5 könyv – fiatal(os) felnőtteknek


Vajon számít-e a kor? És vajon akkor épp számít-e, amikor a könyvespolc előtt állunk és a következő olvasmányunkat választjuk ki? Vannak olyan könyvek, amelyeket egy bizonyos kor felett már nem igazán „illik” olvasni? Szerintünk nincsenek! Létezik egy úgynevezett YA = Young Adult-kategória, amely magyarul nagyjából az ifjúsági irodalomnak felel meg, és az utóbbi években hatalmas népszerűségre tett szert, de bizony nemcsak az ifjak körében, hanem az idősebb olvasók szívét is rabul ejtette egy-egy ilyen alkotás.

E heti válogatásunkban 5 YA-könyvet mutatunk, amelyekre mi még véletlenül sem tennénk korhatárkarikát, hiszen életkorra való tekintet nélkül érdekesek, mert különböző érákba és ismeretlen világokba repítenek bennünket, hogy a fiatal főhősökkel együtt küzdjünk meg az ellenfelekkel és a felnőtté válás nehézségeivel.

Ivana Bodrožić: Hotel Zagorje
(Park Könyvkiadó, fordította: Radics Viktória)

Ivana Bodrožić horvát író, költő, 1982-ben született Vukováron. 9 éves volt a délszláv háború idején. A 2010-ben megjelent önéletrajzi ihletésű Hotel Zagorje az egyik legjelentősebb szépirodalmi alkotás a szerb–horvát háborúról.

„Csomagolunk a tengerre. Életünkben először megyünk egyedül mi ketten a bátyámmal. Ő tizenhat, én kilenc vagyok. […] Egész éjjel álmatlanul forgolódom. A tesóm ágya meg az én ágyam közti kisasztalon vannak az útleveleink. Villanyoltás után megkérdezem őt, hogy mellé fekhetek-e.
– Minek az útlevél, ha csak a tengerre megyünk? – suttogom. – Apu azt mondta, hogy ha fölforrósodik a helyzet, akkor menjünk ki a batyához Németországba – válaszolja. Nem értem, mi és hogyan forrósodhatna fel, de sejtem, hogy ez valami politika, mert mostanában mindenki mindig csak politizál.”

A 9 éves kislány eddigi legizgalmasabb utazása egy új életszakasz kezdete lesz. A tengerparti táborozás indokolatlanul hosszúra nyúlik, nem mehetnek haza Vukovárra, menekülniük kell a szerb mészárlások elől, végül egy szállón kötnek ki Tito szülőfalujában, Kumravecben, ez a Hotel Zagorje.
A főhős, akárcsak a szerző, a délszláv konfliktus idején nő fel: a Hotel Zagorje egyszerre mesél a háború borzalmairól, a menekültek sorsáról, a csonka családokról és az édesapját elvesztő szomorú kamaszlány fejlődésének történetéről.

Dmitry Glukhovsky: Poszt
(Helikon Kiadó, fordította: M. Nagy Miklós)

„A lejtős, hínárral borított part csupa mozgás. Emberi alakok nyüzsögnek rajta. A majdnem egészen a mocskos partig elnyúló erdőből bukkannak elő, és mennek a víz, a zöld, mérgezett víz felé, nem félnek tőle, nem haboznak, nem érzik a bűzét, nem szédülnek, nem kételkednek, nem érintik bele a lábukat, hanem egyszerűen belegázolnak, egyik a másik után – és egyre mélyebbre merülnek benne, derékig, mellig, nyakig, úszni meg sem próbálnak, és semmi nem mutatja, hogy lennének fájdalmaik, pedig a zöld folyadéknak már legelső érintésre marnia kell a bőrüket. Végül teljesen elborítja őket a víz, eltűnnek benne… Egyik a másik után…”

A nem túl távoli jövőben járunk, az egykoron hatalmas Oroszhon már csak halovány árnyéka egykori önmagának. A főváros és a fellázadt régiók közötti polgárháborút követően az ország romokban hever, a távkommunikáció és -közlekedés lehetőségei minimálisra szűkültek, a túlélők többsége vonatállomásoknál kiépített erődökben meghúzódva folytat mindennapos küzdelmet a tömegpusztító fegyverek toxikus utóhatásaival. A Moszkóviára zsugorodott birodalom keleti határa a Volga mentén húzódik; az immáron hajózhatatlan, mérgező vizű folyó egyetlen megmaradt hídját az egykori jaroszlavli abroncsgyár helyén létesített Poszt vigyázza. De vajon mi lehet a másik oldalon? A kínzó kérdés nem hagyja nyugodni Jegortot, a Poszt parancsnokának tizenhét éves mostohafiát sem.

Dmitry Glukhovsky legújabb könyve a Metró-trilógia világát kitágító posztapokaliptikus kalandregény, mely ugyanakkor egy égetően aktuális kérdést is tartogat olvasójának: milyen hosszú távú, talán jóvátehetetlen károkat okoz korunk egyre erősödő pszichológiai hadviselése; az az új, gyilkos erejű propaganda, amely a világ egy részén már elfoglalta az igazi politika helyét?

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról
(Jelenkor Kiadó)

Bárhol, bármikor születik, minden fiatalra ugyanazok az életpróbák várnak: útnak indulás, szülőkről való leválás, barátok és közösségek megtalálása, az intimitás megtapasztalása, valamint az elköteleződés képességének megszerzése. Ma már nem segítik közösségi rítusok, beavatási szertartások, közös mesemondások a fiatalokat a felnőttség küszöbének átlépésében – mindenkinek magának kell rálelnie a saját útjára. De a mesékhez és a bennük rejlő időtlen tudáshoz bármikor visszatérhetünk. Boldizsár Ildikó meseterapeuta gyűjteményes kötete, a Mesék a felnőtté válásról 2017-ben jelent meg, a fiúból férfivá és a lányból nővé válóknak szóló mesék ehhez az időtlen tudáshoz való visszatérésben segítenek. A fiatal olvasók útmutatást kaphatnak a történeteket olvasva a kamasz- és felnőttkor határának átlépéséhez.

„Megtörténik, akár akarod, akár nem. Felnősz. Ha nem szeretnél felnőtt lenni, azért – ha pedig szeretnél, csak nem tudod, hogyan, akkor ezért olvasd el ezt a könyvet. Harminckét mese a felnőtté válás nehézségeiről és szépségeiről: tizenhat a fiúknak és tizenhat a lányoknak, hogy könnyebben önmagukra és egymásra találjanak.” – ezekkel a sorokkal ajánlja Boldizsár Ildikó a kötetet olvasóinak.

Frank Miller–Thomas Wheeler: Cursed – Átkozott
(Libri Kiadó, fordította: Szilágyiné Márton Andrea)

Mindig izgalmas összehasonlítani egy olvasmányt és a belőle készült filmes adaptációt; mit tud és mit nem tud megmutatni a szöveg és mit a mozgókép, mivel gazdagodik vagy épp mit veszít a mű az adaptáció során? Ezt az érdekes kísérletet kínálja a képregény kultikus művésze, Frank Miller és alkotótársa, Tom Wheeler közös akció-fantasy-sorozata és az annak alapjául szolgáló könyv (a megjelenésekor itt írtunk róla).

A történet szerint Nimue, a természetfeletti erővel rendelkező fiatal tündérlány küldetése, hogy megmentse a tündéreket és más lényeket. Édesanyja, a főpapnő halála után el kell juttatnia a győzelemhez elengedhetetlen ősi kardot Merlinhez, a varázslóhoz, aki Uther király szolgálatában áll, elárulva ezzel saját népét. Útközben váratlan szövetségest talál Arthurban, a fiatal zsoldosban, aki segítségére lesz a hosszú utazásban. Nimue a bátorság, a boszorkányság és a lázadás szimbólumává válik a félelmetes Vörös Paladinokkal szemben, akik Isten nevében tisztítják meg a királyságot a boszorkányoktól és eretnekektől. Nimue megpróbálja egyesíteni a tündérnépeket, igyekszik bosszút állni a családjáért és felfedezni a sorsát övező titkot.

A lebilincselő történet a nyár egyik sikersorozata volt – aki látta és szerette, biztosan szívesen találkozik a szereplőkkel a könyvben is. Még az sem lehetetlen, hogy ez az olvasmányélmény fogja továbbvinni újabb és újabb könyvek felé.

Stephanie Garber: Caraval
(Kolibri Kiadó, fordította: Falcsik Mari)

„– Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban, az összes kontinensek és minden tengeri szigetek legnagyobb és legpompásabb színjátékában! Ki itt belépsz, több csodát fogsz átélni, mint mások egy egész emberöltő alatt! Varázsitalt szürcsölhetsz a poharakból, álmokat hörpölhetsz a palackokból! De mielőtt végképp elmerülsz varázslatos világunkban, még egyszer emlékeztetünk rá, hogy soha ne feledd: ez az egész csak játék! Akármi történjék veled ezen a kapun belül, töltsenek el bár félelemmel vagy izgalommal az események, soha nem szabad hagynod, hogy bármi is becsapjon!”

Egy legendás versengés… Egy magával ragadó románc… Két lánytestvér eltéphetetlen köteléke…
Scarlett Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnőttek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, a frigy egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.

A Caraval egy trilógia nyitókötete, amelyet a Legendary követ és a Finale című rész zár. Az utóbbiból részletet olvashattok itt, a Nyugati tér blogon.