A lány, aki legyőzte az Iszlám Államot


„Farída Khalaf a valódi nevem, de a borítón
látható lány nem én vagyok. Nem szeretném az arcom megmutatni.” – olvassuk
rögtön, ahogy kinyitjuk a Farída szökése
alcímet viselő Az Iszlám Állam
rabszolgája voltam
című könyvet.

2014 nyaráig
Farída egy átlagos életet élő, 18 éves jazídí lány volt.
Azonban mikor az Iszlám Állam rajtaütött iraki faluján, az addig ismert világa
darabjaira hullott: a dzsihádisták minden férfit, köztük Farída apját és
fivéreit megöltek, a nőket pedig magukkal hurcolták.

A televíziós tudósításokban hallottam, hogy az Iszlám Állam lányokat
rabolt el, hogy feleségül adja őket a harcosainak. Vajon ez a sors vár ránk is?
Az elképzelés annyira elborzasztott, hogy inkább végig sem gondoltam. Nem, ez
nem lehet. Egyszerűen lehetetlen. Ilyen csak a tévében van, nem a valós életben
.”
Farída kegyetlen őszinteséggel mesél rabsága körülményeiről: a mindennapos
verésektől és erőszaktól kezdve a lelki terroron át a piacokig, ahol a nőket
úgy bocsájtják áruba, mintha csak marhák lennének. A bátor lány lelkileg és
fizikailag is kemény harcot folytatott fogvatartóival, míg végül többedmagával a sivatagon
keresztül sikerült megszöknie. Megpróbáltatásai itt azonban nem értek még
véget: a menekülttáborban rá kellett döbbennie, hogy sajátjai kiközösítették,
és megvetésük tárgyává vált. Farída
azonban nem adta fel. Andrea C. Hoffmann politikai újságíró közreműködésével írt
könyve az Iszlám Állam kíméletlen és zárt világába enged – nagyon is közeli –
betekintést; teszi mindezt a helyi férfierőszak egyik legnagyobb áldozatainak,
a nőknek a szemszögéből. Farída tovább harcol az Iszlám Állam, a megbélyegzés
és a kirekesztés ellen, az egész világgal megosztja a történetét. „A fogságom hosszú ideje
alatt végig azt mondogattam magamnak: egy napon mindenki megtudja, mit tettek
ezek a szörnyetegek velem és a barátaimmal. Semmi nem merülhet feledésbe.”