Egy citromtorta kalandjai


Hegyi Barbara írása a Nyugati tér blognak

Előrebocsátom, jó mókának indult. Nagy önbizalommal és inspirációval kezdtünk neki Rozival, a lányommal. A feladat, amit a Park Könyvkiadótól kaptam, az volt, hogy a Jacky Durand Apám receptjei című, szeretetteli könyvből, amelyben a konyha is főszereplő, válasszak egy receptet. Választásunk a citromtortára (tarte au citron) esett. A feladat része volt, hogy az eredeti recepten – amit itt olvashattok – kicsit változtatva elkészüljön a torta.

A megelőző napokban inspirációképpen a Pinterestet bújtuk, ahol szebbnél szebb torták kerültek elénk. Ki is választottuk a nyertest. A képen eprek voltak, de ez minket nem zavart meg. Szombat délután neki is kezdtünk. Az omlóstészta-alaprecepthez hozzáadtunk 3 dkg finomra őrölt mandulát. Míg a tészta benn guggolt a hűtőszekrényben, addig megcsináltuk a krémet. Az eredeti krém receptjéhez képest lime-ot és limoncellót is használtunk. Illetve beletettünk pár csepp vaníliaesszenciát és tonkababot. Megsütöttük a recept szerint, majd az utolsó fordulóban a krém rákerült a tésztára, és visszaraktuk a sütőbe. A recept 220 fokot írt, beállítottuk a sütőt a kívánt hőmérsékletre, de a programot nem ellenőriztük, légkeveréses módban hagytuk. Gondosan beállítottuk a sütési időt, félórát, majd kimentünk a kertbe bodzát vadászni a díszítéshez. Még nem telt le a 30 perc, amikor gyenge égett szagot éreztünk. Feltéptük a sütő ajtaját, és azt láttuk, hogy a gyönyörű citromsárga színű tortánk inkább crème brûlée-re hasonlít. A széle sötétbarnára égett, a közepe meg karamellbarna lett. A recept szerint 6 tojássárgája kell a tortába, így maradt 6 fehérje. Miután a mi eszünkön nem járhat túl semmi, gyorsan egy meringue-et (habcsók) készítettünk, továbbra is kitartva a fehér koncepció mellett. Gondosan lemértük a torta átmérőjét, hogy tökéletesen illeszkedjen majd a hab a tetejére, ám a sütőben kétszer akkorára nőtt, mint ahogy vártuk, persze hogy túllógott a tortán. Nagy nehezen rákínlódtuk a torta tetejére, ami, lehet mondani, rettenetes látvány volt.

Ezen a ponton sírtunk kicsit…

Ekkor lehet, hogy érdemes lett volna feladni és újat sütni, de mi, a tervünktől nem tágítva, inkább rámorzsoltuk a torta tetejére a rózsaszínesre sült habcsókot egy kis bolti hófehérrel. Hátha ez javít rajta… A díszítéshez előkészítettünk cukormázas citromokat meg a már említett bodzát, és feldíszítettük a tortát. Ekkorra igencsak sötétedett. Rozi kitalálta, hogy sokat dobna a képen, ha limoncello-spritz koktélokat raknánk a torta mellé, ezzel is növelve az esztétikát, hiszen „az az üde zöld majd jól áll neki!”.

Kivittük a tortát a koktélok mellé a terítőre, csinosan elrendeztünk mindent. És ekkor halkan cseperegni kezdett az eső. Rozi gyorsan kattogtatta a fényképezőgépet, hogy haladjunk, amikor eszembe jutott, hogy a hitelességhez jól jönne, ha a kezembe venném a tortát egy limoncello-spritzcel. Nagy igyekezetemben megbillentettem a poharat, és a tortára löttyintettem a koktélt, ezzel eláztatva a bodzát, a habcsókot és a citromot.

Fotó: Balikó Rozi

De már mindegy is volt a látvány, mert szakadni kezdett az eső. Gyorsan lebontottuk a „díszletet”, és az ázott tortával bemenekültünk. Úgy gondoltuk, már csak az segíthet, ha megesszük, amit sütöttünk. Felvágtuk…

…és igen, nyugodt szívvel mondhatom: a torta a kalandjai ellenére isteni volt!

A nyitókép Hegyi Barbara Abraka babra című könyvéből való (Fotó: Kövesdi Réka)