Szabó Róbert Csaba Alakváltók
című regénye Sólyom és Szarvas alakja köré épül, akik katonaszökevényként a
hegyekben éltek az ötvenes években. A Jelenkor Kiadónál megjelent kötet kapcsán
kérdeztük az írót, aki a Látó
szépirodalmi folyóirat szerkesztője.
Mi adta az
inspirációt? Mi fogott meg ennyire Sólyom és Szarvas történetében?
Sólyom és Szarvas alakját egykor élt, valós személyekről
mintáztam: Pusztai Ferencről és társáról, akik a székelyföldi erdőkben bujkáltak
a rájuk vadászó szekusok elől. A kalandregénybe illő életük, egy „székelyföldi
Robin Hood” történetének ígérete fogott meg.
A regényed a
Szekuritáte nyugalmazott tisztjéről, Alex Perjovschi (Rajnai György) életéről
is szól. Az ő sorsa mennyire ellentétes vagy éppenséggel párhuzamos Sólyoméval?
Ő az ellenhős, akit súlyos tettei temetnek végül maguk alá: a
legfőbb alakváltó, a magyarból románná váló terminátor, aki aztán a legdöntőbb
pillanatban nem tud megújulni, és elbukik. Igen, hasonló a sorsuk Sólyommal, mert
mindketten feláldozhatóak a rendszer szemében.
Izgalmas a könyved
szerkezete: utazunk az időben, akár egy Döglött akták epizódban. Miért érezted fontosnak, hogy a történet „hatásait” is
megírd?
Rájöttem, hogy az ’50-es évek borzalmai nélkül nem
elbeszélhető a Ceauseșcu-éra sem. Sőt, igazából Ceauseșcu kismiska volt a román
Sztálinnak is nevezett Dejhez képest. Az ’50-es években Románia-szerte 32
felfegyverkezett, a rendszerrel farkasszemet néző román bandáról tudott a
Szekuritáte. A diktatúra titkosszolgálata szabad kezet kapott az utánuk való
hajszában, és ettől hallatlanul megerősödött. Olyannyira, hogy Szekuritáte az
’89-es forradalommal sem tűnt el teljesen, csupán alakot váltott.
Gaborják Ádám