Az Egyasszony életigenlésére mindenkinek szüksége van


Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regénye 2014-ben jelent meg, az Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE Produkció együttműködésében készült monodrámát, Tenki Rékával egy évvel később mutatták be. Irodalom és színház az ősszel különös módon kapcsolódott össze: az új kiadás borítója az előadás plakátja. Az Egyasszonyban Tenki Réka az elmúlt évek egyik legkiválóbb alakítását nyújtja. Az előadást december 12-én online is közvetítik, itt lesz elérhető. Tenki Réka a Nyugati tér blognak adott interjút ennek apropóján.

– A tavaszi karantén alatt Péterfy-Novák Éva megkeresett, hogy olvasd fel az Egyasszonyt. Milyen volt ez a találkozás a szöveggel? Hatott-e arra, amikor ősszel újra elkezdted játszani az előadást?

– Mindenképp jó élmény volt, legalább újraolvastam az egészet, volt napi feladatom, amire lehetett készülni, és nagyon meglepett, hogy minden részt több ezren láttak, hallgattak, vártak.

– „Nem tudtuk, bejönnek-e majd rá az emberek, de tessék, mindjárt a századikat játsszuk” – mondtad 2018 elején, azóta pedig lassan jön a 150., és azt is hozzá kell tenni, hogy ez egy olyan előadás, amire abban a pillanatban elfogynak a jegyek, amikor elkezdik árulni. Mi volt a kezdeti bizonytalanság oka? Ez magadnak szólt, annak, hogy sikerül-e a saját nagyon magas mércéd szerint teljesíteni a színpadon, ráadásul egyedül, egy monodrámában; vagy inkább a tabunak számító, bár sokakat érintő téma miatt voltak kételyeid?

– Sok minden összeadódott. Maga a sok probléma, amiről beszélünk, és persze az, hogy akkor tértem vissza, több mint egy év kihagyás után a szülésből, egyéves kisbaba mellől, egy ilyen nehéz témával, tele gátlással, hogy emlékezni fogok-e bármire, amire a színpadon szükség van, ráadásul egy monodrámával, amit soha nem csináltam azelőtt. De mindig tudtam, az az életigenlés, amit hordoz a regény, és az, amiért mi is belevágtunk, arra mindenkinek szüksége van, és ha jól játszom, akkor nagyon sok mindenkihez el fog jutni, hogy élni kell, mert élni jó, és a legnagyobb tragédiákkal is meg kell tanulnunk együtt élni!

Tenki Réka több mint öt éve játssza a monodrámát, hamarosan 150. alkalommal lép színpadra „Egyasszonyként”

– Szerinted milyen arányban vannak a nézőtéren azok, akik nem ismerik az Egyasszonyt? Mi lehet az, ami mélyen megrendíti még azokat is, akik olvasták a regényt, pontosan tudják, mire ülnek be?

– Mára eljutottunk oda, hogy nagyon kevés az a néző, aki nem tudja, mire ül be. A regény sokkal több részletes leírást ad, nekünk a színpadi változatban sűríteni kellett, hogy befogadhatóvá váljon kb. 1 óra 20 percben. De más, hogy látsz egy embert, akit első pillanattól fogva azonosítasz a regény hősével, itt áll előtted, itt történik vele jelen időben az, amit olvastál. Ez nagyon bizarr, és még megrázóbb. Mintha belátnál egy ablakon, és részese lennél valakinek az életének, ami sorra tragédiákba torkollik, de nézed, mert a hősöd olyan erős, vicces és pozitív, hogy tanulni akarsz tőle, hogyan csinálja!

– Az Egyasszony új kiadása új borítót is kapott: az előadás plakátját. Te mit gondolsz arról a képről, mennyire tartod kifejezőnek?

– Szeretem azt a plakátot, sajnálom, hogy nem az én kezem van rajta.

– Többször beszéltél arról, hogy gyakran megvárnak előadás után olyan nők, akik ugyanezen mentek keresztül, és elmesélik a történetüket, és azt is elmondtad, hogy alapvetően nem várnak mást, mint azt, hogy meghallgassák őket. Te mit viszel ezekből a nagyon bizalmas pillanatokból tovább? 

– Hálát adok mindennap, hogy akiket szeretek, egészségesek, és nincs semmi bajuk. Lehet, hogy ez így leírva önzőség, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, így minden nap öröm, hogy nincs bajunk.

„…ha jól játszom, akkor nagyon sok mindenkihez el fog jutni, hogy élni kell, mert élni jó, és a legnagyobb tragédiákkal is meg kell tanulnunk együtt élni!”

– December 12-én látható az Egyasszony online közvetítésben, de anyaszínházad, az Örkény streamjei miatt is van ebben tapasztalatod: milyen közönség nélkül játszani? Ott vannak a színpadon a játszótársak, de mennyire hiányzik a közönség energiája? 

– Nem fogok hazudni. Nagyon rossz! Nincs színház néző nélkül. Kell az emberek rezgése, reagálása, ami hat az én játékomra. Mikor beülnek a nézők, pár perc után érzed, milyen közönség lesz aznap. De… Most ez van, és az a legfontosabb, hogy mindenki jól legyen és minél előbb megkapjuk az oltóanyagot. Ha csak a pozitívumokra koncentrálok: külföldön, vidéken is bárki bárhol meg tudja nézni. Családosok, akik nem tudnak segítséget kérni, hogy vigyázzanak a gyerekekre, ők is, kisebb logisztikával, de nézők lehetnek, és akik még nem hallottak a darabról, de most megnézik, remélem kedvet kapnak, hogy mindenképp eljöjjenek a színházba is!

Papp Tímea