Sal Endre, az Újságmúzeum főszerkesztője a Mi, magyarok című könyvsorozat legújabb részében – Mi, magyarok a századelőn. 51 szenvedélyes történet – A Pál utcai fiúk egyik legendás hősének kilétére is megadja a választ. A kötet egy részletéből kiderül, kiről mintázta Nemecsek Ernő figuráját Molnár Ferenc. Olvassátok el a Mi, magyarok a századelőn című kötetből való részletet itt, a Nyugati tér blogon, amelyben az író gyerekkoráig kell visszamennünk az időben, hogy választ kapjunk a kérdésre: ki volt a valódi Nemecsek és milyen kapcsolatban állt a híres íróval? A cikkben közölt exkluzív videóból az is kiderül, milyen izgalmas információ birtokába került Sal Endre, amikor először tette közzé ezt a Nemecsek-sztorit az Újságmúzeumban.
„Feiks Jenőnek hívták, és 1878-ban, ugyanabban az évben született, mint Molnár Ferenc. A Lónyay utcai református gimnáziumba is együtt jártak és a legjobb barátként tekintettek egymásra. Véd- és dacszövetség kötötte össze őket, akárcsak a Pál utcai fiúkat a regényben…
Iskola után színházasat játszottak a József körút 68. szám alatti, harmadik emeleti lakásban. A 17. számú ajtó mögött egy külön világot éltek. Főleg, hogy Feiks Jenő a tehetős bécsi nagybátyjától kapott egy gyerekszínházat, festett bábukkal és festett színpaddal. Jenő szobájában, az íróasztalon állt az imádott színház. Az volt a mindenük.
Színházasat játszottak, színdarabokat írtak, és alkalmanként a gimnáziumi osztálytársak is ott ültek a szobában és nézték az előadást. Még saját újságja is volt a színházimádó kettősnek, a Haladás című lapot hat példányban másolták le, s milyen az élet, Feiks írta és Molnár készítette hozzá az illusztrációkat. Tizennégy-tizenöt évesek voltak, s eszükbe sem jutott, hogy pont ennyi év elteltével Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk ünnepelt írója lesz, Feiks Jenő pedig elismert festő, illusztrátor és karikaturista.
Pedig így történt. Molnár Ferenc 1906-ban megírta A Pál utcai fiúkat, amelyben a gyerekkorát álmodta vissza. Mint később elmondta, a regény hősei valójában a korabeli diáktársai voltak. Majd hozzátette, kettőjükkel ma is a legjobb barátságban él. Ők Feiks Jenő rajzolóművész és Pásztor Árpád, az írótársa. Az utóbbi volt a nagyobbik Pásztor gyerek a regényben. Pásztor Árpád amúgy a Szentkirályi utcában élt gimnazistaként.
Feiks Jenőt aztán egy ideig elsodorta az élet Molnár Ferenc mellől. Párizsban, majd Münchenben tanult festészetet (a testvére, Alfréd is festőművész volt). 1911-ben itthon nagy feltűnést keltett, hogy nyoma veszett Molnárnak, több hétre eltűnt. Aztán Münchenben, Feiks műtermében találtak rá, még portrét is festett róla az akkor már elismert festő.
Nemecsek, azaz Feiks Jenő később a következőképpen emlékezett – nem kevés humorral – a József körúti körfolyosós bérház harmadik emeletén tartott kezdetleges színházi előadásokra: »A világhírű író a testi fölényemet negligálva félrelökött és elfoglalta a világot jelentő deszkákat, melyek nem is az övé, hanem az enyimek voltak«, majd kitért Molnár akkor már világhírű ifjúsági regényére: »A Pál utcai telek igazi érzelmek helyszíne volt. Tanú vagyok rá, hogy a fele se költői kitalálás.«
Feiks Jenő 1917. június 10-én vette el feleségül Lánczy Margitot, a Nemzeti Színház népszerű színésznőjét. Margit édesanyja, Lánczy Ilka is színésznő volt, ám fájdalmasan hamar, 46 éves korában hunyt el. Margit édesapja sem lehetett ott az esküvőn, gróf Keglevich István még 1905-ben halt meg egy szerencsétlen párbajban, amely első vérig ment volna, ám ő belerohant a riválisa feltartott kardjába és belehalt a sérülésébe.
A polgári szertartást Bárczy István polgármester vezette és a két tanú is ismert ember volt. Az egyikük Miklós Andor, Az Est nevű napilap dúsgazdag tulajdonosa, a másik tanút meg úgy hívták, hogy Molnár Ferenc. Ez volt Feiks második házassága, az elsőt ugyanis két évvel korábban bontották fel, azt Magaziner Annával kötötte még 1903-ban.
Molnár Ferenc és Feiks barátsága később sem lazult, de aztán eljött a gyászos 1939-es esztendő. Ebben az évben halt meg hosszan tartó betegség után a János Szanatóriumban Feiks Jenő, aki csupán 61 esztendős volt, Molnár pedig ugyancsak ebben az évben távozott az Egyesült Államokba és soha többé nem jött haza. Ott is halt meg 1952-ben, 74 éves korában. A valódi Nemecsek, az egyik legjobb barátja ekkor már régen halott volt.
Bármi is történt velük az életben, a József körúti házban gyerekként játszott színházasdi örökre összekötötte őket…”
A nyitóképhez használt portré Máté Péter fotója.