bemutatják többek között Thor és az asgardiak sagáját, Doctor Strange misztikus származását és Wakanda ősi isteneit.
„A Marvel mindig szeretett játszani a saját ötletek és a már létező alapok ötvözésével, hőseit és gonoszait előszeretettel simítja akár már ismert mitológiai alakok, akár valós történelmi személyek közé. Az, hogy egész panteonokat ütköztet egymással, mindössze egy a merész ötletek sorában; az Arthur-mondakör és Isaac Newton sem úszta meg szuperhősös csavar nélkül, nem is beszélve az egész 20. századról.” – olvashatjátok egy korábbi cikkünkben, amely még több érdekességet tartogat a népszerű és legendás szuperhőseinkről.